Kreator, Moby Dick, Ektomorf, Mantar, Christian Epidemic, Remorse, Vesztegzár koncert a Barba Negra Trackben
2016-06-06 21:32:26

Egész ütős minifesztivált sikerült tető alá hoznia a Hammer Concerts-nek, amikor a német KREATOR idei fellépését leszervezték a Barba Negra Track-be. Az időjárás előrejelzések miatt a „tető alá” kifejezés még lehet, hogy meg is állta volna a helyét, de szerencsére az esemény előtt leszakadt az ég és ez után a teljes program esőmentesen zajlott le. A buli minifesztivál jellegét olyan hazai csapatokkal erősítették meg, mint a Moby Dick, az Wacken Fesztiválra meghívást kapott Ektomorf, a Remorse, a Vesztegzár és a sorból cseppet zenéjével kilógó szimfo-black-es Christian Epidemic. A német sludge metalos Mantar-t csak azért nem említem, mert ugyan felléptek, de történetesen pontosan az ő előadásuk alatt tartottunk egy szusszanásnyi pihenőt.

Feca:
A 16:00-ás kapunyitás és a 16:00-ás Remorse nagyszínpados kezdés nekem elég furcsának tűnt, hiszen míg a látogatók bejutnak a pódium elé, addig simán lemegy 1-2 dal. Nem így történt. Mondhatom, hogy sajnos.

Alapból bírom az ózdi „dagi thrash-erek” zenéjét, és úgy tűnt, hogy rajtam kívül még elég sokan éreztek hasonlóképpen, ugyanis meglepően sokan összejöttünk a koncertjükre. Sajnos 16:15-kor is még csak a hangolásnál tartottak, míg Hocza „Igor” Robi gitárja meg sem akart szólalni. Eközben pedig az egyik technikus szaladgált oda-vissza a színpadon, mint a mérgezett egér. Szerencsére csak sikerült összerakni a cájgot, bár ahogyan az szólt, az nagyon nem az eseményhez illő volt.

4-5 dalt tudtak eltolni mindössze, melyekből a „Kín” címűben a lemezen is éneklő Köhler Ági csatlakozott Zsoláékhoz, hogy egy kis ízes hörgéssel színesítse a szerzeményt.

Mindegyik nóta alatt volt zúzás a közönség soraiban, de sajnos idejekorán el kellett hagyniuk a színpadot, hiába „vissza-vissza”-zott az a 100-150 thrasher. Nagyon remélem, hogy idén is lesz Arlói Tóparty, ahol majd bulizunk egy óriásit a Remorse-zal!

Andóca:
Ismételten hatalmasat aprított a Remorse, imádom Őket! De a csúszás miatt attól tartottam, hogy az általam kedveld, komáromi illetőségű Vesztegzár előadását lekésem, így az utolsó dalt kivárva azonnal rohantam a kisszínpadhoz, ahol már a „Gyalázat” című nótát tolták a srácok, amely a tavaly megjelent „Útvesztő” c. anyag első tétele, és egy iszonyat erős koncertnóta, masszív feszes, dühös tempókkal.

Szerencsére nem késtem le semmiről, és elmondhatatlanul örültem, hogy ismét deszkákon láthatom a komáromi csibészeket. Legutóbb, tavaly augusztusban a Hellness Hétvégén találkoztam velük, akkor is hatalmasat partiztunk. Most sem kímélték a népet. Dalaikkal szépen bemozgatták a thrasherek nyakizomzatát és a korai kezdés ellenére sokan kíváncsiak voltak rájuk.

Höki kiváló frontember, mind kiállásban, mind hangilag, egyszerűen imádom hallgatni! A csapat összes tagja nagy arc! Monesz profi dobos, szíve a bandának, Fodor Ákos gitáros és Akács Gergely basszusgitáros (szépfiúk:)), ők szintén jó zenészek és nem csak kedves mosolyukkal tapasszák a népet a színpad elé. Kupicát pedig, csak 1 szóval tudom jellemezni: ÁLLAT!

Szeretem a banda eddig megjelent albumainak dalait és szerencsére ezen a bulin mindkét kiadványról hallhattunk tételeket. A „Beteg világ” első lemezről hallható volt a „Szemet szemért” és a „Gyűlölet és harag” c. szerzemények, míg a program nagy részét az „Útvesztő” lemez dalai alkották. Szólt a „Skizofrénia”, az „Inszomnia” és a „Vér nélküli forradalom” is.

