Arló 2016: hangulatos Hellness jó zenékkel, kedves emberekkel és Felgyújtom a Tavat!!!! szlogennel
2016-11-20 18:00:00

Közhely, de nagyon száll az idő... Immáron negyedízben látogattunk el Kárpátaljáról a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Arlóra, hogy kipihenjük az előző fél év fáradalmait és rápihenjünk az év maradék néhány hónapjának munkával teli hétköznapjaira. Mivel már negyedszer tettük meg ezt a nem soknak tűnő (260km), de számunkra a határátkelést beszámítva közel 7 órás utat, a kedves olvasó sejtheti, hogy bizonyám oka van ennek. Pedig a magyarázat tök egyszerű: sehol sem találni ennyi békésen, egymás mellett jókedvűen mulatozó rockercsoportot, mint az Arlói Tóparti Rockparty-n. A zene már csak bónusz mindehhez.

Mivel zenei magazin lennénk, ezért mégis csak kedvenc műfajunk lesz a beszámolóm középpontjában, bár előrebocsátom, hogy néhány csapatot nem sikerült megnézni a hely szellemének ráhatása (baráti beszélgetések, fürdés, laza ivászat) miatt.

Szerencsére - köszönhetően a hajnali indulásnak - már délután kettő körül a helyszínen voltunk, ahol beköltöztünk a szállásunkra és egy-két pálinka legurításával ünnepeltük meg érkezésünket. A BIllog HC muzsikájára már a színpad előtt dekkoltunk. Nem a legjobb dolog egy kis fesztivál nyitózenekarának lenni, de a srácokat láthatóan ez nem zavarta és jól odarakták magukat, amire néhány, korábban már némileg bemelgített fazon, azonnal laza pogóba kezdett. 

A Vendetta Inc.-el a fesztivál előtt ismerkedtem meg és pozitív benyomást tett rám a banda, ezért alap volt, hogy őket is megnézem, ellentétben a következő Lepillantóküllővel, akiknek a mesethrash-esítési nem nyerték el tetszésemet. Szóval a Vendetta Inc. egy súlyos bulit pakolt oda és nem csak zeneileg, hanem kiállás tekintetében is rendben van a csapat. 

A Salvus-ék sosem voltak szívem csücskei, de megnéztem őket és azt kell mondjam, hogy élőben tarolnak. Minden tekintetben profi produkciót láthattunk úgy, hogy a színpad végig erőteljesen fel volt szántva, köszönhetően Erdélyi Peti és Szabó Dani gitárosoknak. Mivel nem igen hallgatom a zenéjüket, dalokat sem ismertem egyet sem, de az fix, hogy a Danival a Divided projektben együtt ügyködő Jósa Tamás egy dalban kisegítette őket az énekével. 

A német Rammstein egyik hazai imitátora, a Rammsturm szintén a kimaradt koncertek számát erősítette. Ennek oka, hogy már az anyazenekart sem vagyok képes meghallgatni, és egy másolat zenekar, akik ugyan a többiek elmondása szerint próbálták jól odatenni magukat, még inkább arra ösztönzött, hogy a koncert helyett inkább baráti beszélgetésekbe bonyolódjak bele, az arlói késődélutánban.

A Nomad-ot már a színpat elől sasoltuk és a Neck Sparin-ben megismert Nagy Levente által életrehívott brigád, a maga modern (mindenféle 'core címke nélkül) metaljával jól teljesített. Jó szólók, dohogó basszus-dob és fogós dalok jellemezték a koncertet, ahol a rutinos előadók végig tartották a kapcsolatot a közönséggel, akik szerencsére nap elbújása után bőségesebben sereglettek a kis színpad elé.

Katona Laci bátyánkkal sikerült pár percet beszélgetnünk az Akela buli előtt és nem a legjobb kevében találtunk, ugyanis éppen a korábban elhunyt VHK gitáros Németh László Fritz temetéséről érkezett a Suvadás Ligetbe. Szerencsére velünk ehhez képest elég kedélyesen beszélgetett és a láthatóan a koncertre sem nyomta rá a bélyegét ez a rossz hangulat. Bár úgy gondolom, hogy van ő már annyira rutinos, hogy a közönség elé ne ezeket az energiákat, hanem a zenekara által képviselteket közvetítse.

