|
Ami volt, elmúlt: 2009-07
.
Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei Szegedi Ifjúsági Napok (augusztus 26-29.) a nyár egyik legvonzóbb fesztiválja. A Guano Apes és a Nyers koncertekkel, két olyan zenekart is a fesztivál fellépői között tudhatunk, akik már évek óta feloszlottak, de most pár koncert erejére újra összeverbúválódtak.
A szervezők továbbá elhívták az r&b és soul egyik nagyágyúját Macy Gray-t és az urban gypsy sound-ot játszó !Deladappot. Tovább Külön "mínusz egyedik" nappal állít emléket az idén 41 éves SZIN a 40 évvel ezelőtt megrendezett Woodstock fesztiválnak. A fesztiválon 6 színpadon minden nap délutánttól hajnalig tartó koncertekből összeállítottunk egy listát azokból, akiket nem szabad kihagyni. Persze a fesztivált nem csak a fellépők teszik ki. A napfény városában, ahol mindig süt a nap, idén is sokkal jobban fog esni a sör a vastagabb falú és környezetbarát visszaváltható poharakból. Napközben pedig, amikor még nem kezdődtek el a koncertek, a medencékben ülve zárhatjuk a nyári fesztiválszezon utolsó napjait. 0. Nap
1. Nap
2. nap
3. Nap
.
A Tokaj-Rakamazi fesztiválra délután sátorral érkezők már a nulladik napon is csak a pótkempingben találhattak helyet maguknak. Az idei eseményre az eddigieknél nevesebb előadókat sikerült leszervezni. Négy nap alatt több, mint 200 fellépést lehetett elcsípni. Több alkalommal a színpadok között kellett ingázni, mert egyszerre több helyszínen is remek koncertek voltak.
Nulladik nap. Szerda. A Nagyszínpados Beatrice kezdésig a DeWalt sátorba rendezkedtünk be, ahol először a The Bedlam nyitott. Sajnos nem ismerve a zenéjüket – az egész előadás ’átszaladt’ rajtam semmiféle nyomot nem hagyva maga után. A második fellépő az ózdi Remorse volt. A régivágású thrash brigád egy remek bulit nyomott. Én személy szerint csak az utolsó D.Ü.H. lemezüket ismerem, ahonnan visszahallottam néhány dalt. A ráadásban elnyomott Exodus feldolgozás (Bonded By Blood) minden vérbéli thrash-ert heves fejrázásra késztetett. A Remorse után a Magyarország legelső metal bandájának egyike - a Pokolgép – vette birtokába a színpadot jelentős nézőszám előtt. Ők egy eléggé megszokott és bejátszott repertoárt toltak nekünk nagyon becsületesen és profin. Volt Háború gyermeke, Jel, Adj Új Erőt és természetesen a végén Mindhalálig Rock’N’Roll. Közben megkezdte előadását a Nagy Feró produkció néven is megnevezhető Beatrice a Nagyszínpadon. Ő is, mint a Gép, rutinból szállítja a régi nótákat. Volt Nagyvárosi farkas, Kommunista Blokk, és még sok más Rice klasszikus. A napközbeni hőség az esti órákra sem hagyott alább, ezért a kedves hölgyek vízzel locsolták a színpad előtt tolongókat. Később a Kispál és Borz fellépése előtt kivezényelt tűzoltóautóról vízágyúval locsolták a forróságtól eltikkadt fesztiválozókat. Ezt a műveletet mind a látogatók, mind a vízágyút kezelő fickó láthatóan egyaránt élvezték. A Kispál és a Borz és a Tankcsapda koncertjére minden eddiginél nagyobb számú tömeg gyűlt össze a Nagyszínpad előtt. Az ember úgy érezte magát, mintha egy fesztiválzáró koncerten lenne. Mi úgy döntöttünk, hogy a Kispálék koncertje helyett majd a következő napi Kiscsillagot látogatjuk meg inkább. Így míg a Nagyszínpadon a Lovasi csapat mulattatott, addig mi visszasétáltunk a DeWalt sátorhoz, ahol a San Franciscoi Bay Area-legenda, a Death Angel szántotta fel - nem kis elánnal – a színpadot. A