Erre a produkcióra is csak azt tudom írni, hogy szép volt, még több ilyet a népnek! Valamint, így utólag visszagondolva a szombati történésekre nagyon örülök, hogy a komáromi thrasherek kaszabolása alatt mind végig működött a technika, míg a továbbiakban már ez nem volt jellemző.

Az Ektomorf fellépése következett a nagyszínpadon. Velük úgy vagyok, hogy sehogy.:) Nos, komolyra fordítva a szót, nem vagyok fanatikusa a bandának, viszont bírom a koncertjeiket. Valamennyi alkalommal, amikor színpadon láttam őket, nem mentem el mellettük úgy, hogy meg ne nézzem őket.

Ez most sem történt másképpen. A földbe döngölő tételek, a hömpölygő tömeg látványa magával rántott, mint egy gyilkos örvény és én újra hagytam, hogy szétkapjanak a „Testvérdal” és a „Black Flag” dalok gyaluló riffeivel.

A jó értelemben értve kimerítő Ektomorf koncert után siettem vissza a kisszínpadhoz, ahol már a húrok közé csapott a 20 éve működő extrém death-black metalt művelő Christian Epidemic zenekar. A nagy esemény előtt, mikor minden fellépő neve felkerült a Kreator mellé, nagyon örültem, hogy a CE is köztük van. Vártam erre a koncertre, ugyanis rég szimpatizálok muzsikájukkal és a tavaly decemberben megjelent ”Sírba szánt teremtés” c. kiadványuk nagy kedvencem lett.

Sajnos, az ők fellépésükről nem tudok sokat írni, mivel már a koncert elején jelentkeztek technikai hibák, majd kis idő múlva elhalkult minden hangszer. Borzasztóan dühítő volt, hogy nem csak egy pillanatnyi áramszünet volt a ludas, egyszerűen érthetetlen mód nem állt helyre a káosz. Nem is értem, hogy mi volt a bénázás oka, hiszen eső sem zavarta meg az eseményt, mindvégig tombolt a jó idő és a szakembereket amatőrök módjára felkészületlenül kezelték a helyzetet, így a zenekar levonult a színpadról. Mindenki csalódottan távozott, mind a közönség, mind a zenekar összes tagja. Én például annyira felbaszódtam a történteken, hogy ezt követően maradtam a nagyszínpad előtt várva a magyar Bálnák és a Kreator fellépésére.

Feca:
Igen. Sajnos a technika ördöge által durván megkurtított Christian Epidemic program után tényleg szükség volt valamilyen testmozgató, energia-levezető koncertre. A Moby Dick pedig pontosan ezt szolgáltatta.

A sorsnak köszönhetően 2011-ig egy alkalommal sem volt szerencsém látni a soproni thrashereket, míg azóta nincs olyan év, hogy egy, kettő, de volt olyan, hogy három alkalommal is szerencsém volt hozzájuk élőben.

Nem meglepő mód egy igazi régisulis koncerttel érkeztek Budapestre Smiciék, és a „Holnapok ravatalán”-is csak a ráadásban lenyomott „Durván, akár a vulkán” képviselte, ahol kicsit el is ment a banda sűrűbe, de szerencsére némi intermezzo után sikerült kikeveredni a bozótosból. :)

Már a nyitó „Mennyből az Angyal”-„Ámen”-„Happy End” kezdése megadta az alaphangot és a nézők hamar felvették a csapat tempóját. Mentes Norbi jobb oldalon (szemből nézve) nyűzte a hathúrost és szokás szerint nem sokat mozgott, viszont – szintén szokás szerint – rendszeresen kispécizett valakit a közönség soraiból 1-1 szemkontaktus erejéig, ezzel is bíztatva a delikvenst a további mulatásra. Göbl Gabit már láttam többet és kevesebbet is mozogni egy koncerten. Amúgy, ő a leginkább aktív a színpadot szántók közül. Rá is jellemző volt, hogy kereste a kapcsolatot a közönséggel, és a bőgő magasba emelésével, vagy a rőzséje rázásával, jóféle pózokkal járul hozzá a látványhoz. Smici a mikrofon elé kötve nem mozgott/mozoghatott annyit, de a felvezető szövegei, a mosolyogva előadott megjegyzései (látszott rajta, hogy baromi jól érzi magát) a közönség soraiban is pozitív energiákat szabadított fel. Budai Béla új tagja a zenekarnak, de az elmúlt évek alatt már több alkalommal helyettesítette a tavaly távozó Hoffer Petit, így ebből kifolyólag már érezhetően beilleszkedett a zenekarba. Egy szó, mint száz, nagy vehemenciával és pontos játékkal járult hozzá az összhatáshoz.

