|
Cimke: Lemezismertető
andoca 2012-06-21 17:19:00.
Mielőtt még a recenzióm tárgyát képező anyag boncolgatásába kezdenék, dióhéjban összefoglalom a zenekar eddigi történetét, ami igen érdekesen alakult és kihagyhatatlan.:) Szóval, 1998-ban állt össze a formáció és még a 2000-ben megrendezett Klikk Pub tehetségkutató második helyezettjei lettek, melynek eredménye több órás stúdiózás lett, majd a Klikk válogatásalbumára is felkerült 2 nótájuk. Majd elfogyasztottak néhány dobost, aztán Gabriel és Krisz belépett az Oláh Zsolti által vezetett ózdi REMORSE zenekarba, és így szép lassan feloszlott a Friday. Gabriel a Harc! lemez megjelenését követően Angliába költözött. Hat év távollét után hazatért, és Pál Péter gitárossal újra életre keltették a Friday-t. A jelenlegi felállás a következő: Gabriel Rom – gitár/ének, Pál Péter – gitár, Pál Adrian basszusgitár/vokál, Gyurovics Attila – dobok.
Tehát, mi folyamatosan igyekeztünk friss hírekkel szolgálni a készülődő anyagról, és a már az első körben nyilvánosságra hozott Lillith's visit c. dalból éreztem, hogy egy nagyon ütős, jóféle dolog van készülőben. A lemez digitális változata - ami számomra igen megtisztelő volt - nálam talált elsők közt gazdára. Azóta folyamatos társa lett a kész cucc a lejátszómnak, amely egy igen erős, jól kidolgozott thrash kiadvány lett. Hatásos introval indítanak, majd a Lost c. tétel technikás gitártémáival, gyaluló riffeivel horzsolják szét a hallgató hallójáratait. A Come, sing with me! matériával pörögnek tovább. A szerzeményt fogós refrénrésszel, zakatoló thrash rifekkel, jól megírt énektémákkal áldották meg. Majd folytatásul a tempósabb War c. nótát hallhatjuk, amely a húzós könnyen dúdolható dallamaival, kiemelkedő gitárszólójával első hallásra eltalálja a hallgatót. És most ahhoz a részhez értem, hogy említést tegyek a vendégzenészekről is. Pl. a sorra következő melankolikus hangulatú I need You c. tétel, Oláh Zsolti, a Remorse zenekar oszlopos tagjának fenséges szólójával lett színesítve. Remekül felépített kis szerzemény ez, többszörös kagylózás után az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. Ronald Antalic (Hipolit) pedig a korong dinamikus zárótételében, a Follow your Instict-ben hallatja hangját. A hanganyag számtalan lepörgetése után állítom, hogy hangszeres téren is kiváló munkát végeztek. Telepakolták a nótákat fasza dob-, és basszustémákkal, hasító technikás riffekkel. Valamint még kiemelném Gabriel Rom csúcsosodó gitárszólóit, amik egyszerűen tökéletesek. A szerzeményekben erősen dominálnak a zakatolós témák, amiket kiválóan váltanak fel dallamos riffek, ezen felül a nóták erősségét a fogós refrénrészek, dallamos énektémák adják. Szép munka! Az anyagot továbbra is letöltheted a következő linkre klikkelve http://www.mediafire.com/?0999kj4xh6b7iyh, vagy akár fizikai formában is beszerezheted a korongot a [email protected] email címen.
Dalcímek:
Zenészek:
feca 2012-06-19 19:07:02.