Death Angel után nem is maradt hátra más a napból, mint megsasolni a Tankcsapda jubileumi Hegyaljás koncertjét. Jubileumi, ugyanis a Tankok idén ünneplik fennállásuk 20. évfordulóját. Az új albummal csak ősszel jelentkező csapat egy erős Best Of programot zúzott a 15ezres tömegnek. Az előadás végén az elől állók részesülhettek abban a kegyben, hogy megkóstolhatták a 10éves Hegyalja és a 20éves Tankcsapda közös tortáját. Ezek után még jó néhány színpadon folytak a koncertek (Korai öröm, Watch My Dying), de mi úgy döntöttünk, hogy inkább lepihenünk. Első nap (csütörtök) Ez a nap jól kezdődött. Gondolok itt elsősorban az időjárásra. Szerencsére hűvösebb volt, mint az előző napon így remélhettük azt, hogy nem fogunk aszalódni a szörnyű hőségben. Ide kívánkozik egy megjegyzés… A kedves sátorozó-fesztiválozó reggelente szeretne lezuhanyozni, viszont a zuhanyfülkék előtt már kora reggeltől sorok kígyóznak a tűző napon egészen délutánig. Benn sokan feleslegesen folyatják a csapokat. Péntekre megtörtént az, ami eddig még soha a fesztivál történetében – kiapadt a közelben található vízgyűjtő. Szerencsére a szervezők aznap (szintén kegyetlenül meleg nap volt) lajtoskocsikkal szállították a vizet a fesztivál területére. A jövőben mindenképpen bővíteni kéne a zuhanyzók számát. A délelőtti városnézés után délután még a Tisza parton henyéltünk, majd újra belevetettük magunkat a koncertek világába. A DeWalt-ban a felvidéki Rómeó Vérzik volt a második fellépő (az első Kugliból nem sokat sikerült elcsípni). A srácok ízes rock and roll-t nyomatnak az egykori Sex Action és Tankcsapda nyomdokain. Sajnos lemezen sokkal jobban bejött ez a zene, mint élőben, pedig a stílust nézve ennek fordítva kéne lenni. A Zorall viszont remek bulit adott az addigra nagyszámú közönségnek. Az legismertebb rockdalokat és magyar slágereket összemixelő csapat egy óra alatt leizzasztotta az eddig jobbára sörében fürdő közönséget. Nem volt kétséges, hogy maradunk ebben a sátorban, hiszen a következő fellépő a Mobilmania volt Vikidál Gyulával, Zeffer Andrással, Kékesi Lászlóval és Rudán Joeval. Rájuk kenhető az, hogy ’ezek már csak vén, pénzért muzsikáló fószerek’, amiben lehet, hogy némi igazság is van, de ahogy, és amilyen érzéssel nyomták a majd 30 éves P-Mobil dalokat és a saját újkeletű nótáikat az maga volt a megtestesült rock’n’roll. Joe remek frontember, ezt a Pokolgépből is tudhatjuk, de Vikidál is odaadta magát a közönségnek, még ha már nem is bírja annyira a keménykedést, mit régen. A Kétforintos dal-nál bújócskázniuk kellett a zenészeknek, mert a hálás közönség pénzérmékkel dobálta meg őket. A Menj Tovább és Honfoglalás dalokat a teljes közönség együtt zúgta a ’mobilosokkal’. Érdekes mód az aznapi Nagyszínpados magyar zenekarok nem igazán hoztak lázba, ezért inkább a Kiscsillag Pepsi-színpados, majd kicsit később a Hollywood Rose (Guns’n’roses Tribute) fellépésébe néztünk bele. A Kiscsillag esetében – és ebben a frontember beszélgetésünk folyamán személyesen is megerősített – érezhető volt, hogy Lovasi manapság itt szívesebben muzsikál, mint az úgynevezett anyabandájában, a Kispál és a Borzban. Igazi feeling-es előadásnak lehettünk fültanúi négy ráadásdallal a végén. A Hollywood Rose estében adott a zene. A 17-20 éves GnR dalokat tökéletesen interpretáló banda a legnagyobb slágereket sűrítette a programjába (You Could Be Mine, Don’t