Nem látom értelmét a dalok felsorolásának, de a „Fejfa helyett” előrántásának nagyon örültem. Nem rémlik, hogy az elmúlt 5 év bármelyik Moby Dick koncertjén felcsendült volna a ’94-es lemez címadója. Ami engem illet, nem is bírtam ki és egy kiadós headbangeléssel ünnepeltem a dalt. Mivel az „Ugass kutya” 30 éves jubileumi koncertjei már lefutottak ez év elején, ezért számítani lehetett rá, hogy ennek a lemeznek a dalai bővebben fogják képviselni magukat, mint a többi album szerzeményei. A „Bűz van”, „Többet nem tehetek”, „Metallopolisz” (igazi ős-Moby Dick hangulatú dal), „Ugass Kutya” és a záró „Keresztes vitéz” remek befejezése volt a koncertnek. Illetve lett volna, ha a közönség vissza nem tapsolja a négyest, akik ezt három ráadással köszönték meg. Smici a végén még kellemes szórakozást kívánt – ahogy fogalmazott - „közös kedvencünk, a Kreator koncertjéhez”, aztán egy fotó, majd eltáv.

Azt kell mondjam, a Moby Dick remek koncertzenekar és klasszikus nótáival minden egyes alkalommal képes jó hangulatot teremteni.

A kis-színpadon valamikor ekkor kellett kezdenie a német Mantarnak, de egyrészt a helység előző problémáiból adódó negatív élmények miatt, másrészt rég nem látott ismerősökkel való találkozás miatt nemes egyszerűséggel kihagytam koncertjüket.

A német Kreator a Slayer mellett a thrash metal másik intézményének számít. Rendszeresen hoznak ki albumokat, és a koncertjeik az idő múlásával egyre látványosabbak és látványosabbak lettek.

A csapat – Mille Petrozza gitáros-énekes elmondása szerint – már javában írja legújabb lemezének anyagát, viszont a június 5-i koncert még a 2012-es „Phantom Antichrist” hosszúra nyúlt lemezbemutató koncertkörútjához tartozott.

Én is a tősgyökeres ős-Kreator-ösök csoportját gazdagítom (már amennyire Kreator rajongónak lehet engem tekinteni) és az újabb albumok modernebb hangzása már nem talált utat hozzám, viszont a koncerten elhangzó dalok legalább fele újabbkori (lásd, 1992 utána) volt, ezért igyekszem nem saját szemszögből, hanem objektíven jellemezni az előadást.

A legfontosabb, és szerintem ezzel mindenki egyetért, Mille Petrozza a hátán viszi el az egész produkciót. Egyrészt ez érthető, hiszen ő a frontember, másrészt pl. Smicivel ellentétben, sokat mozog. Ezen kívül kommunikál a közönséggel, biztatja a nézőket és a gesztikulációi is annyira sajátosak, hogy megállja helyét az egész heavy metal mezőny egészét tekintve is. Egy szóval, egy igazi karakter a figura, akin látszik, hogy szívügye ez az egész metal cirkusz és a megszokott sablon dumák és pózok mellett (vagy éppen ezekkel együtt) is imádja csinálni ezt az egészet. Egyedül azt sajnáltam, hogy minden biztatása mellett sem volt képes kicsikarni a magyar rajongókból egy egészséges circle pitet.

Ventor, mint legrégebbi tag masszívan hozta az alapokat. Dobszerkója mögül alig látszott ki, ráadásul a háta mögötti kivetítőn megjelenő ábrák el is vették a figyelmet róla. Az 1995-ben a bandába érkező Christian Giezler volt Mille, úgymond, jobbkeze. Amikor csak tehette pörgött, rázta bőgőjét, de olyan pillanatok is adódtak, amikor a két gitáros a dobcucc mellé vonult és ő egyedül tartotta a frontot.