Alapvetően a régebbi - még szép! - Akela dalok voltak terítéken, de szépen szemezgettek a többi albumról is, köztük a remekül sikerült, de akkor még mindenki számára tök ismeretlen "Farkas Mesék" címűről is. Most kimaradt, az egyébként szokásos, szirénázás és kaszával sem hadonászott a betyár ruhába bújt Főnök, de látványból még így sem volt hiány, mert a többi zenész tolta a headbang-et ezerrel. Egy szó, mint száz, jó koncertet tolt Arlón az Akela, és véleményem szerint túltett a 2011-es Hegyaljás bulin, ahol ez előtt utolsó alkalommal láttam, az akkor még más felállásban színpadon álló bandát.

A Sabbath Szombat már rendszeres fellépőnek tekinthető a Hellness hétvégeken. A névből már sejtehető, hogy egy Black Sabbath tribute zenekarról van szó, akik az anyazenekarral szemben, nagyon laza hangulatú koncerteket szoktak adni. Zeneileg igyekeznek hozni a Iommi-Butler csapásokat, ami persze nem egyszerű, de minden alkalommal tisztességgel helyt állnak. Szegény Makári Zolinak - aki szokása szerint már az első dalnál lejött mikrofonjával a nézők közé - a hangja mintha most gyengébb lett volna, mint az előző évek koncertjein, de őszintén szólva, ki a fene bánta ez már éjfél magasságában, amikor már minden ismert hangot öröm volt hallani. Kicsit vicces volt, ahogy volt kívülről szemlélni, ahogy az egyik jómadár néző elkérte éneklésre a mikrofont, majd ugyanazzal a lendületel elfutott vele... Természetesen ez poén volt és hamarosan már újból az énekesnél volt a "hangszer".

Intermezzo: hajnali 5 óra magasságában a fesztiválozók arra ébredhettek legszebb álmukból, hogy valamelyik félkegyelmű, aludni képtelen azt üvölti a hideg és csendes hajnalban, hogy "Felgyújtom a Tavat!!!!". No, ez aztán a kétnapos esemény szlogenjévé nőtte ki magát...

-------------------------------------------------------------

A másnap Arlón minden alkalommal igazi másnap. :) Ami szuper, hogy ott a tó, amiben egy reggeli/délelőtti mártózás maga a kánaán. Persze egy frissen csapolt sörrel teljes ilyenkor az komfortérzet. :) 

A Gore Thrower death metalja nyitotta a második napot. Őket már harmadszor láttam és igazából szimpatikus az a súlyos doom-death amit tolnak, de valamiért még sem működik nálam igazán. A zenekar szokás szerint odatette magát és a korai kezdés ellenére elég sokan oda is sereglettek a színpad környékére. Zömében távolabb álló és ott bólogató, sörüket szürcsölő figurák voltak amúgy. 

A Maradandó Károsodás egy mezőkövesdi oldschool thrash metal zenekar, akik nem hazudtolták meg nevüket. Bár maradandó károsodás nem történt, de maradandó alkotást sikerült véghezvinni. Történt ugyanis, hogy a csapat fiatal énekese olyan szintre itta magát, hogy a detoxba kellett szállítani. Innen pont a koncert kezdetére esett be - szó szerint. Majd vette a gitárját, beálllt a mikrofon elé és tök jól végigtolta a szettet. Oláh Zsolti főszervező is úgy konferálta fel, hogy a fesztivál 21 éves történetében még ezidáig nem fordult elő ilyen! :) 

A trió amúgy derekesan zúzta a 2015-ös "Húsdaráló" dalait, és bár nekem ez a fajta thrash túl nyers, de mindenképpen jó ötletnek bizonyult a meghívásuk, mert többen rámozdultak a tuka-tuka-s muzsikára.