Cry, Welcome To The Jungle, Paradise City). Ekkor már rohannom kellett, mert a fesztivál számomra egyik legjobban várt fellépője már zúzta a nagyszínpadot. Igen, a Machine Head-ről van szó. Amikor meghallottam a Non But My Own első akkordjait nem is volt kétséges, hogy az első sorig verekedem magam, hiszen ez a kedvenc MH nótám. Iszonyatos hangerővel szólt a cucc! Volt aki panaszkodott a hangerőre, de én személy szerint teljesen oda voltam érte és úgy gondolom, hogy a teljességhez kellett is ez a megdörrenés. Rob Flynn és csapata keményen, lendületesen játszott. Szántották a színpadot, ugráltak. Én az első, Burn My Eyes, albumukért rajongok igazán, így nagyon örültem a róla elhangzó daloknak. A teljesség igénye nélkül néhány eljátszott dal címe: Aesthetics Of Hate, Halo, Imperium, Old, Davidian, Clenching The Fists Of Dissent. Volt Wall of Death is Rob vezényletével. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy néhány év alatt hogyan küzdötte fel magát a Machine Head headliner-nek, de az tuti, hogy jól érzik magukat a bőrükben. A Davidian után láthatóan elégedetten távoztak a színpadról. A buli után úgy döntöttünk, hogy nem pihenünk még le, hiszen hol van még a hajnal... Átsétáltunk az A38-as sátorba, ahol a Ferenczy Gy Racka Jam játszott remek blues muzsikát vadászkürttel és hegedűvel. Sokan ropták a táncot a hangulatos zenére, de sajnos nálam éjjel egy körül már inkább altató hatású volt, mint szórakoztató. Még átsétáltunk a Metallica Tribute Magneticát megnézni a DeWalt-ba, de már tényleg késő volt, hogy bármit is igazán tudjunk élvezni. Ráadásul az énekes hörgős stílusa semmiképpen sem illiett a Metallica nótákhoz. Második nap (péntek) Ezen a napon reggelre már körvonalazódni látszott az, hogy még ez a nap és elég is a jóból (valamint a tűző nyári napból). Húzunk haza. Személy szerint két zenekart vártam aznap estére: a Bay Area-i Testament-et és a Soproni Dalriada-t. De estig még valahogy el kell tölteni az időt, amit a legésszerűbb a tikkasztó hőségben a Tisza partján megtenni. Sokan gondolták mindezt hasonlóan, hiszen sokan kijöttek pihenni a fák hűsítő árnyékába. Testament – „Az egyik legnagyobb hatású banda ebben a stílusban, habár zenéjük sosem vált mainstreammé, és nem tudták utolérni a thrash metal négy nagyjának üzleti sikereit sem” (Wikipedia). A zenekar életében voltak mélypontok. Leginkább a grunge-korszak idején a 90-es években. Alex Skolnick gityós és Loui Clemente dobos 1992-es kiválása után a banda keményebb síkra evezett a thrash stíluson belül, mely a régi rajongók tetszését nem nyerte el. 2001-ben még egy probléma sújtja a csapatot: Chuck Billy énekesnél agydaganatot diagnosztizáltak. Sokban segített a felépülésben a fickó pozitív hozzáállása is. 2005-ben aztán megtörtént az, amit az ősrajongók vártak – összeállt a klasszikus felállás. Ehhez volt szerencsénk nekünk is Tokajban. Ők is, mint a Machine Head, egy tökéletes Best Off-al rukkoltak elő (kivéve, hogy nem kaptunk Over The Wall-t). De volt Burnst Offerings, Raging Waters, Alone In The Dark, The New Order, Trial By Fire, Into The Pit, Practice What You Preach, The Legacy, Souls Of Black. A színig telt DeWalt sátorban egy tűt sem lehetett volna leejteni, de még a sátoron kívül is zsúfoltság uralkodott. Igaz ez köszönhető volt a következő fellépőnek a, mint nevükből is megtudható, finn Finntroll viking-metal hordának. De mi ezt nem