A felvidéki thrash metalban jeleskedő Friday zenekar megalakulásának története egészen a 90-es évek végére nyúlik vissza. Néhány aktív év után a tagság szétszéledt és a zenekar feloszlott. 2011 nyarától Rom Gabriel és Pál Péter újra életre keltette a csapatot, melynek eredményeként idén tavasszal napvilágot látott a Choosing the Future c. lemez. Ennek apropójaként kérdeztem Rom Gabrielt.    

Valamikor '98-ban alakult a zenekar. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti lépésekre? Mesélj a zenekar eddigi elért sikereiről…

Igen, '98. november 13-án alakult. Már pontosan nem emlékszem, hogy ki ajánlotta az akkori gitárosunkat, Jusztin Norbit, akivel meló és suli után eljártunk gityózni a próbatermünkbe... Azon az estén megszületett 3 dal alapszerkezete és a nevünk is meglett: FRIDAY 13. A kesébbiekben elhagytuk a 13-t, mert hallottunk egy zenekarról, ugyanazon a néven már nem akartunk működni.

Kezdetben mondhatni szerencsésen indultak a koncertezések. Czintu, aki akkoriban menedzselt, sok ismerőssel rendelkezett, ugyanúgy, mint a basszusgitárosunk Krisztián. Persze ez most a Felvidékre értendő. Egy éven belül megcsináltuk az első demónkat, a FREE-t. Kézről kézre másoltuk a CD-ket, és ez eredményezett pár koncertet a jobb klubokban, mint akkoriban volt az érsekújvári Klikk Pub. Két dallal meg is jelentünk egy válogatás CD-n: a Next Friday-el és a Free-vel.

Ezek után már a Klikkfeszten évről évre játszhattunk és meghívást kaptunk a Corgoň fesztre, ahol még a Szlovák TV-n is bemutattak minket. Ezidőtájt volt a Rock hatáRock nélkül turné az ózdi Remorse-al. Kezdett intenzívé válni a koncertezés. A Remorse-al eljutottunk Pécsre, Szegedre, a Lovászi Fesztiválra, Debrecenbe stb. Már a lemezre készültünk, amikor a harmadik dobosunk hirtelen kiszállt és ez egy érvágas volt az akkori felállásnak, ami egyébként is trió volt, mert időközben Norbi es az akkori dobos, Csita is kiszállt. Elkerülhetetlenül besült az egész, főleg hogy Zsolti meghívott minket zenélni a Remorse-ba. A dal ott folytatódott. De ez mar egy másik történet…

Konkrétan hogyan történt a Remorse-ba való bekerülésed?

Mint említettem, a Remorse és a Friday együtt turnézott, így ismertük egymást. Ott is volt egy hanyatló időszak, és amikor a Zsolti újraszervezte a zenekart, engem és a basszusgitáros Kriszt is elhívott próbálni. Aztán folytattuk a demóval és a lemezzel. Ez 2003-2005-ös időszak.

Sokáig külföldön éltél, majd a hazatérésed után keltetted életre a bandát. Hogyan sikerült újra összerázni a csapatot?

Egy teljesen új csapatot sikerült összehozni. A gitárost, Palcit, már évek óta ismertem és eldöntöttük, hogy csibészkedünk egyet. Ő hozta aztán a dobost, Attilát és a basszusgitáros unokatesóját, Adriant. Őket is rábeszéltük és jött az intenzív gyakorlás. Átlagban hetente egyszer összejöttünk. Ha megszületett egy dal, annak rögtön feljátszottuk a demó verzióját és mindenki hozzájavított még otthon. Félévnyi gyakorlás után már meg volt 8 dal a lemezről. Mondhatni, egymásra nevelődtünk, mert eddig senki sem játszott közülük thrash metalt...

Nem rég jelent meg a 12 tételt tartalmazó Choosing the Future c. anyagotok. Mennyi idő alatt készült el a korong?

Kb. 10 hónap munkája van benne. A megjelenés előtti két hónapban szinte minden nap dolgoztunk rajta. Sok apró változtatás. Persze, meg maga a felvételre is egy újabb verzió került, amit aztán újra betanultunk a koncertekre.

Gondolom a "főleg" szó alatt a már az eddig megjelent pozitív kritikákra gondolsz. Hogyan élitek meg ezt a helyzetet?

