A 2003-as, Sziget-re tervezett fellépésük nem jött össze, a Depeche Mode sem őket hozta el előzenekarául 2006 nyarán, de idén nyáron végre tiszteletüket teszik Magyarországon. Július 11-én a Balaton Sound fesztivál vendégeként fellép nálunk az utóbbi évek egyik legizgalmasabb zenei vállalkozása, a Goldfrapp duó!

 

Az idén új albummal jelentkező Goldfrapp már túl van két bemelegítő koncerten, melyeket március elején tartottak, Londonban, a Union Chapel-ben, valamint egy rendkívül sikeres fesztivál-fellépésen, melyet a Coachella-n abszolváltak, Kaliforniában, április 25-én. Az igazi turné-üzemmód pedig, júniusban indul, mellyel több híres koncerttermet, és fesztivál-helyszínt is érintenek, a már most teltházas Royal Albert Hall-lal kezdve a Glastonbury-n keresztül, egészen Roskilde-ig. Köztük egy várhatóan remek hangulatú magyarországi buli a Balaton-parton!

Will Gregory és Alison Goldfrapp nevével először 2001-ben találkozhatott a nagyérdemű, amikor is megjelent Felt Mountain című debütáló korongjuk. A csodálatosan-valószerűtlen kompozíciók régóta megvoltak a zeneszerző, Will Gregory fejében, már csak a megfelelő partnert kellett megtalálnia egy nem létező film-noir zenéjének a felénekléséhez. A véletlennek köszönheti, hogy belebotlott Alison Goldfrapp-be, akivel kapcsolatban a következőket nyilatkozta:

„Amikor először hallottam Alison hangját, rögtön tudtam, hogy meg kell őt találnom, mert az ő hangja teremti meg azt a légkört, amiben én dolgozni akarok. Annyira egyedi a rezgése. Úgy gondoltam, hogy ha a személyiség és a hang egyezik, akkor én ezzel az énekesnővel szeretnék együtt dolgozni. Az ő hangjával többféle irányba is el lehet indulni.”

Hogy ez utóbbi állítás mennyire így van, arra ékes bizonyíték a Goldfrapp második nagylemeze, a Black Cherry, mely szakított a Felt Mountain kozmoszával, és a klub-atmoszférát csempészte be a helyére. Bár, ettől a váltástól nem volt mindenki elragadtatva, a Goldfrapp turnén is bizonyította, hogy mindez élőben is működik, és dokumentálta is Wonderful Electric című DVD-jén.

2005. nyarán érkezett a következő CD a brit duótól, melyen remekül megfért a szférák zenéje (Time Out From The World), és a glam-disco (Ooh La La).

Idén ismét egy éles váltás fültanúi lehettek a Goldfrapp rajongói. A Seventh Tree című albummal, és a róla kimásolt két kislemezzel (A&E, Happiness) megint nyugodtabb vizekre evezett a Goldfrapp legénysége. Szomorkásan-szép anyagot kaptunk tőlük, melyen inkább az akusztikus gitár, és a lágy vonósok dominálnak. Egy törékeny dal-csokor, mellyel Gregory és Goldfrapp ismét bebizonyították, hogy képesek a megújulásra, és arra, hogy meglepetést okozzanak.

Az eddigi fellépések setlist-je azt bizonyítja, hogy izgalmas előadás vár ránk július 11-én Zamárdiban, mely felvonultatja a Goldfrapp talán legremekebb dalait, és nagyszerű keresztmetszetet ad eddigi munkásságukról - középpontban persze, a Seventh Tree dalaival.

a Goldfrapp hivatalos honlapja: http://www.goldfrapp.co.uk/

a Balaton Sound hivatalos honlapja: http://www.sziget.hu/balatonsound

© Janurik János

Miközben javában zajlik az idei Sziget Fesztivál reklámhadjárata, érdemes egy kicsit kitekinteni a határainkon túlra is, hogy milyen line-up-pal várják a megrögzött fesztiválozókat, és koncertre-járókat az ottani rendezvény-szervezők.

