Entombed A.D., Voivod, Lord Dying, Barren Womb, Magma Rise: Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. november 1.
2016-11-02 20:18:59

Általam két, ezidáig még élőben meg nem nézett zenekar látogatott idén november elsején Budapestre. Igaz, az Entombed-ből "csak" az A.D. végződésű érkezett a fővárosba, de annak a csapatnak a tagja az a Lars-Göran Petrov, aki számomra a death metal Ozzy-ja. A Voivod pedig az 1987-es "Killing Technology" óta szívem csücske, így nem már csak a távolság (meg az átkozott ukrán-magyar határ) vethetett volna gátat jelenlétemnek. Szerencsére ezt is sikerült leküzdeni.

Viszont pontosan a távolságnak - és a bénázásomnak - "köszönhetően" sikerült majdnem teljes egészében lemaradni az általam nagyra becsült, hazai Magma Rise koncertjéről. Pontosabban, mindössze az utolsó dalra estem be, ami a kettes "Man in the Maze" egyik tétele volt (a dal címét sajnos nem tudom), ami az idei "False Flag Operation" című kislemez 4. tétele, a bő 10 perces "Trading Time" volt. Kár, mert igazi élmény, amit élőben képesek nyújtani, főleg Bánfalvi Sanyi dobolása szemet- és fületgyönyörködtető, és szerintem az egész doom metal színtért tekintve (nem a hazait, mert az még mindig eléggé szegényes) csúcskategóriás.

Az, hogy miért került be utólag a programba a norvég Baren Womb kétszemélyes produkcója, csak a szervezők tudnák megmondani. Zenéjük bőven elütött az előző fellépőétől. Amit gitáron és dobon előadott a két srác, az valamilyen experimentális zenei trip volt, amit igazából nem is lennék képes jobban szavakkal leírni. Mindketten énekeltek, üvöltöttek, morrogtak, ami mellé a gitáros srác - a lehetőségekhez mérten - még mozgott is. A dob merőlegesen volt felállítva a közönséghez viszonyítva, és a gitáros, a mikrofonjával pedig vele szemben helyezkedett el, így a két csóka gyakorlatilag az oldalát a publikumnak fordítva muzsikált. Tuti nem hallgatnám meg újból őket semmilyen stúdió formátumban, de élőben volt valami magával sodró abban, amit csináltak.

A Lord Dying számomra a minifeszt leggyengébb produkcióját nyújtotta, de valószínűleg a hiba bennem van, mert ez a koszos, sludge-os muzsika elég távol áll tőlem. A bőgős Lemmy-s kinézetét hiba lenne nem megemlíteni velük kapcsolatban, vagy éppen a nagydarab énekes-gitáros kiállását, de ennél többet gyakorlatilag nem is tudtam megjegyezni a koncertből, pedig becsülettel végignéztem/végighallgattam azt elejétől a végéig.

A VOIVOD kamaszkorom óta - mint fentebb írtam - szívem csücske. Bár nálam az Eric Forest-es lemezek nem működtek, de pl. az utolsó "The Target Earth" nagylemez és az idei "Post Society" kislemez simán hozza a régebbi anyagok minőségét. Élőben viszont még nem sikerült elcsípni őket, pedig a Down-nal közös, pár évvel ezelőtti koncertet nagyon szerettem volna. 

A csapat a "Killing Technology" címadójával csapott a húrok közé, megalapozva azonnal az est hangulatát. Remekbeszabott best of koncertet produkáltak ami azt jelenti, hogy majd minden korszakot sikerült megidézniük (az Angel Rat (ezt sajnálom) és az említett Eric Forest-es kivételével). De nemcsak a dalok vitték a produkciót, hanem a banda is csúcsformában volt. Snake rutinosan csavarta az újjai köré a publikumot, akik közül, számomra némileg meglepő módon éppen miattuk látogattak el a Barba Negra-ba. Szóval, Snake, aki egyike az eredeti felállásnak az alapító dobos Away-el egyetemben, elég jellegzetes mozgáskultúrával rendelkezik és mikrofonjával a kezében grimaszolt, bíztatott minden nézőt egy kis megőrülésre. Ebben társra akadt, mind a bal, mind a jobb oldalon, úgyanis Chewy (Daniel Mongrain), az elhunyt Piggy helyét betöltő, végig jókedélyűen mosolygó gitáros és a 2014-ben másodszor a zenekart elhagyó Blacky helyére érkezett Rocky (Dominique Laroche) bőgős is kitett magáért és hangszerrel a kézben, sokat mozogva, hajat rázva adtak további dinamikát a Voivod amúgy is erőteljes zenéjének. 