Hát a jó kritika az mindig jól esik és a sikerélmény egyik fontos állomása. Emellett elemi fontosságú számunkra, hogy megjelenjen kritika, hisz nem mentünk bele a kiadós huzavonába, így a kritika a legjobb reklám. Örülünk neki és reméljük, hogy minél többen felfigyelnek ránk!

Ha már szóba került a kiadó téma. Próbálkozások voltak, vagy tudatosan a szerzői kiadást választottátok?

Angliában két kis kiadónál is dolgoztam. Pontosan tudtam, milyen a helyzet, bármilyen zenéről is legyen szó. A végén szinte postaköltségért árultuk a régebbi kiadványokat az eBay portálon, csak már szabaduljunk meg tőle. Átálltunk az iTunes-ra. De ez a kiadósdi, ha nem mainstream, akkor gyorsan hanyatlik. Kelet-európában hatványozottan rosszabb sorsa van.

Ezek után, persze hogy nem is gondolkodtunk kiadóban. Aztán sorba olvastuk a cikkeket ahol a zenekarok csak panaszkodtak az egészre... Ugye így már érthető?

Igen. :)Az új albumon vendég zenészek is szerepelnek, pl. a Remorse-ból Oláh Zsolti, Ronald Antalik a Hipolit-ból… Rögtön igent mondtak a felkérésre? Milyen volt a srácokkal a közös munka?

Roninak nem is adtam választást, meglátogatott és felnyomta a vokálokat.:) Zsolti a keverésnél látott el tanáccsal, véleménnyel és a többség tanácsára kértük fel Zsoltit, hogy írjon és játsszon fel egy másik szólót. Ő ezt szépen meg is oldotta.  Otthon feljátszotta és átküldte mi meg beillesztettük.

Megtörtént már az első lemezbemutató koncertetek?

Az összes koncertünk lemezbemutató lesz egy darabig, úgyhogy nem csinálunk erre külön kiemelt koncertet.:)

Milyen hangulatúak a koncertjeitek, merre jártatok eddig?

Az új felállással még csak 2 koncertünk volt, de az mind nagyon hangulatosra sikeredett. A harmadik dalnál már rendesen bemozdult a közönség es mindnyájan leizzadtunk rendesen.:) A hangzás is nagyon dinamikus volt mindkét alkalommal. Várjuk már a következőket, csak nehéz kiegyensúlyozni a kedvünket az anyagiakkal. Friss bandaként még jó, ha megkapjuk az útiköltséget, de több helyütt saját költségen kellene játszanunk a jövőben, vagyis nem biztos, hogy fizetnek. A lemez elkészítése felemésztette a pénzünket, így acélfal van a láthatáron.

Hogyan tovább? Mik a legfőbb tervek az idei évre?

Ezt a nyarat át szerettük volna koncertezni, de több oknál fogva (többek közt az anyagiak) ez nem fog összejönni. A legfőbb cél, hogy minél több emberhez eljusson a lemezünk és hogy legkésőbb másfél, két éven belül megszülessen a következő lemez. Addig meg fújjon el minket a Rock'n'Roll szele, ahová csak tud!

Kívánom Nektek a legjobbakat!:)

Mi köszönjük a lehetőséget!

https://www.facebook.com/fridaymetalband

Pál Andi "Andóca"

A tíz éve működő Ad Astra zenekar ezidáig három hanghordozót jelentetett meg. Ebből a legutolsó idén tavasszal látott napvilágot Open Wide címmel. A csapat zenéje eddig sem volt könnyen behatárolható, de most még inkább tágították eddigi zenei világukat. A banda egyik alapítójával, gitárosával és manapság már énekesével is - Erdélyi Péterrel beszélgettem.




Szia Peti! Nemrég tettétek letölthetővé új anyagotokat, az Open Wide-ot. Mikor kezdtetek bele a dalszerzésbe?