Mi most a szlovákiai Pohoda Festival-t választottuk szemlélődésünk tárgyává, mely már több mint 10 éves múltra tekint vissza, és mely idén olyan nagy neveket vonultat fel, 2 napba sűrítve, mint Fatboy Slim, a The Streets, a The Wombats, vagy éppen az Editors.

A Vág mente gyöngyeként is emlegetett Trencsén városa mellett kerül megrendezésre Szlovákia legrangosabb könnyűzenei eseménye, mely nevét a „jókedvről” kapta - ami a szlovák sörök kiváló minőségét ismerve, biztosítva is lesz.

Bár, Fatboy Slim a mi Balaton Sound-unkon is tiszteletét teszi, a Birmingham-i rapper, Mike Skinner (The Streets) biztosan rendesen odatesz majd az Eminem-féle zenéket kedvelőknek, és megmutatja, hogy Fit But You Know It című kislemeze nem véletlenül mászott fel 2004-ben a UK chartok 4. helyéig.

A The Wombats a Sziget Fesztivál fellépőinek névsorát is gazdagítja, de az Editors miatt igazán megéri átruccanni a szomszédba, ők ugyanis napjaink egyik méltán legnépszerűbb indie-csapata. A 2002-ben alakult brit együttes már bezsebelt egy Mercury Prize-t 2006-ban, és egy Brit Award-ot pedig az idén.

The Racing Rats című kislemezüket rongyosra játszotta az MR2 Petőfi Rádió, és a hangjában a Joy Divion-ös Ian Curtis-t idéző Tom Smith énekes pedig igazán szuggesztív jelenség élőben. Idei turnéjukon több helyszínen is segítik az R.E.M.-et, de megtöltötték már egyedül a 12.000 fős National Indoor Arena-t is, Birmingham-ben.

Látszik tehát, hogy a fesztivál-szervezők és a koncertlátogatók ízlésében nincsenek túl nagy különbségek határon innen, és túl. Az indie tarol, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint válogatni a kendermagban, és, ha belefér, átruccanni Trencsénbe, egy kicsit ráhangolódni a Sziget-re.

„Darovat mne jeden pivo.” Ha ezt tudjuk, nagy baj már nem történhet. Egy-két pohár Zlatý Bažant biztosan hangulatba hoz, és átadhatjuk magunkat a Pohoda Festival sodró hangulatának!

Mindez tehát július 18. és 19. között, Trencsénben, a reptér területén.

További információk a fesztiválról: www.pohodafestival.sk, www.myspace.com/pohodafestival 

© Janurik János

  A Mediawave egyik fővendége a világhírű jazz szaxofonos, David Murray lesz. A muzsikus 26-án a legendás Black Saint Quartettel áll színpadra Győrött, hogy aztán másnap kishazánk szakmájának és laikusainak tartson előadást zenéjének mibenlétéről. Ami azonban még nagyobb öröm, a szombati koncert után vasárnap este azt is megmutatja, mire ment a magyar kollégákkal.

 Ami nem jelent mást, mint egy közös fellépést a Kovács Ferenc által vezetett Grand Magony zenekarral. Vagyis a hetedik napon David Murray, Dresch Mihály, Balogh Kálmán és Kovács Ferenc biztosan együtt játszik majd, de ha teheted, a mesterkurzus se hagyjad ki a délelőtt.

 Így játszott David Murray 1989-ben triójával:

 A Fényírók Fesztiváljának másik nagy dobása a Ten Years After koncertje lesz. A szervezők a ’60-as, ’70-es évek woodstock-i hangulatát kívánják megidézni a Mosoni-Duna árterében. A hippivilág meghatározó zenekara olyan nagyságokkal turnézott együtt, mint Janis Joplin és Jimi Hendrix.

