Június 4-én abban a megtiszteltetésben lehetett részem a Linkin Park Hungary-nek köszönhetően, hogy 6 Linkin Park rajongóval együtt közösen hallgathattuk végig a banda új stúdió albumát, a "The Hunting Party"-t elejétől a végéig. Körülbelül 10 perccel a kezdés előtt estem be az ajtón és elfoglaltam a helyem a Magneoton kiadó irodájában, ahol pizzák, kóla, ásványvíz, ropik és egyéb finomságok vártak bennünket. Az albumot kb. 4 óra körül kezdtük el hallgatni, majd a sokkból visszatérve megkértük a Magneoton munkatársait, hadd hallgassuk meg még egyszer a teljes albumot. Amit hallottunk… Lenyűgöző volt és furcsa is egyben. „Ez nagyon nem Linkin Parkos…” - állapítottuk meg páran, amint elkezdődött az első dal, a „Keys To The Kingdom”…

01: Keys To The Kingdom:
Az album a szerintem legkeményebb dalával kezdett. Nem szarozott, egyből a képedbe nyomta Chester Bennington gonosz, torzított vokálja: „NO CONTROOOL! NO SURPRIIISE!”, majd Brad Delson torzított gitárja zavarta tovább a csendet. A dal vokál részénél Mike Shinoda átveszi a mikrofont és énekel, később rappel is. Agresszív dob végig, ütős gitár riffek és ordítozás. Kb. így tudnám tömören jellemezni a dalt. Mi, akik hallgattuk csak mosolyogtunk és kidülledt szemmel néztünk egymásra, amint hallgattuk. Rendkívül erőteljes, az egyik kedvenc dalom az albumról. A dal végén egy bébi nevetgél és beszél: „Sometimes I do certain things”.

02: All For Nothing (feat. Page Hamilton)
Fülbemászó dal, de ezzel együtt megvan a maga keménysége is. Page kiváló választás volt a refrénre, amibe Chester kiabál bele a sorok végén. A rap rész külön tetszett Mike-tól! „So what you’re waiting for? Anticipating more?”. Szerintem ez a dal még talán rádiós slágernek is elmenne. A dal vége Brad Delson gitárszólója, Page Hamilton éneke és Chester Bennington üvöltése („All for noting!!! All For Nothing!!! ALL FOR NOTHING!!!!!”) egyszerre, melybe beleborzongtam, annyira jól hangzott! A végén stúdiós felvételt hallhatunk arról, ahogy a banda beszélget és szerintem a következő dal vendégszereplője (Rakim) jegyzi meg a számmal kapcsolatban: „The heavy shit right here?”. :)

03: Guilty All The Same (feat. Rakim)
Szerintem aki képben van a Linkin Parkkal, annak ezt nem kell bemutatni. A legelső dal, amit a banda közzétett az interneten. Hosszú intro, nyers hangzás, nagyszerű dobtémák és rap szöveg Rakimtől.

04: The Summoning
Szerintem e helyett az átvezető helyett nyugodtan felvehettek volna valami rövidebb dalt is akár, mert nem sok értelme van (Kb. annyi, mint a "Meteora"-n a Foreword vagy az "A Thousand Suns"-on az "Empty Spaces"…). Azt írtam ehhez, hogy „A vihar előtti csend”, mert hogy tényleg egy viszonylag csendes kezdetből alakul ki egy fokozódó, sistergő hangeffekt, melyben Chester hangja is fellelhető néhol („Blackout-féle” - mondtuk rá mi). És hogy miért „vihar előtti csend” ? A „War” megadja a választ.

05: War
A dal beszámolással kezdődik: 1-2, 1-2-3-4, majd…. Mi??? Punk??? Ez nagyon punk! Erősen Green Day-es beütéssel (A korai GD, nem a mostani (!!!) ), Bennington kegyetlen ordításával („WAAAAAR! DESTROYEEER!”) és valószínűleg az album legkomolyabb gitárszólójával a „War” durva meglepetés volt. De kellemes! Arra számítottam, hogy mivel számomra ez a Green Day-es gitárjáték nem túl kemény, valószínűleg egy tingli-tangli modern punk dalocskát hallunk. Hát nem! Igazi pogózáshoz való kemény dal. A szám közben kis hatásszünet… Majd CB tovább ordítja le a fejed! Talán közönség kedvenc lesz, ha játsszák is élőben…

06: Wastelands
Talán az egyetlen dal, amin még érződik még VALAMENNYIRE a korai Linkin Park stílus, mert a többin kevésbé. Ez emlékeztet talán a legjobban a banda első pár albumára, úgyhogy el kell szomorítanom azokat, akik „Hybrid Theory” vagy „Meteora” 2. részt várnak a „The Hunting Party”-tól. Kiváló rap, fülbemászó refrén és torzított, egyszerű gitárakkordok. Semmi bonyolult, mégis nagyszerű.

07: Until It’s Gone
Ezt a dalt szintén hallhattátok már, kint van egy ideje az interneten. Lassú tempó, ismétlésekkel teli, néhol próbál epikus lenni (annyira nem sikerül) és végül kicsit primitív dalszöveggel és fülbemászó dallammal talán elnyerheti nagyobb tömegek tetszését. Könnyebben emészthető, viszont sajnos hosszú távon bele lehet unni.