Már a lemezt nyitó Intro sem egy szokványos kezdés. Tele van energiával, megadja a kezdő lendületet. Ezt követi a címadó Raining Rock, egy nagyszerűen összerakott hard rock nóta. Jó az ének, stabil gitárjáték, kalapáló dobok. Az egyik legjobb nótája a bandának. A következő a Less Torque, More Thrust sem hagy levegővételre időt. A legjobb Skid Row hagyományokat eleveníti fel. A Prison Of Love a következő szerzemény. Fülbemászó dallamok, mintha visszarepülnénk a 80-as évekbe. Ezt nagyon élvezem! Nagyon érzik a srácok az említett korszakot. A Bonfire szellemisége is ott bujkál a dalban. Keményebb, pörgősebb az ezt követő System. Szinte pezseg a levegő a jó kis riffek hatására. Black Gold az ezt követő nóta. Egy csodás dallamokra épült szerzemény. Ízlésesen váltakoznak az akusztikus és elektromos gitárok. Tökéletesen megírt ballada. Felpezsdül a levegő a Something Abaut This Girl alatt. Egy pattogós, dögös dal, ötletes riffekkel. Jó kis közönségmozgató, igényes szólóval. Vidám, a címéből is sejthető, az ezt követő Sunshine. Szinte repül az ember a zenével. Jó esik hallgatni - közérzet javítónak első osztályú. Nem pihenhetünk, nem is szabad a Temptation alatt. Markáns basszus alapra döngöli a földbe az embert a zene. Csak vidámság és rock n’ roll, hogy a jó öreg Nagy Ferót idézzem. Megadallamok a Never Gonna Give It Up-ban. Trappolós zene, remek kórus, fülbemászó, dúdolható refrén. Egy kis hangulatváltás az In Between Lovers-nél. Markánsabb riffek, bluesos beütésekkel, jó kis szólóval - feltéve az i-re a pontot. Persze a Skid Row munkássága itt is érezhető. Azt gondolná az ember, hogy ezek után egy kicsit pihenünk, de jön a Side Of The Road és sodródunk tovább. Süt a zene, röpködnek a jobbnál jobb riffek. A végére még rittyentettek egy remek balladát a The Sweet And The Brave képében. Aki bírja a Mr. Big-et, annak bátran ajánlom.
Bónuszként még megkapjuk a Raining Rock-ot Udo Dirkschneider vendégszereplésével, és a Weapon nótát, amely egy vidám tekerés 80-as évek végi ízekkel fűszerezve. Tényleg jó ez az album, telepakolva jó riffekkel, fülbemászó dalszövegekkel. Nehéz belekötni, én személy szerint nem találtam üresjáratot, nagyon élveztem a hallottakat.
Dalok:
Tagok:
Elérhetőségek: -Alka-
andoca 2012-06-18 19:12:16.
A lemezre mindössze 10 db. szerzemény került fel a tizenkettőből, az „Álomgép” és a „Csak kérd” c. nóták sajnos lemaradtak, és mi több a dalok sorrendjén is változtattak. A megszokott - Amerikai álom - helyett elsőként a Nem múlik el c. darab akkordjai csendülnek fel. Szép hatásos kezdéssel, lágy dallamokkal indítanak, amit torzított, zakatoló gitárhangzással, fogós basszus-, és dobtémával, erős kórusrésszel áldottak meg. Karesz darkos hangszíne pedig tökéletesen idomul ehhez a stílushoz. Folytatásul a fülbemászó, könnyen megjegyezhetőTúl messze c. nótát hallhatjuk, aminek a csúcspontját a karcos, kemény riffelések, Péter húzós basszusjátéka alkotja. A Kiszabadulok címadó nótával pörögnek az események tovább, amelyre egy klip is készült. Nagy kedvencem ez a matéria, bírom a laza, tempós riffjeit, Karesz orgánumát, ahogyan a kellemes éneklésből simán átvált mérgesbe, s mind emellett egy adag alternatív ízzel is jól megtuningolták azt. A szerzemény mondandója pedig a bezártságról, a lélek belső vívódásáról, a kiszabadulásról, a szabadságvágyról szól.
Hasonló érzelmek takar a következő „Szállj”c. szerzemény is. Valójában mindegyik nóta a túlhajszolt életet, a monotonná vált mindennapokat tükrözi, amitől elfásulttá válnak érzéseink. De kiút mindig akad, csak fel kell tudni ismerni az emberben az emberséget, tudni kell mindenkinek a szép felé emelnie magát, és élvezni szerettei közelségét, az összetartozás örömeit. Erről beszélnek, az Összetartozunk, a Mennyit érsz, a Tudnom kell, a Nem vártak, a Nem ez az a föld c. dalokban. De akad egy olyan tétel is korongról, amely kivételt képez az összes alól: az „Amerikai álom” c. nóta, amire klip is készült. A szerzemény üzenete az iraki háború köré építkezik, mély, s helytálló érzelmeket hordozz magában. A tételekben a The Cult, és The Mission hatásait lehet érezni, ami abszolúte jót tesz a szerzeményeknek, de mégis eredetiek. Igazi Cain-os lett a cucc.
