Halhatatlan - Iron Maiden - Powerslave
2014-03-03 08:32:12

1984. szeptember 3.-án jelent meg a brit Iron Maiden 5. nagylemeze, mely addig sosem tapasztalt magasságokba repítette az öttagú zenekart. Az album megjelenése nem hatott a meglepetés erejével, hiszen a csapat addig is évente hozta ki legújabb kiadványait, melyek mindegyike tartalmazott olyan szerzeményt, mely az elmúlt évek/évtizedek alatt bekerülhetett a metalzene pantheonjába.

Az 1983-as „Piece of Mind” turnéja (World Piece Tour) után, mely májustól-decemberig tartott, és immáron az Egyesült Államokban is sikerült megtölteniük az arénákat, három hét pihenőt vett ki a zenekar, majd ez után a Bahama-szigeteki „Compass Point Studios”-ba utaztak, hogy rögzítsék új nagylemezüket. A helyszín kiválasztásánál szempontnak bizonyult az a körülmény is, hogy a munka mellett felhőtlenül pihenhettek ezen a napsütötte helyszínen.

Az nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy akárcsak az előző anyagok esetében, úgy most is Martin Birch producerrel dolgoznak együtt, akit bátran nevezhetünk a klasszikus Maiden sound letéteményesének. A borítófestmény elkészítéséhez is a korábbi alkotót kérték fel. A Derek Riggs által kreált újabb alkotás hűen tükrözi a címadó dal ó-egyiptomi tematikájú szövegének hangulatát, és persze Eddie, a banda szörnyetege is újabb arcában mutatkozik be. A „Powerslave” borítója mind a mai napig az egyik legszebb az Iron Maiden teljes diszkográfiáját tekintve.

Magát a lemezt az „Aces High” nyitja, mely a 2. világháború brit pilótáinak állít emléket (lásd. az azonos című kislemez borítóját, vagy alább a klipet). Ez a valaha írt egyik legtempósabb Iron Maiden szerzemény, ahol mind a tipikus ikergitárok, mind a váltott szólók lenyűgözőek. Zseniális nyitódal. A hangzás minden eddiginél kiforrottabb, tisztább. Steve Harris bőgője csattog, mint mindig, Nico McBrain pedig eszement módon püföli a bőröket. Bruce Dickinsonból meg óriási energia süt, miközben leénekli a csillagot az égről. Mai napig egyik kedvencem tőlük.

A „Two Minutes To Midnight” egy jól elcsípett, középtempós riffre épül, mely egészen a második refrén utáni bridge-ig kitart, majd kis lazulás után újból visszatér. A dal, mely szövegének az Egyesült Államok és a Szovjetúnió által 1958-ban tesztelt hidrogénbomba körülötti kavarás adja az alapját, a nukleáris háborúról szól. A szerzemény címe egy kitalált óra aktuális állásról kapta a nevét, mely a nukleáris háború kitöréséig maradt időt mutatja. A dal külön érdekességei, hogy a felvételei befejeztekor az stúdióban lévő óra állása 23:57 volt, valamint ez azon ritka Iron Maiden alkotások egyike, melyben nem vett részt a zenekarvezető Steve Harris, ugyanis ezt az Adrian Smith és Bruce Dickinson szerzőpáros jegyzi.

A „Losfer Words (Big ’Orra)” az egyik instrumentális szerzeménye a bandának. Mint ilyennek, megvan a maga hangulata, mely megtartja a húzósan tipikus Maidenes ízeket. Viszont sosem lett olyan ismert/elismert, mint az első lemezes „Transylvania”, pedig zeneileg talán még többet is mutat, mint a korai elődje. Maga a dal immár történelminek is mondható, ugyanis 1984 óta az Iron Maiden nem írt több énekmentes nótát.

A „Flesh of The Blade” szintén egy tempósabb alkotás, mely valamiért nem érett klasszikussá, pedig simán lehetne akkora koncertfavorit, mint a nyitó „Aces High”. A fiatalabb metal hívők egy remek Avenged Sevenfold átirat képében ismerhetik ezt a ’80-as évek közepi dalt. Akár a „Two Minutes To Midnight” esetében, úgy itt is egy jól elcsípett riff a vezérfonal, mely könnyen megjegyezhető dallamos refrénbe torkollik, ami után olyan ikergitározást hallhatunk, mely a későbbi göteborgi vonal egyes kiemelkedő zenekarának is adott egy óriási löketet.