Az Anxius fellépése nagyjából kimaradt a szokásos beszélgetések miatt, de a Dying Wish-re már megint jelen voltunk. A bandának a Nail Records gondozásában nemrég jött ki a legújabb "Tükörország" című nagylemeze, és ha jól rémlik, játszottak is már róla dalokat. A bandának - nem hiába, a többéves rutin - jó kiállása van, de úgy tűnt nem csak emiatt sereglettek még többen a pódium elé. A régebbi dalokat is elég sokan ismerték és énekelték együtt a csapattal. 

A Mötley True - igen, egy Mötley Crüe tribute csapatról van szó - az anyazenekar legnagyobb slágerei közül szemezgetett (Girls, Girls, Girls; Dr. Feelgood, Kickstart My Heart) és ha távol is állt a tökéletestől az interpretálás, szórakoztatásra kitűnő volt.

A Watch My Dying műsorát nagyon vártam. A sűrű és komplex zenéjüket nem bírom sokáig hallgatni, viszont élőben eddig minden alkalommal kilóra megvettek maguknak. Így volt ez most is. A banda jókora "best of" műsorral rukkolt elő és minden ismertebb dal el is hangzott. A közönség pl. egyszerre énekelte a kezét a szokott módon hátra rakó Veres Gáborral a "Meggyújtok még egy szálat" kezdetű dalt (Túladagolt idő). Élmény látni, hogy az összetett dalok mellett képesek jókorákat zúzni és árad belőlük az energia. A plusz az egészhez, hogy lejött, jól érzik magukat a bőrükben és szeretik ezt így együtt csinálni. Csendben jegyzem meg: ha minden igaz, még év vége előtt jön a "4.2" című EP. 

A Remorse zenekar a fesztivál házigazdája és Ózdiak (legalábbis az Oláh tesók) révén, amely település néhány kilométerre található Arlótól, rendszeresen jókora nézőszám verődik össze koncertjükre. Az idei ráadásul még kuriózum számban is ment, ugyanis a terítéken a 2005-ben megjelent "Harc!" album szerepelt, a banda akkori énekesével, Gabriel Rommal a színen. Az esemény apropóját a Hang-Súly "10 év HangSúly-díjas lemezei közül melyik a legjobb album?" közönségszavazásán elnyert első helyezés szolgáltatta és a Rockmaratonon már debütált is a produkció.

A jelenlegi felállás kezdte a bulit, ahol is Hocza "Igor" Robi gityós igazoltan volt távol, és helyette a korábbi bárdista, Kossuth Lajos pengette a hathúrost, míg a D.Ü.H. lemezes "Kín"-nál - ami az egyik legjobb magyar nyelvű thrash dal - a WMD-s Gábor is feljött Zsoláékhoz egy kis közösenhörgésre! Náhány dal után jött a csere és a "Harc!" lemez jónéhány dalának elővezetése.

Érdekes volt látni, ahogy a Remorse dalok közben a banda jelenlegi énekese, Ráczkevi Imi a közönség soraiban bólogat a csapat dalaira, míg fenn az Erdélyi Peti (Salvus, Ad Astra) és Kossuth Lali gitárosokkal kiegészült gárda zúzza a tizenéves dalokat. Az is fura volt, hogy az énekes poszton egy monstrum helyezkedik el, aki a frontemberek prototípusa is lehetne a maga majd kétméteres magaságával, aki ráadásul nem statikusan üvöltötte világba a pl. "Túl Gonosz" sorait, hanem állandóan mozgásban volt és a buli felénél már szakadt a víz is róla becsülettel.

Szokás szerint remek koncertet adott a Remorse és nagyon remélem, hogy továbbra is hasonló rendszerességel látogathatom bulijaikat, mint az elmúlt 5-6 évben.

