Idén jelent meg a magyar underground egyik legkülönlegesebb csapatának a „The Konstellation”-nek a második nagylemeze „Black Blood Essence” címmel, miközben a napokban egy zsír új saját dal és egy első lemezes Akela dal átirata is napvilágot látott. A rendszeresen más felállásban dolgozó banda jelenleg Dániában élő alapítójával, fő dalszerzőjével, és különleges hangú ordibátorával, Oszlár Gergellyel sikerült egy hosszú, rengeteg témát érintő e-mail interjút készíteni.

Szia Gergely! Üdv a zenevilág oldalán! Hogyan indult a The Konstellation története?
Hell minden olvasónak!
2009-ben kezdtem el, mint egyszemélyes projektet és készítettem el a „LEGENDS” című, DEMO anyagot… Akkoriban még én gitároztam színpadon is, de mindenféleképpen szándékom volt leadni a történetet, mert elég színes skáláját sorakoztatom fel a különféle énektechnikáknak, mind a felvételeken, és a színpadon egyaránt és így azért sokkal egyszerűbb menedzselni a showt is. A zenekar végső formában megmaradt ebben a mindent én komponálok státuszban, azt leszámítva, hogy Bucsi László aka FallenSeraph nyomatja a basszust a felvételeken, teljesen saját kútfőből. Lehet úgy fogalmazni, hogy vendégzenészekkel visszük színpadra a zenét, ebből az okból kifolyólag sok ember fordult meg a zenekarban, és ahogyan elnézem a körülöttünk forgó eseményeket, még fog is. De azt nagyon fontos megemlíteni, hogy egy percig sem engedtem ki az irányítást a kezem alól így sosem keveredtünk vitákba, hogy ki mit csinált a zenekarban. Így mondjuk egy tagcsere után ez sosem volt probléma.

A zenekar amúgy alapvetően ötéves pályafutása során minden évben publikált anyagot, ha nem EP-t, akkor éppen nagylemezt. Mindezt számszerűsítve: van 3 EP-nk 2 nagylemezünk, meg ugye a Demo, amit már fentebb említettem. Elértünk kisebb, nagyobb sikereket és merem azt állítani, hogy Magyarország egyik legkarakterisztikusabb extrém metál zenekara vagyunk, viszont a már szóba került folyamatos vendégzenészek kihullása miatt, mindig van egy fél vagy akár egy éves koncertszünet, ami azért visszadobja a lendületet.

Így megy ez! Akik komolyabban gondolkodnak, meg el akarnak valamit érni, azok tényleg teljes erőbedobással nekifeszülnek és csinálják. Ellenkező esetben nyilván láttunk már komolyabb és ígéretesebb zenekarokat csúnyán bukni, vagy akár teljesen elsüllyedni.

Érzel-e valamilyen hasonlóságot magad közt és a Thy Catafalque főnök Kátai Tomi közt?
Nem igazán, teljesen más kávéház zeneileg a kettő. De a szituációnk nyilván abból a szempontból hasonló, hogy ő is külföldön él. :)

Említs meg kérlek néhány nevet, akikkel eddig együtt zenéltél és koncerteztél.
Mayhem, Cryptopsy, Septic Flesh, Fleshgod Apocalypse, Vulture Industries… Zenélni zenéltem Khrullal a Funebrében meg a Baskíriában, valamint a Damned spirits' Dance-ben. A Baskíriában Khrul nem volt velem.

Milyen zenekarok hatottak leginkább a zenédre?
Elég sokféle behatás ért, mivel ugye egyik szenvedélyem az énektechnikák csiszolása és megtanulása és ez miatt mind a black, mind a death metal műfajok lényegét kutatom. Ez által szeretném minél tágabbra tolni a határaimat (de ez egy véget nem érő út, sosem lesz talán vége haha…:)). Amúgy nagyon szeretem az Immortal, Satyricon, Mayhem, Thorns, Dissection, Behemoth zenekarokat, és ezek voltak a főbb inspirációk.

