Hegyalja Fesztivál 2012 - 1. nap - beszámoló
2012-07-27 07:35:30

Kegyes volt a fesztiválozókhoz az időjárás, ugyanis az utóbbi években megszokott kánikulát most kellemes meleg helyettesítette/váltotta, így nem kellett a tűző napon tikkadni, dekoncentráltan bámulni a bulikat.

Megváltozott maga a fesztivál hangulata is. Idénre egy igazán multikult zenei kavalkádot hoztak tető alá a szervezők. Megfért egymás mellett a népzene, a rap, a techno, a metal és a pop/rock. Mindenki eldöntheti, hogy ez jó így, vagy sem, de az AXE színpadon hajnalig zúzó DJ-k nálam kiütötték a biztosítékot. Én jobb szerettem a régebbi rockfesztiválosabb ’Hegy-érzést. A nézőket persze nem riasztotta ez a változás: idén pontosan úgy, mint tavaly is 85.000-n látogatták az eseményt, vagyis a szervezők alapvetően jól kalkuláltak.

Kivételesen korán érkeztünk meg a fesztivál első napján, így még jó táborhelyhez jutottunk a nagyszínpad mögötti sportkempingben. Remek hely: kedves tulaj, jó büfé és árnyékos sátorhely.

A sátorállítás után tokaji séta, az első pohár furmint. Délután 5-től már a Pepsi színpad előtt álltunk várva a győri Thornwill zenekar előadására. Az az igazság, hogy ez a fajta zene (nekem sablonos heavy/power) nem az én műfajom és így a koncert közben inkább dumálgattam a viharock.hu főszerkesztőjével (ő győri és egy rokon tolja a bandában). Amúgy jó iramban játszottak a srácok és az énekes Álmos Gábor eléggé belakta a színpadot, de a produkció egyhangúságát ez nem mentette meg.

Maradtunk tovább ez előtt a pódium előtt (sőt, el sem mozdultunk onnan éjjel 02:30-ig). és a Road produkcióját bámultuk végig. Meglepő a kisebb színpados fellépésük, hiszen korábban ugyanebben az időpontban még a nagyszínpadon nyomták. Lelkem rajta, de ez sem az én zeném, így továbbra is beszélgetésekkel igyekeztem elütni az időt. De azért figyeltem is a srácokra. A közönség vevő volt az előadásra, bár volt olyan gizda csávó, aki kijelentette, hogy már 17-szer látta idén a bandát és cseppet únja! :) Ő tudja! Szóval, odarakta magát a Road és a rajongóknak tetszett is az előadás, de én már lélekben a következőre készültem.

17éves lehettem, amikor a Heavy Metal Kedvelőinek c. Petőfi rádiós műsorból a haverokkal felvettük az Exodus Bonded By Blood debütalbumát. Azóta ez a kedvenc korongom tőlük. A Piranha és a Strike of the Beast állandóan része koncertjeiknek, de arra nem számítottam, hogy 6 dalt is előkapnak erről a klasszikusról.

A Gary Holt nélkül (ugye Slayer-ben helyettesíti Hanneman urat), de a másik ős taggal, Rick Hunolt-al felálló gárda két újabbkori szerzeménnyel nyitott, de harmadikként már jött a Piranha, majd – a sorrendet nem figyelembe véve – a címadó, a And Then There Were None, a Metal Command. Volt Toxic Waltz is a 3-as lemezről, míg a nem debütös dalok nagy része a Tempo of The Damnedről hangzott el.

Rob Dukes énekes már eleve úgy jelent meg, hogy az ujjaival jelezte: circlepit-et akarok látni. Ezt az egyezményes jelet mindig elővette, ahányszor a körben dúló energia lanyhulni látszott. Rick Hunolt bőszen rázta a fejét. Ahhoz képest, hogy már korábban visszavonult, baromira élvezte az egész bulit.

A záró Strike of The Beast alatt (ahogy a korábbi YouTube-os videókon is látható) Rob egy death wall-on keresztül ugrasztotta össze a közönséget.