Nem szaporítom tovább a szót a szerzemények kivesézésével, mindegyik kivétel nélkül kiválóra sikeredett. A korong hangzása pedig hibátlan, amit a tökéletes, precíz hangmérnöki munkának lehet köszönni. És nem utolsósorban nagyon örülök, hogy kézzelfogható formában is tulajdonosa lehetek a kiadványnak, és ha minden igaz, a csapat még az idén stúdióba vonul, hogy elkészítse soron következő, immáron harmadik kiadványát. Addig is, a Kiszabadulok c. lemezt előrendelheted a [email protected] címen.
Bakó Károly – gitár, ének Dalcímek:
Készült: Merkaba Stúdió 2009-2011
Web: www.cain.hu
Pál Andi „Andóca”
feca 2012-06-10 20:12:39.
 A 2007-es King of the Gray Island óta úgy tűnt minden teljesen sínen van a Candlemass környékén. Robert Lowe (ex-Solitude Aeturnus) énekes beszállása stabilizálta a bandát és a vele megjelent két lemez mindenfelé kedvező fogadtatásban részesült. Enne bizonyítékaként 2010-ben egy DVD is napvilágot látott, melyen egy Sweden Rock Festival-os koncert és egy Athen-i klubbuli került felvételre. Ezek közül szerintem a svéd felvétel sikerült jobban. Teljesen átjön a Candlemass által közvetített hangulatvilág, dacára a napfényes időpontnak.A Psalms For The Dead (Zsoltárok a halottakért), mely a 11. lemez a sorban, megjelenésekor jött a hír, miszerint a Candlemass megválik énekesétől és helyére Mats Levén ugrik be, aki Leif Edling-el (Candlemass zenekarvezető, bőgős, dalszerző) már játszott korábban az Abstract Algebra-ban és a doom metalos Kruxban. Ezen kívül kisegített a progmetal Adagioban és idén tavasszal a görög Firewind-el koncertezett. Hogy mi állhatott az énekescsere hátterében az még egyelőre titok. Mindenesetre az új Candlemass mű simán bepasszírozható a csapat eddigi doom klasszikusai közé. De nézzük a dalokat a lemezen megjelent sorrendben. Prophet - súlyosan, andalgósan induló dal, de hamar becsapódnak a hagyományos Candlemass riffek. Szuper ez az egész lemezen hallható koszos hangzás. De ez ugye nem szokatlan a svéd doomster-ektől. Egyszerű, de hangulatos szóló, talán itt-ott még a Maident is megidézi ikergitáros jellege miatt. The Sound of a Dying Demons - egy vontatott, igazi doom nóta tipikus 'mass-os ízekkel. A refrén hangulata azzal a sötét tónusú billentyűvel (talán Diamond mesternél hallani hasonlókat) és zakatolós döngöléssel maga a DOOM! Tényleg hallani a halott démonok hangjait (Robert Lowe nagyon nagyot alakít)! Nem beszélve az ezt követő húzós szólóról. Dancing in the Temple (of the Mad Queen Bee) - a banda tempósabb oldalát villantja fel. Kicsit a hardrock-os énje is felbukkan a csapatnak. Nincsenek nagy bonyolítások, csak feeling-es szólók és remek kiállások Waterwitch - ős-Black Sabbath. A riffek hallatán rögtön az elején kiugrik Iommy-ék öröksége. Utána persze visszatér a tipikus Candlemass hangulat. Most az akusztikus gitáros és basszkíséretes változatban, mint az előző lemez Hammer of Doom dalában. The Lights of Thebe - Evil in my mind - ezeknél a soroknál tiszta libabőr lettem, ahogy Mr. Lowe énekli. Sötét hangulat uralkodik végig. Döngölés és súly! Ezek jellemzik leginkább a nótát. Psalms for the Dead - dallamos nóta. Persze, hogy ettől még sötét. Hiszen itt is a halál, a holtak a központi téma. The Killing of the Sun - Valamiért kicsit beköszönt a Spiritual Beggars, de itt kevésbé laza a muzsika, mint Amott bátyóéknál. A kórusvokál is a lemez változatosságát emeli. Siren Song - Hatalmas Hammond szóló! Tisztára