A nagylemez A-oldalát a „The Duellist” zárja. Vagyis az első oldalon öt dal kapott helyet, míg a másikon mindössze három. A „The Duellist” talán a leggyengébb a nagylemezen, de nélküle már nagyon hiányos lenne. Itt visszaköszön a lazább hangulatú „Piece of Mind”, a tempó sem merészkedik túl a közepes négynegyedelésen. Zeneileg viszont ebbe sem lehet belekötni: ikergitárok, harmóniák, szólók, vagyis a zenekar jellegzetességei mind jelen vannak.

A „Back In The Village” képében megint egy gyorsabb, kapkodva elhadart, de fogós refrénnel rendelkező dal nyitja a B-oldalt. Minden mindegyik eddigi szerzeményben, úgy itt is tetten érhetők a Maiden tipikus zenei megoldásai, egyedül a tempóváltás nem történik meg. Az egész nótát végigkíséri egy thrash-szerű, kiemelkedő, csakis Nico-ra jellemző dobolás.

A címadó „Powerslave” a lemez egyik csúcsalkotása mind szerkezetét, mind dallamvilágát és hangulatát, mind monumentalitását tekintve. A bő 8 perces dal az ókori Egyiptomba, a piramisok mélyének sötétjébe kalauzol minket a maga vészjósló, sötét atmoszférájával. Dickinson a lemez megjelenését követő World Slavery Tour állomásain ezt a dalt óegyiptomi halotti maszkban adta elő (lásd: "Live After Death" DVD). A színpadkép, akárcsak a lemez borítója, szintén ehhez a témához igazodott. A dal galoppozós Iron Maiden alapokkal rendelkezik, amelyre Bruce hozza az elnyújtott, misztikusnak ható énektémákat, melyek a refrén előtti váltásban csúcsosodnak, hogy aztán a refrénben mindent elsöprő erővel törjenek elő. Ezt a hangulatot csak a középrészben hallható szólós rész (azok a váltott szólók…) töri meg (hasonlóan a következő, „Somewhere In Time” album „Stranger In A Strangeland”-jéhez) ezt a hangulatot, mely az akusztikus leállásból folyamatosan visszatalál a középtempóhoz. Nicko legjobb dobolása is ebben a dalban hallható.

A lemez instrumentális dala után egy újabb történelmi dal következik: az Iron Maiden pályafutásának leghosszabb szerzeménye, a majd 14 perces „Rime of The Ancient Mariner”, mely egyben a nagylemez zárótétele is. A hosszú dal hasonlóképpen hosszú szövege Coleridge Samuel Taylor azonos című művén alapszik (Ének a vén tengerészről) és a szerzője a zenekarvezető Steve Harris.

A középtempós dal lényegében nem rendelkezik tipikus Maiden verze-refrén-verze-refrén felépítéssel, bár a verzéket összekötő szövegekre akár refrénként is tekinthetünk. A zene egyszerű galoppozós középtempó, mely újból egy jól eltalált témán alapszik, és csak a 3. perc után törik meg újabb témaváltással. Akár percről-percre is elemezhetnénk a dalt, a lényegét mégsem a zenei megoldások (pedig Harris iszonyat komoly futamokat hoz és Nicko sem kispályás témákat üt), hanem a hangulat adja, akárcsak az előző címadó esetében. A kísértetjárta középrész, a kihalt, a tenger középén a hullámokon hánykolódó hajó hangjaival és Dickinson suttogásával a kor egyik leghangulatosabb heavy metal alkotásává teszi a dalt. Nem kis dolog volt részükről eljátszani ez az epikus darabot a már említett World Slavery Tour-on. Ezeknek a műfajban szokatlan húzásoknak is sokat köszönhet pozíciója megerősödésében az Iron Maiden. A dal pedig a mai napig rengeteg Iron Maiden rajongó kedvence.