Kínosan rég.:) Igazából a legrégebbi dal a lemezen a Substitute, ami már az első lemezünk megjelenése környékén (2008) megvolt zeneileg, és onnantól kezdve folyamatosan születtek az ötlete, melyek elsősorban ugye számítógépre lettek feldemózva. Őket később a próbákon raktuk össze. Ilyen nyers formában gyakorlatilag 2010 végére minden dal megszületett, csak utána sok időbe telt míg végleges formába öntöttük őket. Sajnos sok tényező van, ami közrejátszott abban, hogy nem tudtuk előbb elkészíteni. Ebben benne van az is, hogy nem akartuk elkapkodni, sokkal kiforrottabb, eredetibb anyagot akartunk, mint korábban. Benne volt a tagság lassú stabilizálódása, illetve a tény, hogy én lettem az énekes menet közben, így rá kellet gyúrnom az énektémákra kőkeményen. Ezen felül közrejátszott a szokásos magyar zenész helyzet, a lehetetlen időbeosztások a munkahelyeken, a különböző magánéleti elfoglaltságok, anyagi gondok nyaf-nyaf stb. Ezek ugye eléggé le tudják szívni az embert agyilag, bármennyire is akarod, nem tudsz úgy koncentrálni, rápörögni a témára, mintha pl. csak ezzel foglalkoznál, mint a „nagyok” (nevet).

Elég változatos stílusú dalok születtek most az Ad Astra műhelyben. Ez a változatosság tervezett volt, vagy teljesen spontán született meg ez a színes muzsika?

Amíg megszületik egy alapötlet, riff stb. addig nyilván spontán, utána terelődik tudatosabb irányba a dolog, és ez utóbbit tekintve mindenképpen ez volt a cél. Korábban az jellemzett minket, hogy egy adott számba mindenféle hangulatú, jellegű témát bele akartunk préselni, most az, hogy önálló, saját arculattal, hangulattal rendelkező dalok szülessenek, olyanok, amelyek a lemez teljes végighallgatása után is megmaradnak, minden komplexitás ellenére, és persze az is hallható legyen, hogy mégis egy zenekar készítette mindet. Ez a legkeményebb dió az egészben. Ha pl. megnézel egy Faith No More-t vagy egy Pain of Salvation-t, néha irdatlan végleteket járnak be a dalaik, és pont ezért végig tudod, hogy egy lemezen épp melyik nóta megy. Mi ennyire persze nem vagyunk szélsőségesek, mint ők. Mi egy homogénebb metálos vázra építünk mindent, csak az elvet követtük. Tudom, hogy a sokféle hangulat vagy „stílus” ellenére, sokak nehezen barátkoznak meg vele, vagy csak a lemez bizonyos dalait kedvelik majd, de ez így van rendjén. Ettől függetlenül reméljük sokak pont ezt a „koncepciót” keresik, és így egyben szeretik meg a zenekart minden hóbortjával együtt, ami hol éppen elszállós doom, hol merengős/depresszív ballada, hol szélvészgyors komplex thrash, hol meg épp egyszerű húzós funky-val vegyített modern metal.


A lemez kapható kézzel fogható formában is, vagy csak digitálisan érhető el?

Kapható a lemez fizikai formában is, a banda honlapjáról megrendelhető. Alkalmazkodnunk kellett az új világhoz, ezért lett ingyen letölthető. De csináltunk fizikai formátumot is, mert tudjuk, hogy még mindig sokan vannak, akik nem csak söralátétként vagy frizbinek vesznek CD-t, hanem mondjuk szobadekorációnak is használják a polcon.:) Lényeg, hogy egy magunkfajta zenekarnak járhatóbb út ez az ingyen letölthetőség, hiszen így legalább több helyre jut el, meg amúgy is letölthető lenne ezer helyen, akár kérünk érte pénzt akár nem.

Azt tudni, hogy ezidáig kb. mennyien töltötték le az anyagot?

Nem, mert egyrészt nem raktunk fel letöltésszámlálót és csak későn kapcsoltunk. Másrészt ez a része nem is érdekel igazán, mert nem is lenne reális a kép, hiszen már így is fent van a cucc egy halom fájlcserélőn, blogon stb. Tehát valószínűleg sokkal többen birtokolják, mint ahányan a honlapról leszedték. (mosoly) Ami számítana inkább az az, hogy mennyien jönnek koncertre, hány embert mozgat meg a zenénk annyira, hogy megnézzen élőben. Itt lehetne igazán lemérni ennek a hatását, csak épp itthon ez megint csak kétélű dolog, tekintve a koncertezés közismerten problémás viszonyait underground szinten.