megidézi a 70-es évek ős-doom bandáinak hangulatát. Gyakorlatilag a legerősebb dal a lemezen. Minden doom/hardrock/metalos arcnak kötelező hallani! Kaotikus kezdete a Mézga család MZ/X-es kapcsolatfelvételi zajait juttatta eszembe. :) Black As Time - az egyik leghatalmasabb dal az Időről, mely a sírig kísér mindenkit. Már a szöveges bevezető is borzongás, de a dalban hallgató gitárszólók és hammondozások mindent visznek. Ezt csak a legnagyobbak tudják. Nem beszélve az énekről, mely karcosan és mégis tiszta hangon süvölti a refrént: Az IDŐ Fekete! Igazából nincs semmi meglepetés a lemezen, de mégis - iszonyat jól el vannak találva a dalok (akár az előző korongon is). Jönnek-mennek a Candlemass "klisék", de aki eddig is szerette ezeket, azoknak nagyot fog dobbanni a szíve, míg aki nem azok is bepróbálkozhatnak, mert néhány dal nagysága miatt kilóg a diszkográfiából: pl. Siren Song - mégha ezt picit túlzás is így kijelenteni. A szólók pedig ütősebbek számomra, mint eddig bármelyik Candlemass lemezen. A banda nagysága szerintem abban rejlik, hogy a sötét hangulatok mellett felemelkedő pillanatokkal is szolgál a hallgatónak (ugye epikus doom a stílusmeghatározás), melyet megspékelnek ízes, sokszor a 70-es éveket idéző billentyűkkel. Nem vadítják a dalokat semmilyen hörgedezéssel (amivel alapból semmi bajom) , modernkedéssel. Vannak viszont erős, könnyen megjegyezhető dallamok. Ők a legnagyobbak ezen a vonalon (a While Heaven Wept-el együtt), nincs mese! Utolsó lemez, meg ellovagolás a naplementébe!? Könyörgöm - ne így legyen! Énekesváltás ide, vagy oda - remélem még hallhatunk új Candlemass anyagot a jövőben is, mert nélkülük üresebb lesz a színtér. Tagok: Robert Lowe – ének Mats “Mappe” Björkman – gitár Lars “Lasse” Johansson – gitár Leif Edling – basszusgitár Jan “Janne” Lindh – dobok Dalcímek:
Web: www.candlemass.se/candlemass/ -feca-
andoca 2012-06-06 20:20:00.
A folk rock zenében jeleskedő - magukat urban folk’n’rollnak elnevezett - Ezüst-Patak zenekar nem igényel különösebb bemutatást a zenevilag.net rendszeres látogatói előtt, ugyanis a csapat az elmúlt hónapokban már többször is feltűnt oldalunk hasábjain. A lemez különlegessége, hogy az előző két album legjobb szerzeményeit tartalmazza akusztikus változatban. 12 db. kiváló tétel került fel az anyagra nagyobb hangsúlyt fektetve a hangszerek csodálatos, kifinomult játékára. Így az ismert slágerek még élvezhetőbb kiszerelésben láttak napvilágot. A recenzióm tárgyát képező anyag napok óta hű társa lett a lejátszómnak. Kétségtelenül elvarázsolt az anyag… Csak úgy sodornak magukkal a gondosan összeválogatott, jobbnál jobb slágerek. Élvezet hallgatni Gabrieli Ricsi kifinomult gitárjátékát, Szécsi Attila stílusos hegedülését, a digit szaxofon igéző hangját, a lendületes dobok játékát. Tökéletes összképet kapunk Gabrieli Richard darkos hangszínével, Rémi Tünde kristálytiszta éneklésével a hangszerek huncut játékával egyetemben. Már a kezdés tökéletes. Az első lemezes Szabad élet akkordjai csendülnek fel elsőként, amely felemelő akusztikus gitár, zongora- és hegedűjátékkal indul. Egyik nagy kedvencem ez a refrén-centrikus, energikus nóta. Folytatásként az Olvadó jég c. darabbal kényeztetik hallójáratainkat, amely szintén az első nagylemezről való. Itt is remekül meg lettek írva az akusztikus témák. Csodálatos harmóniákkal pakolták meg azt. Majd tovább sodródunk a páratlanul szép dallamokkal felruházott