Rengeteg fénnyel operált a Kreator. Én még egyetlen thrash metal zenekar koncertjén sem tapasztaltam ekkora fényorkánt. Mondjuk a rózsaszín vagy világoslila megvilágítás legkevésbé sem illett egy thrash bandához, de a színkavalkád nagy általánosságban passzolt a dalok hangulatához. Ezen kívül – természetesen – voltak lángoszlopok (mellékesen oltani is kellett, melynek köszönhetően az elől álló nézők is tisztességgel kaptak az oltóhabból) és füstrakéták is, nem beszélve a buli első nótája alatt létrehozott konfettiesőről. Szóval adtak a látványnak becsülettel a németek.

A hangzás az első néhány nóta alatt kimondottan halknak volt mondható és úgy tűnt, hogy a korábbi technikai malőrök elérik a főzenekart is (a Moby Dick és az Ektomorf végig jól szólt), de szerencsére a keverő mögött állók feljavították és attól fogva már élvezhető volt ez a része is bulinak.

Az én szívemet természetesen az olyan dalok érintették meg leginkább, mint a „Terrible Certainty”, az „Extreme Aggression” vagy a „Betrayer”, de be kell valljam, hogy „Violent Revolution”, a „Phobia”, vagy az elsőként előadott „Enemy of God” is szakított rendesen. Persze, hogy a buli vége felé előkerült a „Gyűlölet Zászlaja” is, melyet Mille egy hosszabb monológgal vezetett fel.

A koncertre szánt bő másfél óra hamar elröpült, de úgy gondolom, hogy hiányérzet senkiben sem maradt (nekem nagyon hiányzott egy „People of The Lie”, egy „Coma of Souls”, vagy neadjisten egy „Renewal”, vagy egy „Europe After The Rain”), max. az előzenekarok fentebb említett problémái hagyhattak tüskét az ottlévő thrasherekben.

feca, Andóca

Ajánljuk
Letöltések
Nagaarum - OORT


Nagaarum - OORT2


Exodikon - Végtelenbe zárva/Trapped in Infinity


GuilThee - Szemantikai háromszögek


Friday - Choosing the
Future



Ad Astra - Open Wide
Címkék
Eligazodás végett
(21), Ankh (4), Crustatombe Records (1), Eagles Of Death Metal (1), Éjfény (1), Fact & Fiction (1), FlameDrop (1), GOTHOOM open air fest 6,66 (1), Heroes Never Die (1), Igor Mortis Vodka Klub (1), IN MOVEMENT (1), Just Four (1), Lars Szöke (1), Légó Club (1), Lord Dying (1), Pool Of Blood (1), Rock On! Fest (1), Saratan (1), Sollen (1), Trash (1), Vocalz And Chordz Productions (1), Whitesnake Tribute Band (1), X-Art Projekt (1), 11. Szabadszállási Amatőr Rockfesztivál - Július 23-25 (1), 1349 (1), 15. Jubileumi Harley-Davidson Open Road Festet (1), 16. Harley-Davidson Open Road fesztivál (2), 1984 (1), 1988 (1), 1993 (1), 1KillEmbrace (2), 2 napos tribute fesztivál a DürerKertben (1), 20. Arló Hellness Hétvége 2015 (3), 2012 (1), 2013-as lista (4), 2014-es lista (4), 2015-ös lista (1), 213 (Slayer Tribute) (8), 2Cellos (1), 30Y (9), 5. Zord Rocktábor (1), 6. Emlékkoncert Szolnokon (1), 70000 Tons of Metal (3), 8-as Műhely (1), 80's Hairbands Festival (1), A Storm Of Light (1), A Thousand Lost Civilizations (1), A W.A.S.P. (1), A-Cél Rock ’N Sport Klub (5), A-Cél Tehetségkutató (1), A-ha (4), A.M.D. (1), A38 (62), Abba (1), ABCD (1), Abnormal Thought Patterns (1), Abnormality (1), Aborted (6), Aborym (1), Abraham (1), Abraxan Hymns (1), Absolved (2), Abstract (5), Abysmal Dawn (3), AC/BC (1), AC/DC (3), Accept (7), Accord Management (3), Accuser (1), ACDC (1), Acid Victoria (2), Act of Defiance (3), Action (7), Ad Astra (13), Adagio (2), Ade (1), Adharma (1), Adrenaline Mob (2), Adrian Smith (1), Aeneis (1)
Partnereink