  A világhíres Ten Years woodstock-i tombolása:

Így kell ezt csinálni kérem szépen. Mindenki, főleg a kiadók nyavalyognak, hogy mekkora károkat okoz nekik az internet. Ha érdekelt lennék ilyesmi cégben én se örülnék, de minden nap a megoldáson gondolkodnék és dolgoznék. A zenekaroknak, köztük a Radioheadnek talán könnyű dolguk van. Hiszen a "termék" amit később a hallgató zene formájában megvásárol általuk jön létre. Ezért ha akarják, közvetlenül a felhasználóhoz juttathatják el az interneten. A divat mára - főleg a Radioheadnél - úgy alakult, hogy a kereskedői csatornát lerövidítve az előadók rögtön az internetre rakják fel cuccaikat. Legújabb ilyen felfedezésünk a Radiohead, aki elsők között készített próbatermében felvételt. Megmutatják, hogy nekik így is megy, egyszerű hangszerekkel, páran egy szobában. Hallani, hogyan jön belőlük a zene, zseniálisan.

  A szabolcs-szatmári Parno Graszt és a szászcsávási Nadara közös koncertet ad a Gödör Klub színpadán április 18-án, vendégük pedig a Khamoro együttes lesz. Ezek a zenekarok külön-külön is megérdemelnének egy estét, közös fellépésük azonban kötelező programnak minősül.

 A Nadara Erdély legszínesebb és legelevenebb népzenei vidékéről származik, zenéjének és sikerének titka az az egészséges keveredés, ami a vidéket és annak kultúráját is jellemzi. Muzsikájukban épp úgy felfedezhető a román és a magyar zenei hagyomány, mint a szász, a cigány, vagy balkáni világé.  A szászcsávási zenekar tehetségére felfigyelt Tony Gatlif is; az Oscar-díjas francia rendező legutóbbi filmjében, a Transylvasniában ez a banda adta a talpalávalót.

 A Parno Graszt hozza a tradicionális kannás cigányzenét Szabolcs-Szatmárból. Parno Józsiék legújabb lemezén a Jaj Devla Mamo című számot a Nadara együttes ihlette. A Khamoro pedig gondoskodik majd róla, hogy a koncert leple alatt igazi táncházba fusson a koncertközönség. Bár az éjszakai járatok már éjféltől közlekednek, érdemes lesz megvárni az első hajnali járatot, hatalmas mulatság van kilátásban.

 A koncert este nyolc órakor kezdődik, és 1200 forintért látogatható.

Íme egy kis ízelítő a Nadara-féle mulatozásból:

Nemrég olyat láttam, hogy az állam is leesett. Gyakran járok U2 koncertre, ha Európában elérhető közelségben vannak, biztos megnézem őket. Az utolsó koncert (katowicei) is élményszámba ment még, de már elég nehéz volt viselni a körülményeket. Egy ilyen stadionos koncert legalább fél napot elvisz, mivel korán ki kell menni, ha jó helyet akarsz megcsípni. Hamár bejutottál, akkor utolsó 5 órát 1 helyben, kedves rajongók társaságában kell eltöltened, ha elhagyod a nagy nehezen befoglalt pozíciód, a koncert előtt kevéssel már esélyed sincs visszajutni. Márpedig a koncert úgy teljes, ha mindenféle mást is csinálunk közbe. Ezért nincs más választásod, mint megelégedni a hátsóbb sorokkal, ahol még mindig jól szól a zene, de azért pl. a zenekar tagjait egyáltalán nem látod. Marad a kivetítő. Mondjuk nekem eddig ez is elég volt bőven, akárhány U2 koncerten voltam eddig, mindig nagyon élveztem és nagyon feltöltött.

Ehhez képest most azt kell mondjam, meghajolok a modern világ előtt. A technika ugyanis elérte, hogy egy moziban, széken ülve is nagyon élvezzek egy U2 koncertet, sőt, még az agyondicséréséhez is veszem a bátorságot. Látványban mindenképp jobb mint eddig bármelyik koncert. Na jó, azért voltam már pár karnyújtásnyira is, az azért mégiscsak jobb. A lényeg, hogy a U23D koncertje, ami nemrég került piacra, hihetetlen jó. Beülsz egy kelekótya szemüveggel, felteszed a fejedre, és az addig szellem képes film egyszerre megelevenedik és 2 méterre az orrodtól énekel Bono, dobol Larry, basszusozik Adam és szólózik The Edge. A dél-amerikai turnén felvett koncerteken karnyújtásnyira vagy a zenészektől, de van olyan is amikor a közönséggel "együtt" csápolsz. Mellette meg teljesen jó minőségben szól az élő U2. Látni a tornacipőjüket, az izzadságukat, fogtöméseiket és még sok egyéb színpadi titkot. A koncert végére majdnem oda jutottam, hogy fog a fene legközelebb elmenni bárhova is. Megvárom míg kijön 3D-be és majd megnézem a bársonyszékből, sok órás álldogálás helyett :) Szerencsére azért pár perc után visszanyertem józan ítélőképességemet, és mostmár csak azt gondolom kurva jó kis koncertfilm ez a U23D.