Szerintem sikerült egy karakteres borítót készíteni a koronghoz. Kinek a munkája ez és mennyiben kapcsolódik a zenéhez, szövegekhez?

A borító rajzot egy volt tanítványom, Richter Dénes készítette, és - amint azt páran felismerhették már - a Mechanikus Narancs c. kultikus film fő karakterét Alex-t ábrázolja. Koncepciójában az Open Wide címhez akartam valami nagyon kifejező ábrázatot, ami utal a szövegekben fellelhető témákra, valamint kicsit a zenénk által képviselt eklektikusabb, nyitottabb vonalra is, amit biztos legalább olyan nehéz lesz befogadni sok embernek, mint amilyen nehezen sikerült a filmbéli professzoroknak átmosni Alex agyát. (nevet) A bedrótozott fej, és a tágra nyílt szem illetve száj egyértelműen jó választásnak bizonyult annak szimbolizálására, hogy mennyi zűrzavaros információ zúdul az emberre manapság, amihez most szerencsére az Ad Astra is hozzájárult a zűrzavaros dalaival, ezzel is tovább növelve a káoszt! (nevet)

Apropó szövegek... Úgy tudom Te vagy a banda szövegírója. Miről szólnak az Ad Astra szövegei és miért angol nyelvűek azok?

Már jó ideje angol nyelvre váltottunk, a magyar nekünk nem állt túl jól, illetve ha voltak is jobb pillanataink, az nehezen született meg. Sem én, sem más a zenekarban nem volt olyan hű de pöpec szövegíró, hogy azzal elégedettek legyünk maximálisan, ellenben angolul én határozottan jobban, változatosabban tudtam fogalmazni, valamint zeneileg is könnyebben kezelhető az angol nyelv.
A szövegek tematikailag sorétűek. Mindig valami apró impulzus után születnek, ami általában mindig egy bizarr történet, ami vagy velem történik, vagy velem és még sok mindenki mással, vagy épp másokkal történik, csak én is látom/hallom kívülállóként. De egyik sem vidám téma azt elmondhatom, hiszen nem vagyunk egy glam rock banda. (mosoly) Viszont nem is feltétlenül negatív kicsengésűek, az építő jelleg mindegyikben ott van, és remélhetőleg nem csak én érzem így (nevet).

Megint van feldolgozás a korongon. A korábbi U2 után most egy Peter Gabriel adaptáció formájában. Miért ezektől a metaltól távol álló előadóktól találtok magatoknak átdolgozni-valót?


Leginkább pont azért, mert nem metal zenék, és ezért át lehet őket dolgozni a szó szoros értelemben. Ez mindig tök izgalmas kihívás, majdnem olyan, mint egy dalírás, mert ez is legalább annyi kreativitást igényel, hiszen így a sajátoddá is tudod formálni az egészet. Viszont jelen esetben a Sledgehammer csak bonusz számként funkcionál, hiszen ezt már egy éve elkészítettük a lemeztől függetlenül, némileg ugye máshogy is szól stb., így nem az album része hivatalosan.

Több haver vendégzenész is szerepel az Open Wide-on, ami kezd bizonyos fokig elterjedté válni a magyar underground-ban (pl. Watch my Dying - Moebius). Kik ők és hogyan válogattátok össze, hogy ki melyik nótában szerepeljen?