vártuk és néztük meg, hanem rápihentünk még az éjjel majd egykor elkezdődő Dalriadára. A Dalriada muzsikáját még nincs egy éve, hogy megismertem és megszerettem. Igaz, ez csak a Szelek és a Kikelet lemezekre érvényes csak, mert a régebbieket a gyenge hangzás miatt mind a mai napig nem ismerem és nem szeretem. A zenét szerintem nagyban a magyar mondakörre épülő szöveg húzza magával, melyet Binder Laura énekesnő hangja tesz egyedivé. Sajnos a Hegyalján a Dalriada nálam kiérdemelte a „Fesztivál Csalódása” címet. Igazából nem is a zenekar előadásával volt a probléma, hanem a hangzással, mely a Testament és a Finntroll-ra volt belőve. Így sajnos csak kásás gitárokat és alig hallható éneket kaptunk. Míg Ficzek András mikrofonja egész jól szólt, addig Lauránál alig lehetett kivenni az énektémákat. Hiába kezdek a Nap és szél háza-val, mely amúgy is a kedvencem tőlük, hiba volt Hazatérés és hiába nyomatták Walesi Bárdok-at, 6-7 nóta után inkább úgy döntöttem, hogy kipihenem magam amennyire lehet a másnapi ’hazatérés’ előtt. Amiről még nem volt szó Természetesen a fesztivál szervezői nem csak koncertekkel próbáltak kikapcsolódást nyújtani az ott élőknek. A helyszínen kiépített quadpályán lehetett kipróbálni a quad-okat, helikopterrel lehetett Tokaj-Rakamaz felett körözni, vagy az extrémebb sportok kedvelői bungee jumping-ozhattak, vagy vízifocizhattak. Az indonéz teaházban különleges teaféléket, míg a Rézangyal Pálinkaházban finomnál-finomabb pálinkakülönlegességeket lehetett kóstolgatni. Mivel a Hegyalja Fesztivál az 1998-as tiszai ciánszennyeződés után szerveződött meg első alkalommal, ezért mind a mai napig kiemelt fontosság jut az eseményen a környezetvédelemnek. Idén ez a nulladik napon nyilvánult meg, amikor is a fesztivál energiaellátását a szomszédos Felsőzsolca határában működő Cervantes szélerőmű vette át. A lényege, hogy az energia előállításakor nem keletkezik semennyi szén-dioxid. A másik, nem kevésbé fontos környezetvédelmi tett az eldobható poharak és tányérok milyenségében található. Az Ökohelló programnak köszönhetően minden egyes felhasznált eszköz a természetben könnyen lebomló anyagból készült. Jövőre remélhetőleg újra részt vehetünk, immáron a 11. Hegyalján. - feca -
.
Gabriella Cilmit, Macy Grayt vagy akár a Guano Apest koncertenként 54 forintért lehet meghallgatni a A Szegedi Ifjúsági Napokon, ahol idén a Woodstocknak is emléket állítanak a mínusz egyedik nappal. így már 5 napon át zárja a nyári fesztiválszezont a SZIN augusztus 25 és 30 között.
Július 19-ig tart a SZIN jegyelővételes szakasza, s bár időközben emelkedett az Áfa-tartalom, a SZIN szervezői mégsem terhelték ezt a látogatókra. Július 19-től már a következő elővételes szakaszban 14.100 forintba fognak kerülni a SZIN bérletek, ami azt jelenti, hogy egy program 40 forint lesz a fesztiválon, de ha csak a koncerteket nézzük, akkor például egy Gabriella Cilmi kijön 63 forintból. Idén a 41 éves SZIN az idén 40 éves Woodstock Fesztiválra emlékezik a mínusz egyedik nappal. Ezen a napon a program kizárólag egy színpadon lesz és ott is csak tribute/emlék zenekarok fognak fellépni.
.
Nyolcadik budapesti fellépését ünnepelte a lassan három évtizedes múlttal bíró, és azóta töretlenül népszerű Depeche Mode. A nyolcból számomra ez volt az ötödik hazai koncertjük, így szubjektív összegzés következik, hogy mi történt június 23-án este, a Népstadionban.