A „Powerslave” Angliában a 2. helyen, míg az Egyesült Államokban a Billboard lista 21. helyén nyitott. A World Slavery Tour 13 hónapon át tartott és 220 koncertet adtak közben. Az egész turné megtetőzése a zárásként négy alkalommal előadott koncert volt a Los Angelesi Long Beach-en, ahol a korábban már szintén említett „Live After Death” koncert lett rögzítve, mind videó, mind hanganyag formájában.

A banda máig töretlenül kitart saját hangzása és koncepciói mellett. Az utolsó három lemezen szinte csakis hosszabb, epikus dalok kaptak helyet, ami miatt még mindig fanyalognak a ’80-as évek rajongói. Pedig ezek is olyan karakteres anyagok, melyeket csakis egy banda képes megírni, csak éppen azok a bizonyos jól elcsípett riffek hiányoznak róluk.

Mi pedig örülhetünk, hogy június 3.-án, a Papp László Budapest Sportarénában idehaza is megnézhetjük a 2012-ben startolt „Maiden England World Tour” elnevezésű, a csapat 80-as évek klasszikusaira épülő koncertjét. Up The Irons!

Dalok:
1. Aces High
2. Two Minutes To Midnight
3. Losfer Words (Big ’Orra)
4. Flesh of The Blade
5. The Duellist
6. Back In The Village
7. Powerslave
8. Rime of The Ancient Mariner

Kiadó: EMI Records, Capitol Records

Tagok:
Bruce Dickinson – ének
Steve Harris – basszusgitár
Dave Murray – gitár
Adrian Smith – gitár
Nico McBrain - dobok

-feca- 

Ajánljuk
Letöltések
Nagaarum - OORT


Nagaarum - OORT2


Exodikon - Végtelenbe zárva/Trapped in Infinity


GuilThee - Szemantikai háromszögek


Friday - Choosing the
Future



Ad Astra - Open Wide
Címkék
Eligazodás végett
(21), Ankh (4), Crustatombe Records (1), Eagles Of Death Metal (1), Éjfény (1), Fact & Fiction (1), FlameDrop (1), GOTHOOM open air fest 6,66 (1), Heroes Never Die (1), Igor Mortis Vodka Klub (1), IN MOVEMENT (1), Just Four (1), Lars Szöke (1), Légó Club (1), Lord Dying (1), Pool Of Blood (1), Rock On! Fest (1), Saratan (1), Sollen (1), Trash (1), Vocalz And Chordz Productions (1), Whitesnake Tribute Band (1), X-Art Projekt (1), 11. Szabadszállási Amatőr Rockfesztivál - Július 23-25 (1), 1349 (1), 15. Jubileumi Harley-Davidson Open Road Festet (1), 16. Harley-Davidson Open Road fesztivál (2), 1984 (1), 1988 (1), 1993 (1), 1KillEmbrace (2), 2 napos tribute fesztivál a DürerKertben (1), 20. Arló Hellness Hétvége 2015 (3), 2012 (1), 2013-as lista (4), 2014-es lista (4), 2015-ös lista (1), 213 (Slayer Tribute) (8), 2Cellos (1), 30Y (9), 5. Zord Rocktábor (1), 6. Emlékkoncert Szolnokon (1), 70000 Tons of Metal (3), 8-as Műhely (1), 80's Hairbands Festival (1), A Storm Of Light (1), A Thousand Lost Civilizations (1), A W.A.S.P. (1), A-Cél Rock ’N Sport Klub (5), A-Cél Tehetségkutató (1), A-ha (4), A.M.D. (1), A38 (62), Abba (1), ABCD (1), Abnormal Thought Patterns (1), Abnormality (1), Aborted (6), Aborym (1), Abraham (1), Abraxan Hymns (1), Absolved (2), Abstract (5), Abysmal Dawn (3), AC/BC (1), AC/DC (3), Accept (8), Accord Management (3), Accuser (1), ACDC (1), Acid Victoria (2), Act of Defiance (3), Action (7), Ad Astra (13), Adagio (2), Ade (1), Adharma (1), Adrenaline Mob (2), Adrian Smith (1), Aeneis (1)
Partnereink