Szenvedély c. nótával, melynek húzóerejét Lőrincz György jazzbe hajló szaxofonozása adja meg. Ez a tétel a második albumról származik és számomra ez az egyik legkedvesebb Ezüst-Patak szerzemény. Ez az a dal, amit számtalanszor képes vagyok meghallgatni és élvezni minden egyes lepengetett, leütött hangját. Gyönyörű dallamokkal vezeti fel Pivi (Pivarcsi Gábor, billentyűs) a zongoráján a darabot, amihez lágyan csatlakozik a hegedű- és dobkíséret, s amit Héri Attis és Lőrincz György előadásában hallhatunk, az valami katartikus. Mindvégig mindegyik nótában fantasztikusan szép felemelő dallamok, akkordátmenetek uralkodnak és a szimfonikus hangszerelés pedig egyenesen első osztályú lett. Pl. a Hold Fény, a Gyönyörűség, a Kőbe zárva, a Naíva, Ezüst-Patak c… dalok lágy, fenséges dallamai, beleégetik magukat az ember zsigereibe. Hatalmas értékeket képviselnek, mind zeneileg, mind érzelmileg. És persze az Ezüst-Patakot jellemző pajzán dalok sem maradtak le a lemezről. A Szajha és a Csángó leány vérpezsdítő dallamai is felkerültek a kiadványra. Tökéletes! A hangzás fenomenális, amit a tökéletesen eltalált sound-oknak lehet köszönni, és persze a precíz hangmérnöki munkának, amit a Mask stúdióban követtek el a kiváló kezű és fülű szakemberek. A borító pedig ismételten, Hartung Sándor festőművész munkája, érdeme. Esetleg akinél még eddig nem talált volna gazdára a szóban forgó album, és kultiválja az igényes színvonalas muzsikát, az megrendelheti a [email protected] email címen, illetve a zenekar koncertjein is beszerezheti azt. Web: http://www.ezustpatak.hu Pál Andi „Andóca”
feca 2012-05-22 20:37:33.
Kedvemre való a dán St. Prostitute stílusa, hiszen Los Angeles 80-as évek végi, 90-es évek elei zenéje ihlette. Erőteljes, kompromisszumoktól mentes rock n’ roll, amelyen belül nagy hangsúlyt fektetnek a jó dallamoknak.
Elsőre a korai Mötley Crüe ugrott be nekem. Ugyanazt a tűzet érzem a zenéjükben, mint anno a Mötley-nél. 2007-ben, még L.A. Prostitues néven alakította a két Korsholm testvér, Fussy ének, ritmusgitár és Morten szólógitár, a bandát. Majd csatlakozott hozzájuk egy kemény ütős, Jack Andy és Kim Mikkelmann basszusgitáros. A Here Come The Prostitutes a srácok első lemeze, amely újra felvéve tartalmazza az első EP-jük három dalát. Az anyag Koppenhágába került rögzítésre a neves producer, Soren Andersen közreműködésével, aki szerint magasan kiemelkednek a hasonszőrű zenekarok közül. Már a címadó dallal a lovak közé csapnak. Jó kis party rock, benne meg van mind az, ami erre a stílusra jellemző: nők, buli, pia ezerrel. Fussy Korsholm hangja nagyon passzol a zenéhez, és jól ki is használja az adottságait. Nagyon ott van az I’m Not Falling, ahol Line Krogholm énekesnővel duettben tolja Fussy. Biztos koncertfavorit, pörgős intenzív szerzemény. A következő nóta, a Dreaming Of You elején az Aerosmith ugrott be. Egy fülbemászó, dallamokkal telipakolt dal. Persze, a szintén dán D.A.D. hatása is nyilvánvaló a zenében. Tuti, hogy a bulikon a tini lányok együtt éneklik Fussyval az első sorban. Tekerősebb, pörgős a The Highway Hitcher Murder Blues. Jó felépített dal, nagyszerű a szilárd ritmusszekció, amely elengedhetetlen, hogy feszes, húzós legyen a zene. Ilyen a következő, Hell Yeah!! is. Döngölős, szinte pezseg, vibrál a levegő a zene hallatán. Melankolikusabb az ezt követő Medicine. Szinte lebeg az ember a zene hallatán. Gyönyörű ballada az akusztikus gitárral és a