Mindannyian a zenekar jó cimborái, némelyik történetesen még zenésztársam egyéb zenekaraimban, így a válogatás első köre ezzel meg is volt (nevet). A második körben egyszerűen csak az számított, hogy ki melyik dalhoz passzol karakterileg, illetve ki az akinek a vendégszereplése tényleg hozzátesz az adott dalhoz, mert felismerhető stílusa, hangja stb. Van, amit olyan is azonnal meghall, aki esetleg nincs ezzel képben, mert nem olvasta a bookletet vagy mert épp gőze sincs arról kik azok a zenekarok, akikről szó van. Ott van Drazsé kollégám, a Megazetor énekese. Ő a Borderline c. számban süvölt pár refrént, hogy ezzel is fokozzuk az amúgy is zaklatott, kattant hangulatú nótát, aztán felbukkan Gergő az Angertea zenekar énekes gitárosa a Wings of Vulture-ben. Ő jellemzően a gyengébbik nem gaztetteiről szeret inkább énekelni jellegzetes magas hangján. Visoznt ez a dal meg egy inkább politikai/társadalmi töltetű szöveggel van megáldva, de a lassú, tördelt Tool-os zenei alap egyszerűen ő utána áhítozott. A Finite c. számban Pötörke Zoltán szerepel, akiről azt kell tudni, hogy Salvus zenekar frontembere, valamint azt is, hogy közvetlenül Morvai Csaba kiválása után ő segített ki minket énekfronton koncerten egy darabig. Illetve ezt a dalt konkrétan még vele is demóztuk fel, így adott volt, hogy ha felvesszük lemezre, akkor ő fogja a stúdióban is énekelni. A sors csavart annyit a szituáción, hogy azóta én is Salvus tag lettem (nevet). Szintén ehhez a dalhoz kapcsolódik egy másik furcsa szitu, ugyanis eredetileg Spala Márk a régi gitárosunk írta nagyrészt a zenét, és mint vendégzenész ő is játszotta fel a dal végén hallható libabőrös szólót, viszont közben Specky (aki amúgy a zenekar hivatalos gitárosa volt 3 évig) kiszállt a csapatból, így ismét Márkó segít ki minket. Csak, hogy jó zavaros legyen ismét a kép a felállásunkat tekintve (nevet). Végül, de nem utolsó sorban a Stonedirt két tagját is berángattam a stúdióba. Mi máshoz is, mint a lemez egyértelműen lebrutálabb dalához a Director’s Cut-hoz. Endru összetéveszthetetlen karcos orgánuma a refrénekben és Balázs villantós, pengeéles szólója a dal közepén egyértelműen kihagyhatatlanok voltak ahhoz, hogy a metal-faktor-mutató kiakadjon! (nevet)

Az underground zenekaroknak nem csak a lemezkiadás problémás, hanem a koncertezés is. E-téren hogy áll az Ad Astra?

Mint ahogy bárki más a „föld alatt”. Igyekszünk visszafogni magunkat, csak olyan helyekre elmenni, olyan bulikat bevállalni, ahol azért van esély normális nézőszámokra, és nem megy rá a fél havi fizetésünk. De persze még így is beleszaladunk egy-egy bukó történetbe. Ez elkerülhetetlen, de ezen nem vesződünk, mert tudjuk, hogy ez nálunk „ismertebb” bandákat is betalál egyre többször. Sajnos. Most sorolhatnám a már ezerszer skandált okokat, hogy így a klubbok, meg úgy a zenekarok, meg amúgy a közönség, de nem fogom. Maximum annyit tennék hozzá, hogy mindenki hibás. A klubok közül, azok akik a korrektség, színvonal és reklámozás szavakat hírből sem ismerik, a zenekarok, akik alkalmasint alig vonzanak több embert mint sok más „alattuk levő” pályatársuk, vagy csak szimplán csapnivaló produkciót adnak, és persze mindezt zsíros gázsikért (amit persze az előbbi klubtulajok vígan kifizetnek, válság ide, vagy oda), mert a nevük állítólag jól cseng (vagy csak valamikor jól csengett). És sajnos a közönség azon része is hibás, akik, ha 500 ft a belépő, inkább sarkon fordulnak és a beugró többszörösét elisszák máshol. Vagy ha be is mennek nagy nehezen, leülnek a sarokba, vagy olyan helyen, ami biztos nem a koncertterem, és ki sem mozdulnak onnan, amíg meg nem szólal a rockdiszkó… Ugyanakkor mindazok, akik nem ezt a vonalat képviselnék, akik változtatnának a helyzeten, pont emiatt lesznek demotiváltak. A színvonalra, változatosságra és korrektségre törekvő klub azért, mert pont kifog egy olyan közönséget, amelyik nem érdeklődik semmi új iránt és csak 1-2 zenekar koncertjére hajlandó lejönni, de azt is leginkább akkor, ha ingyenes. Így pedig előbb-utóbb becsődöl. A nyitott és érdeklődő közönség azért, mert azonkívül, hogy kevés a pénze, tudja, hogy a helyi klubban szar a hangosítás, szar a sör (de legalább drága), a személyzet épp csak a vendéglátás alapelveit nem ismeri. A zenekarok meg szimplán azért, mert az előbbi kettő ötvözetét tapasztalják az esetek 70-80%-ában. Én amúgy optimista vagyok, tudom, hogy ez változni fog, mert kezd már érezhetően lecserélődni ez a közeg, szépen lassan jönnek be az új szemléletű emberek minden fronton, de még jópár év kell hozzá, hogy ez országosan kiteljesedjen.