A fesztivál legnagyobb húzóneve a több mint 25 éves OMEN volt. Szépen össze is verődtek rá a népek, de a kései kezdés miatt azért néhányan odábbálltak pihenni. Őszintén szólva, sosem voltam a banda rajongója és ugyan a "Jelek" lemez, mint a legtöbb hazai rockzene szeretőnek, nekem is tetszik, de az azóta készült anyagokba még véletlen sem hallgattam bele. Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém hozzájuk a Vekeri Fesztiválon (R.I.P.), ahol kimondottan jó bulit akasztottak le, de nálam az Arlói előadás nem működött ilyen szinten. Pedig a csapat ugyanaz volt, Kalapács Józsi továbbra sem hiányzik, hiszen Koroknai Árpi remek énekes - nem hiába a banda tagja már sok éve. Ráadásul Nagy Máté személyében egy nagyon jó gitárosuk is van 2013 óta, aki azon felül, hogy remek zenész, még a kiállása is tetszetős (bízom a Zakk Wylde-os húzásait).

Viszont hiába a profizmus, nálam most nem működött a dolog és egy kis időre odébb is álltam pár szót váltani ismerőseimmel. Persze az "Anarchia", a "Hajsza a tűzzel" és természetesen a "Fagyott világ" engem is bólogatásra késztetett, de pl. a sokak által dícsért új dalok ("Huszonöt év") nem jöttek be.

Az Omen után még viszonylag sokan ott maradtak a Hableány vendéglő teraszán 1-2-3 sörre, de mi elég hamar a szállás felé vettük az irányt, és nyugovóra tértünk, hogy másnap már minél kevésbé legyen másnap jellege a napnak.... 

-feca-

Ajánljuk
Dream Theater: Images, Words & Beyond tour, Budapest, 2017. május 10. BOK Csarnok (volt Syma)


Letöltések
Nagaarum - OORT


Nagaarum - OORT2


Exodikon - Végtelenbe zárva/Trapped in Infinity


GuilThee - Szemantikai háromszögek


Friday - Choosing the
Future



Ad Astra - Open Wide
Címkék
Eligazodás végett
(21), Ankh (4), Crustatombe Records (1), Eagles Of Death Metal (1), Éjfény (1), Fact & Fiction (1), FlameDrop (1), GOTHOOM open air fest 6,66 (1), Heroes Never Die (1), Igor Mortis Vodka Klub (1), IN MOVEMENT (1), Just Four (1), Lars Szöke (1), Légó Club (1), Lord Dying (1), Pool Of Blood (1), Rock On! Fest (1), Saratan (1), Sollen (1), Trash (1), Vocalz And Chordz Productions (1), Whitesnake Tribute Band (1), X-Art Projekt (1), 11. Szabadszállási Amatőr Rockfesztivál - Július 23-25 (1), 1349 (1), 15. Jubileumi Harley-Davidson Open Road Festet (1), 16. Harley-Davidson Open Road fesztivál (2), 1984 (1), 1988 (1), 1993 (1), 1KillEmbrace (2), 2 napos tribute fesztivál a DürerKertben (1), 20. Arló Hellness Hétvége 2015 (3), 2012 (1), 2013-as lista (4), 2014-es lista (4), 2015-ös lista (1), 213 (Slayer Tribute) (8), 2Cellos (1), 30Y (9), 5. Zord Rocktábor (1), 6. Emlékkoncert Szolnokon (1), 70000 Tons of Metal (3), 8-as Műhely (1), 80's Hairbands Festival (1), A Storm Of Light (1), A Thousand Lost Civilizations (1), A W.A.S.P. (1), A-Cél Rock ’N Sport Klub (5), A-Cél Tehetségkutató (1), A-ha (4), A.M.D. (1), A38 (62), Abba (1), ABCD (1), Abnormal Thought Patterns (1), Abnormality (1), Aborted (6), Aborym (1), Abraham (1), Abraxan Hymns (1), Absolved (2), Abstract (5), Abysmal Dawn (3), AC/BC (1), AC/DC (3), Accept (7), Accord Management (3), Accuser (1), ACDC (1), Acid Victoria (2), Act of Defiance (3), Action (7), Ad Astra (13), Adagio (2), Ade (1), Adharma (1), Adrenaline Mob (2), Adrian Smith (1), Aeneis (1)
Partnereink