Július 11-én újra Budepestre érkezik a Suicidal Tendencies!

Az énekes Mike Muir által 1981-ben alapított zenekar pályájának kezdetén sok pletyka keringett arról, hogy a tagjai bandatagok - ruházatuk, fejkendőik, gördeszkáik, kifordított baseballsapkáik is erre utaltak. Első fontosabb klipjük a Institutionalized volt az első hardcore punk videó, ami bekerült az MTV-be - ennek köszönhetőn a banda hamar széles körű ismertségre tett szert és megkezdte világhódító útját: tinédzserek ezrei kezdte utánozni öltözködésüket – ők tették népszerűvé hardcore körökben a szembe húzott fejkendőt (bandana) és a kosaras mezt – valamint ami még ennél is fontosabb: zenei mozgalmat indítottak el a legkeményebb riffelős trash metalt groove-os ritmusokkal és rap-en alapuló kántáló énekléssel. A korai „kőkemény" korszak után - a 80-as évek közepén ki voltak tiltva Los Angeles összes koncerthelyszíneiről - a Suicidal 90-es évekre milliós eladásokat produkáló csapat lett, a régi rajongók elpártolásával párhuzamosan a zenei ellentétek fel is robbantották a bandát. Mike Muir azonban 2002-ben nem bírta tovább „anyazenekara" nélkül és számos sikeres szóló-projektje ellenére folytatta a Suicidal Tendencies történetét: bár a csapat basszusgitárosát, Robert Trujillo-t időközben leigazolta a Metallica, az új tagokkal felálló csapat eredeti fényében zúz azóta is, a közönség nagy megelégedésére.
www.suicidaltendencies.com

Információi:
Dátum: 2012. július 11.
Kapunyitás: 18:00
Időpont: 20:00
Helyszín: Zöld Pardon
Belépő: 800 Ft

A koncert után buli 2 tánctéren hajnalig!

A Zöld Pardon új címe:
1117. Budapest Neumann János u 2.
Rákóczi híd, budai hídfő, északi oldal
(800 méterre a Petőfi hídtól)
Megközelíthetőség: http://zp.hu/​megkozelithetoseg

További info hamarosan: www.zp.hu

Az Egyesült Királyság vezető dallamos hard rock zenekara, a Ten elkészült új korongjának felvételeivel és a lemez még idén napvilágot fog látni. Ez lesz a zenekart 10. stúdióalbum és Heresy and Creed címmel jelenik majd meg. Állítólag a legslágeresebb dalok gyűjteménye lesz az új lemez az 1997-es The Name Of The Rose megjelenése óta. Epikus hard rock dalok és hatalmas balladák lesznek rajta hallhatók.

Az énekes, Gary Hughes így kommentálta a lemezt: "Ez egy különösen erős anyag. Úgy érzem, hogy ez a mostani a legérettebb, legváltozatosabb dalokat tartalmazza. Minden hard rock rajongó megtalálja rajta a számára legmegfelelőbb érzéseket, hangulatot."

Az albumot Dennis Ward (Unisonic,  ex-Pink Cream 69, Place Vendome) keverte és a Frontiers Records jelenteti meg valamikor az ősz folyamán.

  A Mediawave egyik fővendége a világhírű jazz szaxofonos, David Murray lesz. A muzsikus 26-án a legendás Black Saint Quartettel áll színpadra Győrött, hogy aztán másnap kishazánk szakmájának és laikusainak tartson előadást zenéjének mibenlétéről. Ami azonban még nagyobb öröm, a szombati koncert után vasárnap este azt is megmutatja, mire ment a magyar kollégákkal.

 Ami nem jelent mást, mint egy közös fellépést a Kovács Ferenc által vezetett Grand Magony zenekarral. Vagyis a hetedik napon David Murray, Dresch Mihály, Balogh Kálmán és Kovács Ferenc biztosan együtt játszik majd, de ha teheted, a mesterkurzus se hagyjad ki a délelőtt.

 Így játszott David Murray 1989-ben triójával:

 A Fényírók Fesztiváljának másik nagy dobása a Ten Years After koncertje lesz. A szervezők a ’60-as, ’70-es évek woodstock-i hangulatát kívánják megidézni a Mosoni-Duna árterében. A hippivilág meghatározó zenekara olyan nagyságokkal turnézott együtt, mint Janis Joplin és Jimi Hendrix.

  A világhíres Ten Years woodstock-i tombolása:

Kevés olyan autentikus cigányzenekar van, amelyik azután is meg tudja őrizni tisztaságát, miután igazán népszerűvé vált. A sok utazás, a külföldi vendégszereplések, a népes rajongótábor és a nagy gázsi általában a zene rovására megy. Sokan elfelejtik, honnan jöttek, hova tartanak. És az, ami egykor a hangszerek kíséretében őszintén rezgett a torokban , idővel megkopik, és egyre hamiskásabban szól. A Parno Graszt szerencsére az a csapat, amelyik meg tudta őrizni azt a kedvességet, azt az egyszerűséget és vidámságot, ami zenéjüket leginkább jellemzi. Ez a banda eszelősen szerethető, és pont azért, mert nem akarnak mások lenni, mint akik. Nem akarják hagyományörző cigánydalaikat túlcifrázni, mert tudják, mekkora energia lakik fülbemászó dallamaik letitsztultságában. Koncertjeik alkalmával megelevendik a vidéki kocsma pálinkaleheletű hangulata, zörögnek a szekerek, nyílnak a bicskák és suhognak a falevelek. Amikor először hallottam őket, nem tudtam betelni a látvánnyal, a zenészek szendvedélyesek, a szemek izzanak, az énekes asszonyok csípői ringanak. Ha némajáték lett volna, akkor is elnéztem volna őket órákig. A kannás egyszerre két kannán játszik, a szájbögő futamok megunhatatlanok, a dalszövegek klasszikusok, a taktus pedig előbb utóbb bárkit táncra perdít. A Gödör oszlopaiból garantáltan erdőt varázsol a Parno Graszt, nem kis cigánymulatsággal...