Manapság új reneszászát élik a rock/metal zenékben a retrónak aposztrofálható, a 60-as/70-es/80-as évek csapatait megidéző bandák. Magyarországon ez a hullám még nem igazán érhető tetten, de van néhány formáció, akik szívügyüknek tekintik a a régi kedvencek által művelt zene továbbvitelét. A szegedi illetőségű minimal Bogart a 60-as évek végének, a 70-es évek elejének füstős, imporvizatív, hangulati elemekre épülő muzsikáját idézi meg. 

Maga a négytagú zenekar 2008-ban alakult, de jelenlegi formájában még csak egy éve létezik. Saját maguk bevallása szerint pszichedelikus rock-ot játsznak, stoneres, bluesos vonásokkal, improvizatív jamekkel. Azt hiszem, hogy ennél jobban körül sem lehetne írni az általuk művelt zenét. 

A "Cosmic Caveman Blues" lényegében egy lebegős utazás az éterben. Az anyag 9 szerzeményből áll, melyek mindegyike instrumetális és áthatja őket az a fajta régies érzés, amit pl. a régi Jefferson Airplane, King Crimson lemezeken tapasztalhatunk. A teljes nagylemez, melyet egy gyálaréti (Szeged melletti kis település) művelődési házban élőben rántottak fel a srácok, nagyon szellős, lüktető, mentes minden manapság alkalamozott csili-vili trükközéstől (a keverés Szőke Csaba gitáros munkája). 

Nem jellemző rájuk a begyorsulás, sokkal inkább a lágyabb témázgatások a dominánsak. A gitárszólókban sem a villogás a jellemző, sőt! Inkább a hangulara építenek azok is. Ha mindenképpen hasonlítani kéne valami nagyon ismert dologhoz, akkor a Dream Theater egyik mellékprojektjének, a Liquid Tension Experiment-nek az elszállósabb dolgaihoz, a kevésbé "slágeres" darabjaihoz tudnám viszonyítani. Mellőzve mindenféle technikázást, hangszerbűvölést. 

A csapat egyik legnagyobb erőssége mindemellett a Prekop Győző szájharmónikás eszmenet játéka. Néha olyan hangokat csal elő hangszeréből, amelyek nem is gondolnánk, hogy előjöhetnek ebból az instrumentumból. 

Nem tudok szó nélkül elmenni a 7.-ként elhangzó "Drums of Hyperion" mellett. Ez lényegében egy dobra (Jenei István), ütemekre épülő szerzemény - tessék figyelni! - 13 percben. Mintha 1969-ben járnánk, és a Led Zeppelin éppen készülne felvenni a "Moby Dick"-et.... Természetesen nem csak 13 perc dobolásról szól a tétel: a gitár, a herfli is jókat játszik benne. És a basszusgitár is nagyon a helyén van. Nem csak ebben a dalban, hanem az egész lemezen élvezetes hallgatni Pintér Máté bőgős játékát. Az egy másik dolog, hogy nem erre kell koncentrálni, hanem csak sodróndi a zenével. Aki egy picit is közelebbi kapcsolatot ápol azzal a bizonyos "szép zöld, hosszú szárú" növénnyel, azok számára még új dimenziók is nyílhatnak...

Aki vonzódik az impovizatív zenékhez, vagy a régies hangzásokhoz, vagy bírja Hendrix hangulatait, a bluest, de akár stonert, az mindenképpen tegyen egy próbát a minimál Bogart-tal, mert néhanapján nagyon kellemes hallgatnivaló, főleg ha ki/le akarunk kapcsolódni a hétköznapok morajából. Én is így teszek a jövőben.

A teljes nagylemez letölthető a zenekar SoundCloud oldaláról: https://soundcloud.com/minimal-bogart/sets/cosmic-caveman-blues . 

https://www.facebook.com/bogart.minimal

Dalok: 

1. Space Jesus
2. The Intergalactic Drug Baron
3. Reefer Madness
4. Cosmic Caveman Blues
5. Ode to Neptune
6. Interlude: Quest for Shrooms
7. Drums of Hyperion
8. Fire Dancer
9. Mindfall

Tagok:

• Prekop Győző - szájharmonika
• Szőke Csaba - gitár
• Pintér Máté - basszusgitár
• Jenei István - dob

-feca-