Valamivel erőteljesebb is lehetett volna az Exodus hangzása, de nekem ez nem vette el a kedvem és nagyon élveztem a zúzdákat eme ős-thrash kedvenctől.

Arch Enemy. Alapból nem halok a dallamos death metalért. Ez alól lényegében csak néhány magyar banda képez kivételt. Szeretem Mike Amott játékát. A Carcass óta. Látni akartam ezt a súlyos zenékben már legendának mondható gitárost. És persze Angela Gossow kiállása is kíváncsivá tett ahhoz, hogy végig nézzem a svédek produkcióját.

Az Exodus által lefárasztva, 1-2 sörrel lazítva és a dalok zömének ismeretének a hiányában inkább az összegyűlt tömeg szélén, a színpadtól picit távolabb rostokultunk le. A hangzás náluk sem volt erőteljes, de ez a muzsika a harmóniáknak köszönhetően nem is annyira igényli a földbedöngölő hangzást. Mindkét gitáros mestere a hangszerének és Gossow kisasszony is a korábbi DVD-khez mérten irányította, izzította a közönséget: volt acsarkodás, grimaszok, hörgés. Plusz dob- és gitárszóló. Ezek nem hiányoztak. Egyrészt a dobszólót a fesztivál dobosainak 80%-a ugyanígy elnyomta volna (sampleres kíséret ide-vagy-oda), míg Amott bátyó szólója bármilyen feelinges is volt, nem volt más, mint egy szép magamutogatás. De legalább a tetszetősebb fajtából. Azért szeretem ám én a gitárhősöket! :) Ja! És volt Nemesis, amit szeretek és nem volt My Apocalypse, amit szintén szerettem volna. A leírtak alapján azért annyi kiderülhetett, hogy a rajongók tuti jól érezték magukat, de nekem nem a 2012-es ’Hegyes Arch Enemy lesz életem koncertje.

Bloody Roots. Smicivel életemben már két koncertet szalasztottam el: 1993-ban szülővárosomban, ahol a technika szabott gátat a Moby Dick fellépésének, míg a tavalyi ArenaFest-en a leszakadó vihar mosta el a Bloody Roots koncertjét. Erősen reméltem, hogy most nem jön közbe semmi. Buli előtt felnéztem az égre és konstatáltam annak csillagos mivoltát, majd kaptunk egy remek Moby Dick/Bloody Roots mix-et (direkt nem best of, mert az már eléggé szubjektív). Ahogy egy fesztiválon el is várja az emberfia. A Múló Álom, a Ne Add Fel, az Ilyen ez a század, a Kiképzés, a Mennyből az angyal, a Késői Fohász két másik dallal is meg lett színezve. Mindkét nóta a Sepultura-tól lett átdolgozva: a Refuse/Resist a set közepe táján, míg a Roots Bloody Roots a vége felé hangzott el.

Nem volt nagy színpadszántás, de ez amúgy sem jellemző rájuk. A két Schmiedl-re (Tamás és Balázs) alulról fújt a ventilátor, így lobogtak a rőzsék egyhuzamban. A doboknál Budai Béla ütötte a ritmusokat, akinek a következő bandával is fellépése volt még aznap este.

Pici hiányérzetként annyi maradt bennem, hogy a Bloody Roots után fellépő Vulgar Display of Coverből (VDOC) Vörös Attila nem szállt be legalább egy dal erejéig – ha már az egyes lemezen játszik és az újhoz is írt már dalt.

A Keresztes Vitézzel búcsúztak Smiciék. Én pedig végtelen elégedett voltam a látottakkal, hallottakkal és bármikor újra megnézném a bandát. Hajrá oda!

Félig-meddig a Leander Rising tagsága alkotta VDOC az egyik leghitelesebb Pantera tribute zenekar. Komolyan! Ha van még a földkerekségen még egy ilyen banda, akik így játsszák a Pantera dalokat, az kész csoda.