Nem egyszerű behatárolni azt a muzsikát, amit a The Konstellation képvisel. Te hogyan tudnád jellemezni?
Ha nagyon muszáj, akkor talán a 90-es és a 2000-es évek black/death metal mainstream-ebb zenekarainak a sűrítménye, ahogyan az lecsapódott bennem. Végső soron MAGYAR és extrém. haha:)). Szerintem már nagyon nehéz újat alkotni, én pedig az újítás híve vagyok és szeretek fúziókban gondolkodni, ezért van, hogy minden Konstellation anyag elrugaszkodik a másiktól. Bár most az „Order of The Universe” és a „Black Blood Essence” egészen jól követi egymást. Szóval, nincsenek akkora radikális változások, mint az előző anyagok esetében, hogy AKKOR NA - most már nincsen szinti.

Említetted a „Black BloodEssence”-et, amely nemrégiben jelent meg. Hogyan fogadta a média? Milyenek az eddigi visszajelzések?
Megmondom őszintén, még az „Order of The Universe”-ről olvastam pár kritikát, ami egészen korrekt volt, meg utána is lett olvasva meg kaptam tényleg építőjellegű recenziót, de azt már most leszögezem, hogy engem annyira nem szokott megmozgatni, hogy lemezeket küldözgessek XY portáloknak, mert vagy nagyon rossz átfutási idővel írnak róla, vagy teljesen nincsenek képben. Ennek az egyenes okozata, hogy így nem nagyon szoktak kritikát írni a lemezeimről, mert azt gondolják, hogy én ilyen nagyon rossz üzletpolitikát követek, hogy nem küldök mindenkinek promot-max-emailt.

Tehát, ami nincsen lemezen az már nem is létezik?! Fel kéne emberek ébredni és haladni a korral, mert szerintem ez totális hülyeség. Azért azt elmondom pár szóban, hogy nagyon is elfogadott dolog nemzetközileg a kiadóknál meg portáloknál, hogy előbbiek küldenek egy letöltő linket a másikoknak, mert totál beleuntak abba mindahányan, hogy rájuk ömlik a sok húgy, szar CD és a végén szépen kibaszkodják mindet a kukába.

Summa-summárum, azt tudom mondani, hogy én tényleg a METAL HAMMER-t ismerem el, mint tényleg erős, combos médiumot, mert sokat nyom a latba a nyomtatott sajtó formájában és ott van minden újságstandon, aztán a többi ilyen netes portál ímmel-ámmal, önszorgalomból, kevés hozzáértéssel foglalkozik ezzel. Persze emelem kalapom az igényes és jó kezdeményezések és tehetséges írók előtt, akikben van tényleg részrehajlás nélküli objektív nézőszempont.
A közönség részéről nagyon pozitívak a visszajelzések, az új lemez legnagyobb erénye talán a Motløshet szám - nem nagyon volt még példa arra, hogy egy magyar zenekar norvég nyelven írt volna számot. Talán lehet, mi vagyunk az első ilyen példa, és a későbbiekben is lehet róla szó, hogy még fogok norvégul énekelni…

Természetesen nálunk is megvan az a kemény mag, az a „réteg” aki figyelemmel kíséri a munkásságainkat és nem okoztunk nekik eddig csalódást. Sőt!

Mindazonáltal a külföldi reakciók jobbak, mert nyilván a skandináv országokban nagyon durván dübörög ez a műfaj és konkrétan nem 50-60 ember megy el death/black bulikra, mint ahogy otthon ez egy általános jelenség. Nagyon sajnálom ezt a dolgot, de tényleg csak 1-2 szervezőcsoportnak van meg az imázsa, hogy olyan zenekarokat tudjon elhozni külföldről magyar honba, amire tényleg érdemes elmenni és nem csak ilyen szakadék, amatőr csapatokat szervez ide pár kezdő szervező, hogy majd később cserekoncert formájában ők is mehessenek külföldre. Ennek megvannak a maga anyagi okai és ez egy folyamat, de én hiszem azt, hogy itt már régóta megvan egy kialakult - hangsúlyozom - „A vérkeringés”, és nagyon nehezen lehet érvényesülni nemzetközi szinten, ha az ember nem kezdi el virítani a lóvét. Az emberek nagy lila ködben élnek azzal kapcsolatosan, hogy „NA majd én kimegyek külföldre játszani aztán majd beleviszem itt a bandát a tutiba”. Sokkal professzionálisabbak nyugaton meg északon, magasabb a színvonal, amit meg kell ütni, és amint az ember átlépi a magyar határt, eltűnnek a jóhiszemű újságírók meg az esztelen egy-két zenekart „hájpolunk” mentalitású elfogult szervezők. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet jó kapcsolatokat kialakítani, mert lehet, csak sokkal inkább számít a közönség véleménye, és a szervezők ennek akarnak inkább megfelelni, nem fordítva, mint otthon, hogy azt eszel, amit kapsz. Lásd ezeket az agyhalott tribute esteket, amik ilyen teljesen megmagyarázhatatlan okból fakadóan bevonzzák az embereket és tényleg van arcuk lehúzni 100-szor ugyan azt a bőrt, és az emberek ezt tök bekajálják. Holott ha akarom, elmegyek a legközelebbi határra és simán akár élőben megnézem az eredetit.