Pécs, 2008. április 5., Ifjúsági Ház. A város nem diszkózni vágyó fiataljai itt gyülekeztek, hogy egy kis angolszász indie-szubkultúrát szippantsanak magukba, a cigarettafüsttel együtt.

 

Az Urban Wave neve alatt futó Indie Tour koncertsorozat négy előadót ígért a városban látható plakátokon, ebből három (The Moog, EZ Basic, és Amber Smith) színpadra is lépett, a Jacked előadását egy hirtelen jött rosszullét (hiába, a rock’n’ roll életforma örök) hiúsította meg. Talán nem haragszanak meg sem ők, sem a többiek, ha azt mondom, a közönség nagy része első sorban az Amber Smith miatt jött. És nagyon jól tették, hogy kivárták a késő éjszakai kezdést!

A hazai alter-vonulat talán legígéretesebb bandája egy rövid időre elfeledtette velünk

a kereskedelmi rádiók, és TV-k ontotta kultúr-mocskot, és megmutatta, hogy így is lehet csinálni, ahogy ők tették / teszik: igényesen, elgondolkodtatva szórakoztatóan, és a zene iránti abszolút alázattal - mindezt nemzetközi színvonalon. Ez egyben a fájó pontja is volt az estének, hiszen akarva-akaratlanul eszébe jutott a hallgatónak, hogy hiába játsza őket az újjászületett Petőfi Rádió, és a magyar Music Television, mégis viszonylag kevesen tudnak arról, hogy ilyen zenekarai is vannak Magyarországnak, akikre joggal lehetünk / lehetnénk büszkék! Talán, ha elkezd velük foglalkozni az EMI lemezkiadó, megváltozhat ez a helyzet. De most vissza a koncerthez!

Pécs fiataljai lelkesen fogadták Poniklo Imre, Ács Oszkár, Kőváry Zoltán, és Bátor Bence négyesét, akiknek ez év elején jelent meg Introspective című új albumuk. A címadó dalt (lásd: http://www.youtube.com/watch?v=sqznu_o9A7g) már kvázi slágerként lehet kezelni, és a többi szám is igazán kellemesen szólt - élőben is.

Imre rendkívül szuggesztív előadóművész, és - Nick Cave-hez hasonlóan - színpadi figurája megsokszorozza fizikai valóját - szinte fölénőtt a közönségnek -, köszönhető ez remek hangjának is, amiben Oszkár sem szenved hiányt. Zoltán (le sem tagadhatná bátyját, a neo-s Pétert) rendesen nyomatta gitárjával a glam-rockos figurákat, Bence pedig óramű pontossággal szolgáltatta a kemény dob-alapokat a háttérben. Az előadás CD-minőségben szólt, és dicséret illeti a fény-technikusokat is a remek megvilágításért!

Innentől már csak ismételni tudom magam: egy nemzetközi színvonalú produkciót láthatott / hallhatott az igényes zenére fogékony közönség, és azt hiszem, velem együtt szurkolnak az együttesnek, hogy Németország és a többi nyugat-európai állam után végre mi magunk is felfedezzük, milyen értékek rejlenek az Amber Smith-ben - és attól, hogy angol nyelven közvetítik a gondolataikat / érzéseiket, még igenis ugyanolyan prémium minőségű magyar terméket képviselnek, mint egy jóféle aszúbor. Fogyasszuk hát őket - a lélek, és a fül egészségére!

az Amber Smith hivatalos honlapja: http://ambersmith.hu/

az Amber Smith MySpace oldala: http://www.myspace.com/ambersmithmusic  

 

© Janurik János