Június 8-án közös lemezbemutatóra készül a szintén új lemezzel előrukkolt Stonedirt és az Ad Astra. Mit kell tudni erről a buliról?

Hatalmas parti lesz, ezt megígérhetjük (nevet). Mindkét zenekar bő egy órát fog játszani. Részünkről 1-2 dal kivételével az összes számot eljátsszuk az új lemezről, és ha a technika nem szól közbe némi kivetítés is várható, valamint a vendégzenészek legtöbbje is ott lesz (ebből 3 mondjuk hivatalból - nevet). Ezenfelül előkapunk néhány meglepetés feldolgozás nótát pár gyerekkori kedvenc alapzenekartól, olyat, amit eddig korábban pesti bulin nem játszottunk még. A jelszó a 90-es évek! Az előzenekar a kiskunfélegyházi Godgiven lesz. Ezen kívül fontos még, hogy kapható lesz mindkét zenekar lemeze az említett „fizikai formátumban” – kedvezményesen, a beugró mellé. Reméljük sokan támogatják majd a csapatokat, várunk mindenkit!

A már említett problémás koncertezés mellett a fesztiválokra is nehéz bejutnia 1-1 undergroundabb bandának. Ti játszotok idén valamelyik nyári feszten?

Eddig úgy tűnik sajnos nem, de reméljük, még változik a helyzet. Ha van is esélyünk, akkor inkább ilyen kisebb volumenű fesztekre sikerül, és azok eddig mindig jól sültek el, mint pl Remorse-ék által szervezett Arló-feszt, vagy a Negative Art féle Fekete Zaj fesztivál a Mátrában. Az ilyen és ehhez hasonló fesztivál szervezőinek jár igazán a tisztelet, mert ők tényleg próbálnak valami színt vinni az itthoni rettenet egysíkú és kiszámítható helyzetbe. A legtöbbször ugye azért nehéz bárkinek is bekerülnie a mi szintünkről, mert egyrészt nincsenek meg hozzá a kapcsolatai, másrészt mert sajnos a fesztiválszervezők se igazán törik magukat, hogy új neveket próbáljanak megismertetni a közönséggel, csakis a jól bejáratott, lerágott zenekarok pörögnek unalomig minden évben mindenhol. És ami még rosszabb, hogy a fesztiválozó közönség nagyobb százalékának is csak erre van igénye legtöbbször. Nem játszunk egy fesztiválbarát parti muzsikát, ezzel tisztában vagyok, illetve tény hogy irreálisan nagy a túlkínálat itthon metál/rock zenekarokból, de azért tudom, hogy ezzel együtt lenne pár feszt, ahol biztos volna keresnivalója a zenekarnak műfajilag, ha lenne, aki ezt észrevenné. És ez most nem önsajnálat, mert ha csak velünk lenne ez, akkor elkönyvelném, hogy na bumm, biztos szarok vagyunk, de rengeteg más hasonszőrű banda is ugyanezzel szív, olyanok, akik a színvonal alapján simán köröket vernek sok rendszeresen visszatérő „produkcióra”, műfajtól függetlenül. A másik eset az, mikor egy-egy fesztivál úgy próbálja mégis látszatmegoldásokkal letudni a vérfrissítést, hogy mindenféle ostoba szavazásokat indít, ahol meg aztán ismét végképp nem a minőség vagy a tényleges rajongótábor dönt. Eddig mi is belementünk pár ilyenbe (naivan azt gondolva, hogy egy ilyennél azért van valami előválogatás). De persze nincs, és megint nem is nekünk ciki ez  - mert mondjuk megint elkönyvelem annak, hogy mi biztos szarok vagyunk, he-he - hanem azoknak a nálunk régebb óta nyomuló, sokat próbált, profi csapatoknak, akikről tudom, hogy nem szarok, és mégis ilyen megalázó helyzetbe kell, hogy kényszerüljenek és szavazatokért kuncsorogva kell „versengeniük” pár hete létező gimnazista zenekarokkal, ami röhej. A leggázabb az egészben, hogy lehetne mindezt normálisan, korrektül is csinálni, mindenféle üzleti szempontokat is figyelembe véve, mert ezek a szavazós rendszerek sem elveiben rosszak, csak épp szarul vannak kivitelezve. Mint ahogy az is rendben van számomra, ha valamelyik fesztivál előírja feltételként, hogy egy kevésbé ismert zenekar adjon el X mennyiségű jegyet, amennyiben az nem lehúzásra megy, hanem ésszerű korlátok között. De épp ez itthon nem akar sehogy sem sikerülni, mert itt is burjánzik a klubkoncertekkel kapcsolatos lamentálásnál már említett borzalmas korlátoltság.