Ha valaki belefülel egyes Voivod lemezekbe (pl. a hanyagolt Angel Rat is ilyen), akkor azt tapasztalhatja, hogy nem kimondottan metal az, amit hall. Erre cáfolt rá a Nothingface-ről elhangzott - nem, nem. Astronomi Domine nem volt! - "The Unknown Knows", amit jókora élő energiával sikerült feltuningolni, még a tempós lemezverzióhoz képest is. 

A dobok mögött pedig az egész VOIVOD agya, Away adta az alapokat és a fifikás pergetéseket, természetesen dícséretes módon, de nem túlcicomázva bármit is. A szerkó mögötti kivetítőn pedig a zenekar koncepciójához készített, a borítók stílusában elkészített rajzai váltakoztak egész buli alatt, ami szintén rátett egy lapáttal a hangulatra és a látványt is sikerült vele feljebb tuningolni.

Egy szó, mint száz, életem első VOIVOD koncertje jobb lett, mint gondoltam volna, és aki szereti a zenéjüket, sajnálhatja, hogy nem volt ott.

Az Entombed név a legpatinánsabb svéd death metal bandát takarja, akik 1990-ben a "Left Hand Path"-tel lényegében stílusalapítóként hasítottak be a köztudatba. Az, hogy az elmúlt években a zenekar tagjai közötti ellenétek a banda feloszlásához, míg a jogi hercehurcák egy Entombed és egy Entombed A.D.-ra szakított egyedre szaggatták a death metal legendát, de ez a tény mit sem von le annak korábbi sikerességéből. Ráadásul az L.G. Petrov énekes vezette A.D. idén már a második albumát hozta ki és szinte megállás nékül turnézik, míg a másik gárda még csak a napokban kezdett feléledni mély álmából.

Petrov-ék az új lemeze egyik nótájával kezdtek, majd azonnal visszaváltottak 1992-be a "Stranger Aeons"-szal. Lényegében felváltva hangzottak el az első 3 'tombed lemez és a "Dead Dawn", "Back to the Front" szerzeményei.

Őszintén szólva, velem itt az ellenkezője történt, mint a Voivod esetében, ugyanis hiába a szeretett dalok, az élő előadás nem hozta el a várt katartikus hatást számomra. Persze hülye lennék azt mondani, hogy nem volt jó amit láttam, csak éppen maga a zenekar nem volt annyira egyben, mint a Voivod esetében. Az Entombed A.D. esetében a produkciót egyértelműen Petrov viszi a hátán. A többiek érezhetően csak segítői ebben. Igaz, a bőgős Victor Brandt a maga magas termetével és derékig erő fekete hosszú hajával már alapból vonzza a tekinteteket, de a két oldalsó gityós számomra elég szürke eminenciásnak tűnt, még ha a vokálokból is kevették a részüket.

Petrov ellenben maga a rock and roll. Csak éppen death metalos köntösben adagolja a hitet és nem klasszikus módon. Amiért számomra ő a legszimpatikusabb death metal énekes az az, hogy az egészet egy jópofa cirkusznak tekinti, ahol ő a szórakoztató fél, és mint olyan, jókedélyűen lép a nézők elé. Ténylegesen az van, hogy szinte le sem hervad a vigyor a képéről még akkor sem, amikor a Bal oldali Ösvény sötét sorait énekli. Kicsit olyan, mint Araya a Slayerből. Hörrög-morrog, de alapvetően vidám természetű. Nem tudom ebben mennyi szerepe van az előzőleg és közben elfogyaszott alkoholnak, de feltételezem, hogy történik egy kis mesterséges rásegítés is a hangulatra. Ezt a korábbi, Youtube-on elérhető koncertfelvételek és a pesti koncerten (sör+vodka mix) történtek egyaránt mondatják velem. 