Négy tételt tartalmaz az anyag. A dalok, mint erről is szó volt ezt megelőzően, magyar, angol és norvég nyelven szólalnak meg. Miről szól a norvég nyelvű „Motløshet”?
A norvég szám a kesernyés, de büszke magyar sorsot firtatja, hogy habár hanyatlóban van az ország, van tartásunk - persze ezt mind megfűszerezve a jó kis északi megfogalmazással. Sokaktól kaptam azt a kritikát, hogy nem is lehetne ezt igazi második nagylemeznek nevezni, mert csak 4 szám van rajta, mert az egyik tétel ugye 27 perces torokének/mantrás énekeket tartalmaz és ekképpen csak három metal szám van rajta. Ez egy direkt cél volt, hogy ne csináljunk ilyen szalagmunkaszerű metal kiadványt, hogy -nesze itt van 40 perc 10 számmal, de a refrén legyen ám mindenhol 2-szer a számban - felfogás és csak 120 BPM lehet az összes nóta… Ja és ne felejts el megfelelni a rádióknak!:))

A napokban debütált egy teljesen friss szerzemény, az „Enlightenment”, valamint az Akela zenekartól a „Megkísértelek” c. tétel átirata. Régi tervezted, hogy a farkasoktól dolgozol fel, vagy csak úgy jött az ötlet?
Meséltem ugye a kételkedésemet ezzel a tribute dologgal kapcsolatban, és úgy éreztem, hogy akkor legalább valami értelmes és vérbő nótát kéne csinálni, ami magyar és tényleg van rocktörténeti értéke. Az Akela igazi magyar rock ikon zene. Aki mást gondol az nem ivott elég skálázó vizet. Plusz a szövege jól passzol az éppen életemben lezajló eseményekhez így egyértelmű volt a nótaválasztás. 

Tökéletes választás! Mindegyik kiadvány digitálisan, szerzői kiadásban jelent meg? Nem is próbálkoztál kiadóknál?
Egyedül a „Black Blood Essence" jelent meg a NailRecords gondozásában, a többi mind fent van Soundcloudon vagy Bandcampen. De most már nagyon érik egy Konstellation DVD extrákkal meg a full diszkgráfiával, úgyhogy most ezért puncsolok, hogy gyerekek, kéne valamit alakítani, mert eltelt öt év, jön lassan a harmadik lemez, nem maradhat ez szó nélkül. Jó visszatekinteni erre az öt évre, és jó lenne újra-maszterizált formában, egy ütős booklet-el nekifeszülni a témának esetleg valami delux versiont csinálni, hogy már akkor a harmadik lemez méltó alapokra helyezze az eddigi elért eredményeket. 

Volt régebben példa, hogy küldtem kiadóknak „promopacket”, de az „Order of The Universe”-t, úgy éreztem, hogy inkább egy bemutatkozó lemez - AZ ELSŐ nagylemez - és inkább ingyen felraktam a netre, hadd hallgassák az emberek. Tulajdonképpen kaptunk pár ajánlatot, de mindet méltatlannak éreztem, plusz engem annyira nem érdekel, hogy kiadják 1000 példányszámban és akkor adnak 200-300 lemezt, hogy passzoljam el én. Ezt a „TenowaR”-al eljátszottuk egy német kiadóval, és nem sok értelmét látom, mert a merchnek is csak akkor van értelme, ha orrba-szájba koncertezel külföldön és ott az embereknek tényleg van pénzük megvenni. Otthon pedig nagyon kemény „hájpolás”, meg mély torok kell, ahhoz hogy tudjál profitot termelni. Én pedig sosem voltam az az alkat, aki akár esőben is cipőre térdel, ha érted mire gondolok. Nem paktáltam le a „megfelelő” emberekkel, plusz nem hasonultam meg.