Prológ Az első Depeche Mode koncertre majdnem öt évet kellett várnom. Amikorra úgy igazán megismertem ezt az angol bandát, már túl voltak a legendás '88-as Budapest Sportcsarnokos duplázáson, a World Violation Tour-ból pedig - sajnos - mi, magyarok maradtunk ki. '93 nyara, MTK Stadion az első és máig meghatározó "módos" koncertélményem - egy akkor éppen rock-klisékkel kacérkodó Depeche Mode-dal a színpadon. A '98-as, a trióvá zsugorodott csapatot - főként Dave Gahan-t - megtisztító visszatérést Bécsben néztem meg. Aztán jött 2001, ismét Budapesten, majd 2006, két magyarországi Depeche Mode koncertet is hozva - egy éven belül. Leláncolva az éjszakában Talán a mostani fellépést előzte meg a legnagyobb várakozás a sajtó és a rajongók részéről is, hiszen egy komoly műtéten átesett Dave Gahan-t vártunk vissza a színpadra. Bárcsak mindenki így térne vissza egy daganatos betegségből, mint ahogyan a Depeche Mode showman tette! Úgy látszik, nem hiába kapta az énekes korábban a "Macska" becenevet egy drog-terápiás csoportban. A Népstadion este fél 9-re lassan megtelni látszott, és a "Macska" az In Chains hangjaira - nem sokkal 9 után - végre bekúszott az Anton Corbijn által megálmodott színpadra. A hangja, a gesztusai, a mosolya, a mozgása mind-mind azt mutatták, hogy nincs nagy baj, vagy ha volt is, igyekszik ebből a közönségét kizárni. Ma este csak a legjobbat kapjuk. Hiába no, a profizmus... A Wrong, majd a Hole To Feed után az Univerzumon kívül eső dalok következtek. Öt fontos dal az 1986 és 2005 közötti időszakból, köztük egy rég nem játszott kedvenc, a Fly On The Windscreen. Majd Martin pillanatai: két ballada, a gyönyör és a fájdalom jegyében. Dave is hozzájárult egy dal erejéig a lírai hangulathoz (Come Back), aztán az aktuális kislemez, a Peace érkezett - egyre hevesebben zuhogó esővel karöltve. Még jó, hogy az igazán zúzós slágerek - mint például az I Feel You, az Enjoy The Silence vagy a Never Let Me Down Again - csak ezután jöttek, így a közönség végig kitartott, sőt még a szélfútta búzatáblát idéző, 20 éve megunhatatlan karlengetés is megvolt - ahogy az egy Depeche Mode koncerten illik. Az együttes érezte, hogy ebben a mostoha időben nem illik sokat várakoztatni a rajongókat, így rövid szünet után visszatértek a fináléra. A Master And Servant kicsit karaokesra sikeredett, a Strangelove kivetítéséből is csak a cenzúrázott változatot kaptuk, de mégis nagy volt az öröm. És a végén lehetett még egyet "Reach out, touch faith"-ezni is. A zárószám a Waiting For The Night lecsupaszított változata volt, Dave és Martin duettjeként. Torokszorítóan szép pillanat, amire az esőcseppek halk pergése - ha lehet - még jobban rásegített. "And here in the still all that you feel is tranquillity..." Tökéletes búcsú. Epilóg Összegezve a június 23-a estét, egy jó Depeche Mode koncertet láthatott, hallhatott a közönség, és azt hiszem, a banda is elégedetten távozhatott Budapestről, hogy aztán tovább utaztassa "univerzumát", amivel január 11-én a Sportarénában vendégeskednek majd ismét nálunk. Š Janurik János
.
A Zságer testvérek irónikus electro projectje, a Demon Superior elérkezett első fesztiválos fellépéséhez. A Balaton Sound nyitónapján Ligeti Gyuri vendégszereplésével játszanak a Pesti Est Színpadon.
A Demon Superior Zságer Balázs és öccse, Ákos legújabb agyszüleménye. A Zagar zenekarból ismert két zenész maguk és a partyközönség szórakoztatására hozta létre ezt a formációt, hogy szabadjára engedjék a bennük rejlő fölényes pop-démonokat és görbe tükröt állítsanak az éppen aktuális divatzenék elé. A saját számaik mellett kedvenceiket dolgozzák át egyfajta friss, extravagáns attitűddel és posztmodern tánczenét varázsolnak olyan előadók számaiból mint Jimi Hendrix, David Bowie, Edith Piaf, Falco, KFT vagy a legendás Neurotic. Az első számaik egyikén a glamkorszak talán legnagyobb ikonjának, a T. Rex-es Marc Bolan fia, Rolan Bolan is énekel.Ez alkalommal Ligeti Gyuri is színpadra áll majd velük egy-két szám erejéig. Júli 9. Balaton Sound, Pesti Est Színpad 23.30h
.
Szerkesztőségünk csak augusztusban nézi meg a show-t, beszámoló majd utána. Addig is...
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nagyon tetszet?s :)
Megjelent az Ankh zenekar Tükörterem c.kiadványa
nagyon jó azene nekem tecik énis táncolnénkveletek 11 éves vagyokjóó azene távén báktálé romálé sáválé Réka gy?rb?l
Parno Graszt a Gödörben
nagyon jóóóóóó zene én iselmenénkveletek táncolni csak igy tovább,,,,,,,,,,,,,,
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
,,,
Parno Graszt a Gödörben
Nem akarunk csalodast okozni! :) Szeretunk zenelni, de nelkuletek ez nem lenne az igazi...
Friday - az összes koncertünk lemezbemutató lesz
Figyelünk a bandára! :)
Friday - az összes koncertünk lemezbemutató lesz