De ez nem is lényeges, mert a fickó pörög, mint egy őrült, tolja a veszett grimaszokat és szinte minden dal közti átvezető duma közben talál valakit a közönség között, akivel valamilyen jellegű kontaktust vesz fel. Már a koncert, mely végülis nem volt több 45-50 percnél, felénél szakadt róla a víz és csatakokban lógott a fejéről ritkás hajzata. Meg is kérdezte a közönséget, hogy nem érzik elég erősnek az energiát, amit átadnak, utalva arra, hogy a nézők addig elég statikusan viszonyultak az előadáshoz, és ami a későbbiekben megváltozott és elég vad pogó vette kezdetét. Ennek eredményeképpen sajnos még egy bokatörés is becsúszott egy rossz ütközés után (a durva az, hogy arra nem volt képes az elkövető állat, hogy segítsen szegény srácnak egy ülő helyet találni).

A kimaradt dalok közül bennem egyedül a Hollowman hiánya hagyott némi űrt, de ezt leszámítva jól válogatott a zenekar a régi Entombed klasszikusok közül (volt Left Hand Path, Revel In Flesh, Living Dead és Wolverine Blues is) és én is bármikor képes lennék megnézni őket újból, köszönhetően a death metal Ozzy-jának, aki egy imádnivaló, tuskó bolond. :)

Képek itt!

-feca-

Ajánljuk
Letöltések
Nagaarum - OORT


Nagaarum - OORT2


Exodikon - Végtelenbe zárva/Trapped in Infinity


GuilThee - Szemantikai háromszögek


Friday - Choosing the
Future



Ad Astra - Open Wide
Címkék
Eligazodás végett
(21), Ankh (4), Crustatombe Records (1), Eagles Of Death Metal (1), Éjfény (1), Fact & Fiction (1), FlameDrop (1), GOTHOOM open air fest 6,66 (1), Heroes Never Die (1), Igor Mortis Vodka Klub (1), IN MOVEMENT (1), Just Four (1), Lars Szöke (1), Légó Club (1), Lord Dying (1), Pool Of Blood (1), Rock On! Fest (1), Saratan (1), Sollen (1), Trash (1), Vocalz And Chordz Productions (1), Whitesnake Tribute Band (1), X-Art Projekt (1), 11. Szabadszállási Amatőr Rockfesztivál - Július 23-25 (1), 1349 (1), 15. Jubileumi Harley-Davidson Open Road Festet (1), 16. Harley-Davidson Open Road fesztivál (2), 1984 (1), 1988 (1), 1993 (1), 1KillEmbrace (2), 2 napos tribute fesztivál a DürerKertben (1), 20. Arló Hellness Hétvége 2015 (3), 2012 (1), 2013-as lista (4), 2014-es lista (4), 2015-ös lista (1), 213 (Slayer Tribute) (8), 2Cellos (1), 30Y (9), 5. Zord Rocktábor (1), 6. Emlékkoncert Szolnokon (1), 70000 Tons of Metal (3), 8-as Műhely (1), 80's Hairbands Festival (1), A Storm Of Light (1), A Thousand Lost Civilizations (1), A W.A.S.P. (1), A-Cél Rock ’N Sport Klub (5), A-Cél Tehetségkutató (1), A-ha (4), A.M.D. (1), A38 (62), Abba (1), ABCD (1), Abnormal Thought Patterns (1), Abnormality (1), Aborted (6), Aborym (1), Abraham (1), Abraxan Hymns (1), Absolved (2), Abstract (5), Abysmal Dawn (3), AC/BC (1), AC/DC (3), Accept (7), Accord Management (3), Accuser (1), ACDC (1), Acid Victoria (2), Act of Defiance (3), Action (7), Ad Astra (13), Adagio (2), Ade (1), Adharma (1), Adrenaline Mob (2), Adrian Smith (1), Aeneis (1)
Partnereink