Értem… A szövegekért, a riffekért te vagy a felelős. Mi inspirál egy-egy dal megírásánál?
Ez teljesen változó. Ha a legutóbbi példát nézzük, az egyértelműen onnan jött, hogy egy ideig voltam Norvégiában és megihletett a táj meg a kemény hidegek, meg az, ahogyan a hatalmas hegyek rámerednek az emberre. De szinte bármi lehet inspiráló tényező. Ez mindig az adott lemeznek a koncepciójától függ. Az Order példának okáért egy „rend” próféciáját meséli el, az elkövetkező idők jövőképét festi le, mely igencsak apokaliptikusnak ígérkezik és az új világrend kevésbé lesz annyira demokráciába bújtatott autokrácia, mint ami jelenleg egyelőre CSAK látens módon rajzolódik ki a függöny mögött. A HungarianStars EP, avagy a Magyar Csillagok - egy irodalmi kritikai folyóirat volt Magyarországon, a „Nyugat” utódja a második világháború alatt. Ez ilyen afféle jelzés volt részemről, hogy akármilyen rossz körülmények közé is kerüljön az ember, meg szűkebb lehetőségei vannak, mégis csinálni kell a zenét és tényleg eredményeket felmutatni, és progresszív mód előrehaladni, időt és pénzt nem kímélve.

Azt tudod, hogy kikből áll a The Konstellation rajongótábora? Van kapcsolatod a rajongóitokkal?
Azt nem mondanám, hogy a fél világ a nevünket skandálja, de szerintem otthon van egy olyan 100-200 ember körüli létszám, akik fixen eljöttek mindig a koncertjeinkre, ha éppen szerveztem a Kékyuk - Vörösyuk vonzáskörébe. Ehhez hozzáfűzném azt a ciki tényt, hogy vannak olyan zenekarok, akik be-be vannak rakva mindig nagy zenekarok elé, de pl. egy hasonló kaliberű bulin 50-en se mennek el megnézni őket. Ezen is érdemes elgondolkodni… Fontos még arról is beszélni, hogy Budapesten már lassan egymás seggében vannak a klubok, és egy hétvégére legalább 6-7 olyan koncert is jut, ahova alapesetben elmenne az ember. Az is egy nagyon halvány folt a fejemben, hogy a szervezők, miért nem tudnak egy kerekasztal mögé ülni, megbeszélni, hogy - NA srácok, én ekkor és ekkor ezt, te meg akkor azt és azt ide, meg oda fogjuk betenni! Voltak erre próbálkozások főleg nagy fesztiválok szervezése esetében, de általában azok is hamar vitába torkolltak, viszont Budapest esetébe ez meg totálisan elképzelhetetlen, mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja, ha megnézel egy hétvégi programfüzetet /portál ajánlatot. Ez vidéken már nem kimondottan igaz, mert arrafelé nem olyan mindennapi esemény, hogy elmegy oda egy kemény csapat. Ilyenkor ott hirtelen van minimum 300-400 ember. De ne legyen azért illúzióink, death/black metalról beszélünk, ez mégis csak egy szubkultúra nem tudunk tényleg igazi nagy számokról beszélni. Ez talán a szöges ellentéte a hardcore meg sima rock létszámával, mert azok pörögnek rendesen. A Tankcsapda pedig akár 8000 embert és behoz egy stadionba, vagy ezret a Dürerbe, ami nem kis létszám.

Az eredeti kérdéshez visszatérve, igen, vannak rajongók, és ha vannak új pólók vagy akármi mindig el szoktak fogyni a legyártott darabok. Amúgy lesz hamarosan új, de erről majd később...

