Az Ezüst-Patak zenekar második lemeze idén márciusban jelent meg, melynek bemutató koncertje 2010. november 13-án, Budapesten, az Aranytíz művelődési központban került megrendezésre.

A helyszínre érkezve, a zenekar még próbált, az utolsó simításokat végezve, hogy a koncerten minden flottul menjen! Majd ezután elhúzták a függönyöket, mögéjük rejtve az est főszereplőinek hangszereit, s a színpad jobb oldalán elhelyezték egy festőállványon Hartung Sándor „Színhangok” című festményét. Ez alapján a gyönyörű alkotás alapján készült a zenekar második lemezének borítója.

Lassan elkezdett gyülekezni az „Ezüst-Patakra szomjazó” közönség, ismeretlen ismerősök üdvözölték egymást lelkesen, és persze a rendszeresen E-P koncertre járó, egyre bővülő kis „család” is nagyon örült az újbóli viszontlátásnak! Mindenki izgatottan várta a koncert kezdetét. De nem kellett soká várnunk, 20 órakor ugyanis a függönyök felgördültek: Színpadon az Ezüst-Patak zenekar! A közönség lelkesen, tapsolva fogadta Őket, s már kezdtek is, a fergeteges dobszólóval induló, igazán lendületes Karácsonyi dallal, megadva az est hangulatát már rögtön az elején! A dal után Ricsi lelkesen üdvözölte a közönséget. Az est interdiszciplináris jellegét hangsúlyozva, Ricsi egy, a kiállított festmény színárnyalataival összhangban lévő hosszú kabátot viselt, melytől néhány szám után „meg is szabadult”, mert a teremben a hangulattal egyenesen arányosan emelkedni kezdett a hőmérséklet is!

Rögtön a második dalnál, mely a Belső láng volt, Ricsi a meghívott vendégek közül elsőként, Csiszér Leventét (Kárpátia-gitár) szólította a színpadra, akit nagy ovációval fogadott a közönség. Levi gitárjátéka egészen különleges hangulatot teremtett még a kicsit borongósabb hangulatú, ám de reménnyel teli Nevetni volna jó című dalban is, amit nagy éljenzéssel, tapssal köszönt meg a közönség. Ezt követően a Csepel Táncegyüttes tagjai is színre léptek egy remek koreográfiával, a Vágyak című dalban, melynek elején romantikusan lágy dallamokkal kényeztette a dobhártyákat Ricsi gitárszólója, de a folytatás azonban már lendületesebb táncot kívánt a közönségtől! Ez a lendület a következő számot is jellemezte, mely az egyik személyes kedvencem.  Az Unalmas dal a maga fergeteges lüktetésével és pajzánságával osztatlan sikert aratott!

A következő dal, még azoknak is meglepetésül szolgált, akiket ha álmukból felkeltenek is, tudnak idézni bármelyik Ezüst-Patak dalból, mert a Sámánéneket most hallhattuk először, ugyanis ez, már a készülő, harmadik album egyik dala. Mielőtt elkezdték volna, Ricsi egy meglepetés vendéget szólított a színpadra, Bankó Attilát (Kárpátia-dob). Azért meglepetés vendég, mert a koncertet hirdető plakáton, a feltüntetett vendégek névsora közt Ati nem szerepelt! Na de ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért, a közönség nagyon nagy lelkesedéssel fogadta a fiatalembert. Sámándobon való játéka, remekül kiegészítette Ricsi tilinkózását és lenyűgöző torokénekét, melybe bekapcsolódott Tündike lágy hangja, a dobok játéka, Pívi varázslatos szinti dallamai és Szecsi hegedűjének „dorombolása”! Az egész dal teljesen a hatalmába kerített, sajátos hangulatával „elrepített” egy teljesen más, mesés, misztikus világba! De nem csak engem nyűgözött le, a közönség is ütemes tapssal kísérte végig!


A Hogyan lehet című szerzeményben kapott szerepet Balogh Erika színművésznő, aki felolvashatta a Ricsi által énekelt sorokat.

Különleges élményt nyújtott Rémi Tünde és Appelshoffer János (Honvéd Táncszínház tagjai) tánckoreográfiája, melyet a Változás című számban mutattak be! Lenyűgöző volt! Tündike egy, a teljes hátát látni engedő hosszú, gyönyörű fekete ruhát viselt, és Jani is ugyanolyan színű öltözetben táncolt! Lendület, szenvedély, profizmus! Azt hiszem, hogy ezzel a három szóval tudnám leginkább jellemezni táncukat, melyhez foghatót én még nem láttam! Előadásukhoz egy kb. 2 méteres fekete szalagot is felhasználtak, mellyel Jani, Tünde dereka köré tekerve táncoltatta Őt. Eközben Nyíri Nárcisz vállalta magára a zenekar énekesnői szerepét, s érces, különleges hangjával kápráztatta el a közönséget ebben a dalban.

Majd Ricsi a következő vendéget, Bíró Tamást „Csajszit” (Kárpátia - gitár) szólította a színpadra. Csajszi és Ricsi különleges improvizációt játszottak a Hold Fény című, szerelmes dal bevezetéseként. Ez alatt Tündikének volt ideje átöltözni, és egy gyönyörű barna, csillogós ruhát vett fel, ami szépen kiemelte karcsú alakját. Ezután a Kőbe zárva című, társadalomkritikát megfogalmazó dalt, Csajszi kezdte el lágyabb gitárdallamokkal, s közönség nagy tapssal és éljenzéssel köszönte meg Tomi közreműködését is! Az Ezüst-Patak című dal elején hallható tilinkó nagyon gyorsan elnyerte az emberek tetszését, melyet ütemes tapssal kísértek végig, s ebben a dalban ismét színpadra léptek a Csepel Táncegyüttes fiataljai! Majd a Sok születésnapokat kezdték el, Ricsi egészen előre jött a színpad elejére, és az egyik barátjának játszotta ezt a dalt, aki akkor ünnepelte születésnapját!