Jozzy – bőgő, Budai Béla – dobok (neki ugye a 2. felvonás aznap), Vörös Attila (Nevermore, Leander Rising) mind remekül tolják. De Mári Péter (Room of the Mad Robots) ahogyan levette Phil Anselmo mozgását, gesztikulációját, énekstílusát (bizony, még a dallamos témákét is) az hihetetlen.
Az egész produkció végtelen profi volt. És megérdemlik az első nap legjobb hangzású zenekara címet is. Döngettek, hogy a gyomrunk szakadt ki. Attila Dime-féle gitárja elementáris erővel vijjogott, betonozott. Így betanulni a valaha élt egyik legnagyobb gityós témáit – le a kalappal.

A késői időpont ellenére elég sokan összejöttünk a bulira, így a New Level, a Fuckin’ Hostile, a Cowboys From Hell, a Walk, az I’m Broken (Leanderrel kiegészülve), a Revolution Is My Name (Kerry King szóló király mód imitálva), vagy a személyes kedvencem, a Great Southern Trendkill (nem is álmodtam róla, hogy valaha élőben hallhatom) szépen bemozgatta a népet, akik a bő egy órás előadás után már jól elcsigázva térhettek megérdemelt pihenőjükre (kivéve, akik maradtak még a görög thrasher Suicide Angels-re). Vagyis mi is így tettünk. A legjobban várt nap letelt.

-feca-
 

Ajánljuk
Letöltések
Nagaarum - OORT


Nagaarum - OORT2


Exodikon - Végtelenbe zárva/Trapped in Infinity


GuilThee - Szemantikai háromszögek


Friday - Choosing the
Future



Ad Astra - Open Wide
Címkék
Eligazodás végett
(21), Ankh (4), Crustatombe Records (1), Eagles Of Death Metal (1), Éjfény (1), Fact & Fiction (1), FlameDrop (1), GOTHOOM open air fest 6,66 (1), Heroes Never Die (1), Igor Mortis Vodka Klub (1), IN MOVEMENT (1), Just Four (1), Lars Szöke (1), Légó Club (1), Lord Dying (1), Pool Of Blood (1), Rock On! Fest (1), Saratan (1), Sollen (1), Trash (1), Vocalz And Chordz Productions (1), Whitesnake Tribute Band (1), X-Art Projekt (1), 11. Szabadszállási Amatőr Rockfesztivál - Július 23-25 (1), 1349 (1), 15. Jubileumi Harley-Davidson Open Road Festet (1), 16. Harley-Davidson Open Road fesztivál (2), 1984 (1), 1988 (1), 1993 (1), 1KillEmbrace (2), 2 napos tribute fesztivál a DürerKertben (1), 20. Arló Hellness Hétvége 2015 (3), 2012 (1), 2013-as lista (4), 2014-es lista (4), 2015-ös lista (1), 213 (Slayer Tribute) (8), 2Cellos (1), 30Y (9), 5. Zord Rocktábor (1), 6. Emlékkoncert Szolnokon (1), 70000 Tons of Metal (3), 8-as Műhely (1), 80's Hairbands Festival (1), A Storm Of Light (1), A Thousand Lost Civilizations (1), A W.A.S.P. (1), A-Cél Rock ’N Sport Klub (5), A-Cél Tehetségkutató (1), A-ha (4), A.M.D. (1), A38 (62), Abba (1), ABCD (1), Abnormal Thought Patterns (1), Abnormality (1), Aborted (6), Aborym (1), Abraham (1), Abraxan Hymns (1), Absolved (2), Abstract (5), Abysmal Dawn (3), AC/BC (1), AC/DC (3), Accept (8), Accord Management (3), Accuser (1), ACDC (1), Acid Victoria (2), Act of Defiance (3), Action (7), Ad Astra (13), Adagio (2), Ade (1), Adharma (1), Adrenaline Mob (2), Adrian Smith (1), Aeneis (1)
Partnereink