Ok! Jelenleg Dániában élsz. Hogyan tudod hatékonyan irányítani külhonból a bandát?
Otthon is eléggé bele álltunk a földbe a dobos probléma miatt, mert nekünk ugye nem magyar dobosunk volt és ő pedig tovább költözött Angliába. Vannak jelöltek, de hogy ki lenne egyáltalán képes eldobolni a számokat otthonról, azt egyelőre nem tudom. Egyre inkább látom annak az esélyét, hogy inkább itteni, helyi emberekkel fogok tovább dolgozni. Vendégzenészekkel, mert nekem tényleg nincs kedvem vitatkozni arról, hogy kinek mennyi ideje, pénze, lehetősége van zenélni. Itt komoly célok vannak, felelősség, munka. Aki ezzel nem tud azonosulni, az bizony lépegessen csak fel örökéletében a Rocktogonban és mikor bejön a meló meg a család, akkor meg jön a sírás, hogy vasárnaponként menni kell a Tesco-ba vásárolni. Ezt nem akarom!
Teljesen jól elvagyok, intézem az életemet, lassan szervezem a zenekarnak télre a bulikat. Ide Dániába… és amint megvan a rendes felállás, csinálom tovább. Most teljesen elvontam a figyelmemet koncertezést tekintve Magyarországról. Persze ha jön valami nagyon kihagyhatatlan felkérés, akkor arra azért haza ugranék, de ezzel kapcsolatban is komoly kétségeim támadnak, mikor mind ez eszembe jut.

Vannak zenész haverjaid Dániában, akik szívesen dolgoznának veled?
Alakulnak a dán kapcsolataim és felvettem a kapcsolatot pár zenésszel is. Majd az idő eldönti, hogy mennyire lehet velük dolgozni.

Jelen helyzetben szerveződnek hazai fellépések, vagy esetleg külföldi bulik szerepelnek az idei programban?
Egy kisebb turné biztosan lesz ebben az évben, 3-4 állomás már tisztán kirajzolódik: Koppenhága, Roskilde és Årlborg. Egyelőre lefoglal ez a tagprobléma, de inkább ez legyen, mint szervezéssel kapcsolatos.
Otthonra sehova nem hívtak, sajnos nem tudok jól főzni… De nem is nagyon érdekel, mert a Rockmaratonon - ami talán a legvonzóbb - már legalább 3-szor felléptünk és az önismétlés nem egy túl jó dolog. Arról már nem is beszélek, hogy mindig megy ez a minél többet minél kevesebbért mentalitás. Idővel kialakulnak az embernek az igényei, arányosan a befektetett idővel és pénzzel, és elvárható lenne pár igen alap dolog, amik például itt Dániában tényleg adottak, és amelyek nem feltétlen csak a pénzen múlnak. Egyedül azt tudom, hogy a HammerWorld szervezése bizonyult eddig a legkorrektebbnek számomra, na meg a Planet Noir Industries-es vonal…

Hogy érzed, milyen helyzetben van jelenleg a zenekar? Mennyire vagytok ellátva bulikkal, hallgatósággal, kapcsolatokkal, lehetőségekkel?
Szerintem nem állunk rosszul. Szóval, nem vagyunk ilyen suttyó zenekar, valami kis faluból. Az emberek, akik ebben a műfajban mozognak, nem hiszem, hogy nagyon ki tudtak volna bennünket kerülni, hogy azért ne lássanak, mondjuk újságokban, tévében vagy egy halom rádióban. Legutóbb országos rádióturnét tartottam és igyekeztem eljutni minél több helyre, így voltam pl.: Fezen rádióban, Debrecenben a Campus rádióban, Budapesten Tilos rádióban, Rockvilágban, Civil rádióban és még sorolhatnám. Nyilván tisztán látható, hogy mi melyik érdekeltségi körbe tartozunk, aki ennek jobban utánanéz, az viszont nagyon fontos tény, amit már korábban is említettem, hogy kevésbé vagyunk alkuképesek, és emiatt amennyi ajtó bezárult előttünk, megannyi nyílt is ki számunkra. Nyilván nekem radikális nézeteim vannak a hardcore/metalcore/deathcore műfajú zenekarokról idehaza, és emiatt sem vagyunk mindenki kedvencei, haha:)

A lehetőségekről annyit, hogy a Magyarországról történő elköltözésemnek nagy részben ez volt az egyik főbb oka, leszámítva a komoly kulturális érdeklődést. Otthon mindenki rinyál, hogy - „jaj ez a szar, az a szar” - én meg inkább felül akarok ezen emelkedni és megteremteni magamnak és a zenekarnak a megfelelő körülményeket a folytatáshoz és tényleg nyomatni teljes erőből. Az senkit nem vitt még előre, hogy feladta az álmait. Azt az időt sajnos senki nem tudja vissza adni, amit belefektettél egy adott dologba és szerintem, ha az ember feladja önmagát meg a céljait, az gyakorlatilag egyenlő a halállal. Ha meg az ember harcol és harcban bukik el, akkor legalább volt értelme, mert megpróbálta. Nagy baj van a fejekben otthon.