frontember érzelmekkel teli énekével előadott, A Bitter Man’s Lullaby. Hegedűvel színesítve még egy pluszt kap a nóta. Telitalálat! Talán az Extreme jut hirtelen eszembe, ők nyújtották ezt a hatást a hasonszőrű dalaikkal. Ezután felpörögnek az események. A Schizophrenia pattogós, lendületes ritmusra épül. Szintén feszes a záró Crizis. Jó kis szólóval megpakolva, döngölős riffel zárva a lemezt. Ha a srácok a 80-as években zenélnek, akár egy stadion rock szintű banda is lehetett volna belőlük. A mai mostoha zeneipari körülmények között sokkal nehezebb a dolguk. Ha tudnak fejlődni, előrelépni sokra vihetik. Egy biztos, ezzel a debütáló albummal megmutatták, hogy sokra hivatottak. Aki szereti a jó hard rock zenét, kis punk beütéssel, fogós dallamokkal, az adjon egy esélyt a Here Come The Prostitues albumnak. Garantáltan ad néhány kellemes percet a hallgatónak. Dalcímek: 01. Here Come The Prostitutes 02. Say When It's Over 03. I'm Not Falling 04. Dreaming Of You 05. The Highway Hitcher Murder Blues 06. Hell Yeah!! 07. Medicine 08. A Bitter Man's Lullaby 09. Schizophrenia 10. Crisis Zenekar: Fussy Korsholm – ének és ritmusgitár Morten Korsholm – szólógitár, háttérének Kim "Finn" Mikkelmann – basszus és háttérének Jack Andy – dobok és háttérének Vendég: Line Krogholm - ének (I'm Not Falling) alka |
Gabriel Rom, a ’98-ban alakult Friday csapat vezetője még a tavasszal felkeresett azzal a hírrel, hogy a banda hosszas szünet után újra aktív napjait éli, és teljes gőzerővel dolgozik a 12 tételt tartalmazó, Choosing the Future c. anyagon..
Kellemes meglepetést okozott a brit hard rock zenében utazó angol Jettblack második albuma, a Raining Rock. Nem ismerem az előző, 2010-ben megjelent Get Your Hands Dirty-t, de ez az új CD tele van a 80-as évek végi, 90-es évek eleji hard rock zenével. Skid Row, Mötley Crüe kétség kívül jelen van a hatások közt. Akár nevezhetjük retronak is a Jettblack hangzását, de merem állítani, hogy ugyanúgy élvezhető a zenéjük, mint a hatásként említett bandáké. Bevallom, jól esik ilyen stílusban nyomuló mai bandákat hallgatni, akik így érzik azt a feelinget, ami az akkori zenéket jellemezte.
A 2005-ben alakult, dark rock-ban jeleskedő Cain zenekar első kiadványa 2006-ban, szerzői kiadásban látott napvilágot Lépd át a múltat címmel. Majd 2009-ben, Mátyás Attila stúdiójában rögzítették az első 11 tételt tartalmazó debütáló lemezüket. Az anyag címe Kiszabadulok lett, amelyre még 2010 őszén felkerült a Nem múlik el c. nóta is. A korong mindeddig csak digitális formában létezett, de a csapat még 2011 végén stúdióba vonult és az idei év első hetében CD formájában is kiadta az anyagot. Egyébként 2011 őszén Veszelszki Norbi (Static Age, Misfits tribute énekes/gitáros) személyében bővülni látszott a trió, de sajnos a kvartett még sem állt össze, így maradt minden a régiben.
Nagyon tetszet?s :)
Megjelent az Ankh zenekar Tükörterem c.kiadványa
nagyon jó azene nekem tecik énis táncolnénkveletek 11 éves vagyokjóó azene távén báktálé romálé sáválé Réka gy?rb?l
Parno Graszt a Gödörben
nagyon jóóóóóó zene én iselmenénkveletek táncolni csak igy tovább,,,,,,,,,,,,,,
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
,,,
Parno Graszt a Gödörben
Nem akarunk csalodast okozni! :) Szeretunk zenelni, de nelkuletek ez nem lenne az igazi...
Friday - az összes koncertünk lemezbemutató lesz
Figyelünk a bandára! :)
Friday - az összes koncertünk lemezbemutató lesz