Aftermath : Zenevilág.net - a rajongók oldalán

Kétnaposra sikeredett az egynaposnak meghirdetett MegaRock fesztivál. Az tudvalevő volt, hogy egy magyarországi zenekarnak jónéhány igazolással kell rendelkeznie a határátlépéskor, amennyiben saját szerelést is hoznak magukkal. A Tankcsapda szombat esti, második kárpátaljai fellépése is a zenekar nagy mennyiségű cuccának az áthozatala miatt hiúsult meg, pedig a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Viszont Ukrajna nem EU-s tagállam, így a bejutás sem a legegyszerűbb. A szombat esti határátkelésről így írt a tankcsapda.com:

„Ahogy éjszaka már írtuk: mivel tegnap hat órányi próbálkozás, telefonálás, papírmunka és mindenféle „kínlódás” után sem tudtuk átlépni a magyar-ukrán határt, kénytelenek voltunk visszafordulni Debrecenbe. Nagyon sajnáljuk, mert tudjuk, hogy nagyon sokan vártak minket. Az, hogy a koncert elmaradt a közönségnek és nekünk is óriási csalódás volt, ezért a szervezőkkel és a határátlépést segítőkkel közösen úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel! Hamarosan újra útra kelünk, hogy MA ESTE KILENCTŐL mégis csak legyen TANKCSAPDA KONCERT BEREGSZÁSZON! A határról még jelentkezünk, de hiszünk abban, hogy ma már nem lesz akadálya a bulinak! A helyszínen lesz még jegy, de a már megváltott jegyek természetesen mára is érvényesek! Mi ott leszünk, gyere Te is!”

Végül is minden jó, ha jó a vége – így az egy nappal elodázott buli vasárnap megtartatott és az előző napi kellemetlenségek ellenére is összejött becsülettel a rockhad. Köszönet a szervezőknek a „mindenki hozhat magával egy embert, akit ingyen beengedünk” akciójának!

De nézzük sorjában...

A fesztivál szombati napjának első fellépői két beregszászi banda voltak, akiknek koncertjeit eddig már több alkalommal is volt szerencsém végignézni. Viszont az előző koncertekhez képest egyik zenekar felől a másik felé billent a képzeletbeli mérleg nyelve. A Black Sun új énekessel (sajnos csak átmeneti tag), Csaszival állt színpadra és a jó kiállású és hangú frontembernek, valamint az elhangzó feldolgozásoknak köszönhetően megcsinálták eddigi pályafutásuk legjobb koncertjét. Nem így az Aftermath, akik a rettenetes hangzás mellett még rossz napot is fogtak ki, mert amíg klubokban megdörrennek rendesen a dalok, addig most a legkevésbé sem tudtak bemozgatni (kivéve a Lost Pity The Sadness-ét). Meg aztán az efféle gót-black/melodic death nem tűző napfényre való muzsika.

Visszatérve a Black Sun-ra, az akkor még csak kb. százfős közönség hálásan fogadta a Paranoid, a Kétforintos Dal és más klasszikusok átiratait. Ha ugrálás nem is volt az amfiteátrum színpada előtt kiürített elég tágas területen, de az azért ülve kellemesen bólogattak a nézők.

Érdekes volt a hangosítás is aznap (másnap viszont tökéletes), hiszen egyes csapatok elég tűrhetően szólaltak meg, míg mások brutál szarul. A Falka, akik egy magyarországi Akela tribute zenekar saját dalokkal, egész jól belövette magának a cájgot, így az élvezhető szintre kerültek az elhangzó dalok.
Mivel magam is rengeteget hallgattam a korai Akelákat, ezért nagyon élveztem a bulit, ahol természetesen jó pár klasszikus darab elhangzott Főnökék diszkográfiájából: Fáklyával a Pokolba, Megkísértelek (közönség énekeltetéssel), Közeleg, Botocskám. De a legnagyobb ovációt mégis a Rockernek születtem c. első lemezes Akela nóta kapta. A saját dalok is erőteljesen húznak a Katona Laciék által képviselt stílushoz, és azt kell mondjam – jól megírt dalocskák ám ezek, melyeket Cziráki Richárd, énekes felvezetései, kommentjei nagyban megdobnak. Egy állat a fickó. Magas és pont olyan laza a deszkákon, mint maga a Főnök, valamint spontán bohóckodásra is simán ragadtatja magát (mekkora volt már, amikor megköszönte az amfiteátrumon kívül rekedt jegy nélküli csóró, de a hegyoldalból a színpadra rálátó srácoknak a részvételt…).

Ez után sikerült egész remekül bealkoholizálni. Mindennek az oka abban keresendő, hogy a Nickelblack, akik az Alcohol zenekar által visszamondott (Hála és égieknek!!!) fellépését hivatottak helyettesíteni és az Álmok lemezt turnéztató Tűzmadár szintén fennakadt az ukrán vámon.