A metal undergroundban ténykedő zenészek eléggé negatívan látják – teszem hozzá, joggal – a mostani magyarországi körülményeket. Sokan ki is szálnak egy idő után ebből a mókuskerékből. Ti már bő 10éve nyomjátok a zenét. Mi hajt benneteket? Honnan a kitartás, erő mindehhez?

Sajnos azért nem mindenkit bírta ki nálunk ezt. Speki részben ezért szállt ki, mert a sok negatív tapasztalat az itthoni helyezettel kapcsolatban elvette belőle a szuflát és ezzel egy időben kapott is egy jó külföldi munkalehetőséget hajón (ahol amúgy zenél), és ezt mi meg is értettük teljes mértékben. Mi azért még nem adjuk fel! Minket leginkább a zene iránti rajongás, meg a kreativitás hajt. Az a tény, hogy ez által kizökkenünk a hétköznapokból, kikapcsoljuk a melós droid üzemmódot, meg az aktuális bajainkat. Zenét írhatunk, felvehetjük, eljátszhatjuk embereknek és azoknak alkalom adtán még tetszik is (mosolyog).  Az anyagi része, ami leginkább megterhel mindenkit, de a pozitív reakciók (még ha csak kevés is) mindig is többet jelentenek ennél, mert így tudod, hogy volt mégis foganatja, értelme a dolognak azon túl is, hogy magunkat szórakoztatjuk és megvalósítjuk.

Mik a további tervek? Gondolom, továbbra sem lesztek főállású haknizenészek?! (mosoly)

Napokban készül el az új klipünk az Into Sour c. számra, így ezt mindenképp népszerűsíteni akarjuk mindenféle portálon. Szeretnénk még a későbbiekben további klipeket is az albumhoz, csak előbb ki kell rabolnunk pár bankot (nevet).
Ősszel mindenképpen koncertezni kéne ezerrel (ez a mi szintünkön max. 4-5 buli lesz (mosolyog), de mindenekelőtt stabilizálni kell majd a felállást, mert ugye Márkó egyelőre kisegítő funkcióban van nálunk. Meglátjuk még, hogy sikerül a folytatás.

A 2002-ben alakult Ezüst-Patak zenekar zenéjében a tiszta autentikus magyar népdalok keverednek a rockzenével és némi techno/rave hangulattal. Ez a mix igazi csemege mindenkinek, aki szereti az igazán vérpezsdítő zenét. A banda első albuma szerzői kiadásban 2007-ben jelent meg Ezüst-patak címmel. Ekkor két, rockzenei körökben ismert muzsikus volt a tagja a zenekarnak: Gabrieli Richárd (Mask, Southern Special, Zero-G) és Csányi Szabolcs (Black Out). A most öttagú zenekarból: Rémi Tünde (ének, Honvéd Néptánceggyüttes), Gabrieli Richárd (ének, basszus- és szólógitár), Héri Attila (dob; ex-Zero-G), Pivarcsi Gábor (billentyűk; Mindfields Factory), Szécsi Attila (hegedű) az album megjelenése után kivált Csányi Szabolcs. A 2009-es évet a csapat igyekezett minél több fellépéssel mozgalmassá tenni. Az ország több városában és a határon túl is felléptek a Kárpátia zenekar vendégeként.

Az új album megjelenésének apropóján beszélgettem Héri Attilával az együttes dobosával.