Teljesen egyetértek! A magyar metal underground zenei palettáján kiemelkedő színfolt a zenekar az eddigi kiadványaival. Szerinted mi kell ahhoz, hogy sikeresen ki tudjon törni egy zenekar az underground világából?
Kapcsolatok, meg egy valag lóvé, és azért nem árt, ha tényleg jó zenét csinálsz, képzett is vagy és nem a szart próbálod mások torkán lenyomni.

Ez is egy üzleti ág. Nyilvánvaló, hogy ha látsz egy boltot ahol szar árú van, rohadnak a gyümölcsök és egy normális cégér sincs kirakva, akkor nem oda mész vásárolni, hanem próbálsz olyan almát venni, ami nem férges meg rendes, rendezett körülmények vannak elhelyezve a boltban, esetleg van némi reklámja is a cégnek. Aztán ha bejön, az embereknek oda mennek vásárolni. Utána meg alakul a többi magától. Ha egy zenekar igényesen van összerakva, akkor hiszem, hogy el tudják érni, amit akarnak. Nézd meg a Bornholmot! Magyar zenekar, igényes, jó zene, fel van véve rendes stúdióban, és otthon alig beszélnek róluk, pedig iszonyatosan sok meló van mögötte. És aztán?... Miközben ilyen huszadrangú, „kitaposott bohóc cipő” jellegű zenekarokra meg úgy ráfókuszálnak, hogy nem tudsz szabadulni tőle és nem tudod elkerülni, hogy ne kerülne valamilyen formában a füledbe, vagy az arcodba.

Milyennek látod a jelenlegi magyar underground-ot? Szerinted van-e különbség a 80-as évek, 90-es évek elejének/végének underground-ja és a mostani digitális nemzedék underground-ja közt?
Vannak jó zenekarok, és többekkel jó kapcsolatot ápolok. Persze vannak, akikkel nem. Érdemes továbbra is a Gutted-re, az Omega Diatribe-ra, a Conan’s First Date zenekarokra több figyelmet fordítani.

Természetesen van, mivel teljesen más eszközök állnak a rendelkezésére a régebbi és a mostani generációnak. Gondolok itt a stúdiózásra, az internet elterjedésére - „kvázi térhódítására”. A média meg a közfelfogás is sokat változott. Nyilván megvannak azok az alap tartalmak, amik mai napig deviánsnak számítanak egy normál polgár szemével nézve. Pl. ha végig vonulsz egy "black metal for white people" pólóban a Dohány utcában, meg mondjuk ’80-ban - az talán lehet polgárpukkasztó.:) Véleményem szerint ennek a szubkultárának a kultiválása merőben nem nagyon fog változni az elkövetkezendő időkben.

Valahogy a helyes irányt a Behemoth zenekar internetes, koncertes, hangzóanyag megszólalási formáiban látom, ott van egy nagyon jó balansz, és nem érzem, hogy nagyobb lenne a füstje, mint a lángja, mint pl. nagyon sok feleslegesen futatott kommerszebb zenekaroknak. Ezt persze megelőzte egy komoly harc náluk is, mivel sokáig csak ténferegtek a ködben, és egyszer csak bejött a biznisz és volt lehetőségük tényleg kibontakoztatni. Mindezt megfelelő körülmények között, jó formában a mondanivalójukat. Viszont azt merem állítani, hogy otthon nagyon sok zenekar nem tudna mit kezdeni egy hasonló lehetőséggel…

Hogyan tovább, miként tervezed az idei évet? Van határozott cél, vagy lesz, ami lesz?
Egyelőre úgy néz ki a következő 1-2 évben Dániában leszek. Utána, ahogy tudok, költözök tovább Norvégiába, és úgy intézem a zenekart közben, hogy évente legalább 1-szer el tudjunk menni EU turnézni meg pár fesztiválra. Határozott célként most itt van a harmadik nagylemez, ami elég karcos anyag lesz, és elég okkult témát céloz meg. Így talán ez lesz az eddigi legkomolyabb hangvételű Konstellation lemez, ami eddig kikerült a kezeim közül. Addig is érdemes figyelemmel kísérni Facebook-os weboldalunkat! Éljen a Hungarian Extreme Metal!
Gergely Om Oszlár

https://www.facebook.com/TheKonstellation?fref=ts

Pál Andi "Andóca"