08: Rebellion (feat. Daron Malakian)
Ez a dal is szintén ismerős sokak számára. Rajta a méltán híres System Of A Down védjegy minden gitár riffen. Daron nagyszerű választás volt ehhez a számhoz, mint gitáros. Mike Shinoda és Chester Bennington közösen és felváltva éneklik a refrént és verséket. A bridge alatt CB kiordítja magából ami a csövön kifér.

09: Mark The Graves
Számomra a legfurább dal az albumon. Nem követ semmi sémát, nincs meg a logikus felépítése. Lüktető, később tempósabb kezdés, hosszú intro és nagyon mély akkordok Brad torzított gitárján (Még lejjebb hangoltak volna drop C-re?). Tele van szünetekkel a „Mark The Graves”, bár ez inkább az előnyére vált szerintem. Később lágyabb torzítással, kipengetett hangokkal, kissé háttérbe szorulva kíséri Brad Chestert, majd ismét átvált zúzós gitártémára. A szám Chester üvöltésével és egy gitárszólóval ér véget.

10: Drawbar (feat. Tom Morello)
Ettől az intrumentaltól jobbat vártam, főleg Tom Morellotól. A zongora és Tom gitárja közösen játszik, bár Morello kicsit háttérbe szorul. A gitár pár hangot ismétel egymás után, visszhang effekttel felturbózva. Rob csatlakozik egyre tempósabb dobjátékával, majd minden elcsendesül és Mike Shinoda veszi kezébe a stafétát zongorán (Piano solo!) és fejezi be az egészet.

11: Final Masquerade
GYÖNYÖRŰ DAL! Imádom! Első hallásra szerelem! Libabőrös lettem tőle! Erősen pop-rockos beütése van, a refrént nem lehet kiverni a fejedből („The light on the horizon was brighter yesterday, shadows floating over, the skies began to fade (…) Standing at the end of Final Masquerade”), pláne hogy a gitár szóló is azt játssza (Jesszus még mindig itt dúdolom a fejemben, hihetetlen! :) ). Lassabb tempójú dal, viszont nem egy LP ballada! Kb. az "I’ll Be Gone" refrénjének tempójához hasonlítanám, viszont ez a szám valami elképesztően jól el lett találva. A többiekkel egyetértésben állapítottuk meg: ez a dal nagyszerű! Lehet, hogy néhány ember szerint nyálas lesz, vagy túl popos… De az tény, hogy Chester Bennington hangja itt van a csúcson. Már megkönnyebbültem picit, hogy itt nem üvölteni hallom őt, hanem gyönyörűen énekelni. Úgy, mint még más érzelmesebb dalban soha („Leave Out All The Rest”-et és „Shadow Of The Day”-t el is felejtettem, hogy vannak. Szerintem ez visz mindent.).

12: A Line In The Sand
A leghosszabb dal az albumon és egyben a legösszetettebb. Keretes szerkezetű, Mike Shinoda énekével kezdődik és végződik is, mely visszhangzik, mintha egy magaslatról énekelné („We laughed at the guns. We laughed at everything”). Shinoda része után beindul a dal meglepően jó gitár riffekkel és komolyabb, a„Victimized”-ban hallott és ahhoz hasonló dob témákkal. A refrén epikus, Chester megint csak agresszívan énekli: „You’ll get what’s yours! Give me back what’s mine!”. Zongorás átvezetőt tartalmaz, melyben Mike rapje hallható, ha jól emlékszem egy lassabb, rímelős rap rész.

Összességében azt tudom elmondani az albumról, hogy egy rendkívül energikus és hangos lemezt kaptunk, ahogy azt a banda is ígérte. Ez már nem a jól megszokott Linkin Park. A zenekar legutóbbi két albuma után szerintem senki nem várt ilyen drasztikus váltást. Szerintem ez nem egy túlságosan rádióbarát album (Vagy egy MTV-nek szánt pop anyag) pár daltól eltekintve, viszont egy nagyszerű keveréke mindannak, amit a zenekar ez alatt a 14 év alatt megtapasztalt és kísérletezgetett. Joe Hahn munkája kicsit háttérbe szorult, viszont ott valahol mindig meg lehet találni, ha a hallgató figyel minden egyes dal részletre. Nekem bejön ez az új irány.

Nem kell már nektek sem sokat várni, mert június 13.-án már itthon is kapható lesz a „The Hunting Party”.

Dalok:

1. Keys to the Kingdom
2. All For Nothing (feat. Page Hamilton)
3. Guilty All the Same (feat. Rakim)
4. The Summoning
5. War
6. Wastelands
7. Until It’s Gone
8. Rebellion (feat. Daron Malakian)
9. Mark the Graves
10. Drawbar (feat. Tom Morello)
11. Final Masquerade
12. A Line In the Sand

Tagok:

• Chester Bennington - ének
• Rob Bourdon - dob és ütőhangszerek
• Brad Delson - szólógitár
• Dave "Phoenix" Farrell - basszusgitár
• Joe Hahn - samplerek, programozás
• Mike Shinoda - ének, ritmusgitár, billentyűk

Vendégzenészek:

• Page Hamilton - ének ("All for Nothing")
• Daron Malakian - gitár ("Rebellion")
• Tom Morello - gitár ("Drawbar")
• Rakim - ének ("Guilty All the Same")

Lanczki Márk