Hogyan tudnád értékelni a tavalyi éveteket?
Nos, az Ezüst-Patak zenekar - főleg ebben a felállásban - egy viszonylag új csapat, így rengeteg nehézséggel kell megküzdenünk, de nincs okunk a panaszra: közel 35 koncertünk volt országszerte, eljutottunk a határon túlra, emberileg és zeneileg is összeszokott jó társasággá váltunk! A koncertek mellett sikerült új dalokat készíteni és ezeket beépíteni a műsorba, így ezek a legjobb formájukban kerülnek fel a 2. lemezünkre. Szóval jó évet zártunk, de reméljük az idei még jobb lesz!

Melyik fellépésetek volt a legsikeresebb és a legemlékezetesebb?
Úgy érzem az összes koncertünk emlékezetes volt valamiért, de természetesen volt egy két kiemelkedően jó buli. Az ország keleti részében különösen jó fogadtatásban volt részünk: Mátészalka, Boldogkőváralja, Miskolc fantasztikus koncertek helyszínei voltak! De azt hiszem nyugodtan mondhatom a többiek nevében is, hogy Mezőgecse (Kárpátalja) volt az egyik legnagyszerűbb élményünk!

Mik az idei tervek?
Rengeteg dolgot szeretnénk megvalósítani 2010-ben is, igyekszünk minél több, főként önálló,  koncertet adni, szeretnénk új helyekre eljutni és persze az új lemezt minél több emberhez eljuttatni! Nagyon fontos, hogy szeretnénk még színvonalasabb és maradandóbb Ezüst-Patak-ot adni a rajongóinknak és mindenkinek aki kíváncsi ránk!

Elkészült az új albumotok. Mikorra várható a megjelenése?
Nagyon szerettük volna ha az idei első koncertünkre (január 23.-Dabas) megjelenik a lemez, de nem akartunk emiatt kapkodni és összecsapni az anyagot. A lemez keverése a napokban készül el és bár még rengeteg munka van vele, úgy gondolom, hogy februárban már meg tud jelenni.

Hány dal lesz rajta?
10 új dal lesz a lemezen és az első albumhoz hasonlóan, most is lesz - a népdalokat természetesen változatlanul hagyva - angol nyelvű verzió 2 dalból.

Készül-e új videó klip?
Egy videoklip elkészítése rengeteg dologtól függ és bár az első két klipünket elég sokszor játszotta a Magyar zene TV, a harmadik klippet kvázi betiltották, így sok esélyünk nem volt arra, hogy eljussunk azokhoz, akik esetleg nem tudnak minket élőben megnézni. Ezért úgy gondolom nem sok értelme van nagy költségvetésű, igényes videót készíteni. Persze semmi sincs kizárva. Majd meglátjuk!

2009-ben több fellépésetek is volt a Kárpátia zenekarral. Lesz-e ennek folytatása az idén?
Igen, úgy néz ki, hogy az idén 19 közös bulink lesz a tavalyitól eltérő helyszíneken és sikerül újra eljutnunk Erdélybe is illetve lesz egy koncert a Felvidéken! Tavaly nagyon jól sikerültek a közös bulik, rengeteg segítséget kaptunk a Kárpátia zenekartól és a teljes stábtól. Reméljük ez idén sem lesz másként.

A zenekarban Gabrieli Richard kezeli egymaga a basszus- és szólógitárt. Lesz-e újra külön szólógitárosa a csapatnak?
Nincs kizárva, de szerintem a jelenlegi felállás véglegesnek tekinthető. Persze a nagyobb önálló koncerteken szeretnénk vendég zenészekkel színesebbé tenni a műsort, de a zenekart a mostani öt zenész alkotja.

Mivel tudja mindenki, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz egy rockzenekarnak érvényesülnie, valamint szinte mindent önerőből kell megoldani, így adódik a kérdés: mivel foglalkoztok a zenélésen kívül a hétköznapjaitokban?
Valóban nagyon nehéz csak a zenélésből megélni. Mindannyiunknak van civil foglalkozása: Tündi pl.a Honvéd Néptánceggyüttes táncosa, Pivi a Honvéd férfikórus oszlopos tagja, Szécsi pedig hegedű tanárként dolgozik.

Üzennétek valamit a rajongóitoknak?
Köszönjük az eddigi támogatást! Reméljük mindenkinek tetszeni fog az új lemez! Találkozzunk valahol-valamikor!

Köszönöm a válaszokat!