(a jövőben Kárpátaljára készülő zenekaroknak: érdeklődjetek jól utána a szervezőknél a határátlépésnek még jóval az indulás előtt!!!)

Szóval, olyan két óra szünet után lépett színpadra a Nickelblack, akik nevükhöz méltón a kanadai Nickeback dalait játsszák. Engem nem igazán varázsol el az efféle akusztikus, félakusztikus prüntyögés (már bocsánat!), de a fiatalabb korosztály bizony egész bőszen énekelte az ismertebb Nickelblack dalokat (médiatámogatás rulez!).

Kb. 45-50 percnyi zenélés és némi beállás után léptek színpadra Tűzmadárék. Ha nem is szívem csücske a banda zenéje, azért még kíváncsi voltam, hogy mit produkálnak élőben, hiszen a tavalyi Arena Feszt-en a Rubicon-al pontosan így voltam, és ha nem is szerelmesedtem bele a zenéjükbe, attól még egy nagyon jó kis bulit toltak.

Sajnos ez nem jött össze a Tűzmadárnak. Hiába tettek meg minden tőlük telhetőt a srácok, a fesztivál legratyibb megszólalású zenekara cím sajnos nem segítette őket. Komolyan! A két gitárból csak merő kása jött át a hangfalakból, a bőgő dörgött és túlszólt mindenen, a dobok is püffögtek, míg szegény Schrott Peti kiénekelte a tüdejét is, de a hangjának alig lett leképződése a nézőtéren.

Ami viszont meglepett, hogy elég sokat ismerték a dalok szövegeit, valamint ekkorra már tekintélyes tömeg csődült össze a Tankcsapda miatt (is). Ennek köszönhetően a banda végül is végig örömzenélést mutatott be. Sőt! Az utolsó dal elhangzása után még egy Rock In Rio-s Iron Maiden-es fotóra is bepózoltak (képek a banda Facebook oldalán) az ezerfős tömeg előtt.

Majd jött a várakozás és olyan 11 óra magasságában a szervezők közölték, hogy a Tankcsapda bulija csak másnap lesz megtartva...

Vasárnap este fél hét körül kaptam SMS-t a főszervezőtől, hogy Lukácsék hangcuccostól megérkeztek a beregszászi amfiteátrumba és este 9-től buli van! Hurrá!

Ez majdnem így is történt, annyi különbséggel, hogy a Tankcsapda legénysége megvárta, míg teljesen lebukik a nap, így kb. 20 perc késéssel indítottak a „Senki nem menekül” című dallal.

A felhozatal vegyes volt, így kaptunk Juglert, Magányos Repülőt és Baj van!-t a Punk and Roll-ról, Az enyém vagy-ot a Legjobb méregről, Csak Neked-et a Jönnek a Férgekről, stb. Szívem szerint a kedvenc lemezemről, az Ember Tervezről elhangzó három dalnak örültem leginkább (a Négy, Magzat a méhben és a Rock & Rollnak hívott). De a ráadásban eljátszott Egyszerű dal sima basszuskísérettel és jóformán a közönség énekével is nagyon hangulatosra sikeredett.

Persze volt még Rock a Nevem, meg Ez az a Ház és a (sajnos) elmaradhatatlan Mennyország Tourist is, de az új dal, a Mi a f… van? nagyon ütős volt élőben. Stúdióváltozatban nekem kicsit sok ez a szóköpködős, középtempós dal, de így rohadt jól esett ez a frankó zakatolás.

Lukács természetesen hozta a formáját és Sidivel együtt (azt kell mondjam, hogy nekem Cserkó nem hiányzott) remek és jó összhangban lévő párost alkottak. Ez a Sidi fiú meg magában is külön élmény. Kinézetre valahol Max Cavalera (raszta fej) és Zakk Wylde (gitártartás, pózok, játékstílus) keresztezésének írnám le. Jobb gityós is, mint Cseresznye. Nem erőlteti a wah-pedálos szólókat, sokkal inkább tisztán, némileg saját stílusára alakítva játssza azokat, de megtartva eredeti hangulatukat.

Egyedül Fejes Tomin éreztem a fáradtságot, pici enerváltságot. Hiába voltak a jól megszokott grimaszai, valahogy nem tapasztaltam az a tüzet benne, mint a másik két zenésztársban.

Persze minderre magasról tojt a közönség és szimplán élvezték a zenét, ezzel plusz erőt adva magának a bandának is.

A buli végét egy óriási tussal (a la Manowar) zárták és megígérték, hogy még egyszer nem kell öt évet várni egy újabb kárpátaljai Tankcsapda fellépésre.

A végére még annyi, hogy egy nagy kalapemelés a zenekarnak, hogy az előző napi kellemetlenségek, idegeskedés után még egyszer vették a fáradtságot és újra nekivágtak a bő 100km-es útnak és egy irgalmatlan showt csaptak Nekünk! KÖSZI!!!