A következő, a második lemez meglepetés dala, az 1,2,3,4 volt, melyet többen vígan énekelve táncoltak végig! Majd nem is vívódtunk tovább, hogy vajon melyik dal következhet, mert Szecsi már bele is kezdett a Vívódásba, amely alatt a közönség kicsit kipihenhette az előző dal vidám hangulatában szerzett „fáradalmakat”. Ezután ismét láthattunk Janitól egy lenyűgöző koreográfiát az Olvadó jég című számra, majd a lendületes Naiva után egy melankolikusabb hangulatú dal, a Jóbarát következett, melynek szomorú témáját Balogh „Különjárat” Zoli korai halála adta. De egyben szól ez a dal mindazokért is, akik túl korán mondták: „Viszlát…” Na de, hogy mégse szomorkodjunk annyit, már következett is a pajzán elemekkel átszőtt Szenvedély, melyben ismét megcsillogtathatták tehetségüket a Csepel Táncegyüttes tagjai. Első látásra, egy számomra érthetetlen, furcsa koreográfiát mutattak be, (bár az is igaz, hogy teljesen laikus szemszögből figyeltem a táncukat) de ahogy néztem Őket, szépen folyamatosan épült fel az egész. Aztán rájöttem, hogy miért is akarok annyira értelmet találni az egészben? Az a fontos, hogy amit látok és hallok, az milyen hatással van rám, milyen érzéseket vált ki belőlem! Elmondhatom, hogy az este folyamán azt éreztem, hogy örülök, hogy itt lehetek, és hallhatom, láthatom ezt a sok értékes, igényes produkciót, ami a népi kultúra, népi hagyományok őrzését hivatott életben tartani.

Viszont az este itt még nem ért véget, a Szenvedély után következett a még pajzánabb Szajha című dal, mely igen csak felkorbácsolta a hangulatot! A közönség hatalmas tapssal, éljenzéssel fejezte ki tetszését a dal iránt! A Gyönyörűségben Attis fergeteges dobszólóját, Pívi bámulatos billentyű szólója, majd Ricsi páratlan gitárjátéka és Szecsi bravúros hegedűfutamai követték! A következő, a Csángó leány szintén egy különleges pajzán dal, mert 99%-ban népdalból áll, melyben a női és a férfiének válaszolgat egymásnak! A dal elején Tündi éneke a következő: „Hej rezálom, rezálom, a faromat rezálom, annak adom a farom, akinek én akarom!” melyre Ricsi, mint egy kisördög  sugallja a ’választ’: „Azt mondom, hát add neki, főleg hogyha megérdemli!” Mint az összes többi pajzán dalt, ezt is nagy lelkesedéssel fogadta a közönség!

Azonban elérkeztünk a koncert utolsó dalához, a Szabad élethez, amelyben a meghívott vendégek mind felmentek a színpadra, sőt a dal második felében, újra hallhattuk Nárciszt is énekelni, láthattuk a Csepeli fiatalok táncát, melyet az tett még különlegesebbé, hogy a fiúk Ezüst-Patak logóval ellátott fekete pólót viseltek! Persze a dal után a közönség nem akarta elengedni a lassan 2 és fél órája színpadon lévő zenekart: Vissza-vissza! „Követelték!” Legnagyobb örömünkre a zenekar visszajött és közkívánatra újra meghallgathattuk a Gyönyörűséget és a Szajhát!

A koncertet követően minimális szusszanás után, a zenekar tagjai fáradtan ugyan, de még mindig lelkesen írták alá a CD-ket, matricákat, dedikáló kártyákat, programfüzeteket, beszélgettek a rajongókkal…


 

Közel öt év intenzív koncertezés és két nagylemez után a Barabás Lőrinc Eklektric határozatlan időre szünetelteti működését. Barabás Lőrinc trombitás-zenekarvezető más irányú zenei elképzelései miatt döntött úgy, hogy átmenetileg felfüggeszti sikeres projektjét. A zenekar tagjai természetesen továbbra is aktívak maradnak a hazai zenei életben, akár szólóban, akár más formációk tagjaiként. Emellett más felállásokban, formációkban továbbra is közreműködnek.


A csapat ezúton is köszöni rajongóinak az elmúlt évek során kapott szeretetet és támogatást. A zenekar, a korszakváltást emlékezetessé téve, egy különleges háromállomásos turné keretein belül kíván elbúcsúzni tőlük, amelyen a Bin-Jip zenekar nyit előttük, az Eklektric koncertjei után pedig a nu-jazz szcéna leghíresebb alakja, Nicola Conte DJ-zik majd.

dec 3. Pécs PEC
dec 4. Budapest A38
dec 6. Szeged JATE

Az albumon olyan Yengibarian által megírt saját szerzemények jelennel meg, mint a Sas
Tamás rendezte „Szerelemtől sújtva” című film zenéje vagy a 2010-es Filmszemlén rendezői
díjat nyert Pejó Róbert által rendezett „Látogatás”című film, illetve Lukáts Andor „Liliom” című
darabja, csak, hogy párat említsünk.

David Yengibarian, az új albumot 2010. november 20-án a Millenárison fogja bemutatni, ami kivételes alkalomnak ígérkezik, hiszen a zenekar külföldi tagjai kizárólag ezért az egy koncertért utaznak Magyarországra.