Az ezredfordulón alakult Ad Astra kezdetben a thrash alapjaira helyezte muzsikáját, de az évek során új elemek kerültek zenéjükbe. Ennek köszönhetően többen rájuk aggatták a progresszív thrash jelzőt (jelentsen ez bármit is!). Én ennél komplexebbnek látom a stílus-meghatározást, viszont a progresszív címkét mindenképpen kiérdemli a banda.

A korábbi lemezek ismeretének a hiányában kezdtem el hallgatni a tavasszal megjelent Open Wide című, a zenekar weboldaláról ingyen letölthető, szerzői kiadásban megjelent korongot. Első blikkre nem is lehet behatárolni a csapat által játszott zenét. Van benne minden: thrash, alternatív utánérzés, grunge és még a ’70-es évek bandáinak a hatásai – leginkább a lazább blues-alapokon nyugvó szerzemények esetén – is fellelhető. Viszont két zenekar befolyása egyhuzamban visszaköszön a lemezt hallgatva: az Alice in Chains-é és a Faith No More-é. Természetesen nem zavaróan. Az AIC inkább csak hangulatilag ad egy-egy löketet a nótáknak, míg a FNM a változatosan összerakott dalok esetén érződik. A Fake-ban még a nyilvánvaló FNM hatás mellett feltűnik a Red Hot Chilli Peppers világa is, bár nem túl markánsan, inkább a funkys témázgatások miatt.

A dallamokkal sem fukarkodik az Ad Astra. Erdélyi Péter szövegíró-gitáros ragadta magához a mikrofont a lemez felvételekor, és ha nincs is képzett hangja, attól még a saját szövegeit méltóképpen és hangulatosan interpretálja. Leginkább a középtartományokban tolja a dallamokat, de amikor erőteljesebb, karcosabb vokálra van szükség, olyankor bizony sokkal ütősebb az összhatás.

Hogy pár dalt mégis megemlítsek... Az Into Sour egy nagyon hangulatos darab, nem hiába erre a dalra készült az egyetlen videó. Picit nyomasztó atmoszférájú, elektro-akusztikus témázgatással és a háttérben kísérő szinti szőnyeggel, valamint jól eltalált szólókkal üt nagyot.

A Borderline-ről először a Pantera This Love-ja ugrott be, de ez itt más, bár a nyomasztó hangulat itt is adott. Sőt! Inkább felkavarónak mondanám a dalt, hiszen a vissza-visszatérő disszonáns hangzatokkal már szinte az idegeket borzolják. Viszont a dallamosabb, de hörgős-dallamos énekkel előadott refrén visszarepít egy kellemesebb érzésvilágba (vendégének: Drazsé, a Megazetor-ból). Amúgy elég komplex nótáról van szó. Jó pár téma váltogatja egymást. És a szóló itt is nagyon el van találva. A vége pedig olyan szintű dinamikai hullámot kap el, amilyet csak a Faith No More tudott írni anno.

A Director’s Cut talán az elsőre leginkább befogadható szerzemény. Legalábbis az én thrash-hez szokott fülemnek. Ez egy igazi thrash bomba a dallamosabb fajtából, jóféle szólókkal megpakolva, de jó szögelősen elővezetve. A dalban a Stonedirt két tagja vendégzenél: míg Endru a vokáloknál segít be, addig Kemencei Balázs egy villantós szólót akaszt le.

A dalok szövegei szintén a változatosság jegyében íródtak. Ezekről bővebben egy korábban készített interjúnkban olvashattok.

A lemez borítója is szép alkotás (Richter Dénes munkája). Alexet, a Mechanikus Narancs című kultikus film főszereplőjét ábrázolja. A booklet is szép lehet, legalábbis a digitális anyag képeiből kiindulva, bár nem tűnik egy sokoldalas könyvnek.

Mindezt összegezve az a véleményem, hogy egy, csak több hallgatáskor beérő anyagot írt az Ad Astra legénysége. Viszont aki veszi a fáradtságot és nem ítél elsőre, és szereti a fent említett zenekarokat, azok mindenképpen próbálkozzanak a lemezzel, mert egy nagyon erős anyagról van szó. Ráadásul, leginkább változatosságának köszönhetően, ez egy hosszú ideig hallgatható és élvezhető zenei produkció lehet. A lemez végére felnyomott Peter Gabriel feldolgozás - a Sledgehammer - pedig igazi hab a tortán.

A felvételek Szegeden, Vári Gábornál, a Black Hole Sound Stúdióban készültek.

Dalok:
Paycheck
Fake
The Substitute
Into Sour
Binary Bravery
Borderline
Wings of the Vulture
Finite
Director’s Cut
Undone
Sledgehammer (bonus track – Peter Gabriel cover)

Tagok:
Erdélyi Péter – gitár, ének
Kliment Márton – dobok
Specker Balázs – gitár, háttérének
Erdélyi Csaba – basszusgitár

Vendégek:
Derzsi János, ének (Megazetor) – Borderline
Gergely Mihály, ének (Angertea) – Wings of the Volture
Pötörke Zoltán, ének (Salvus) – Finit
Tarjányi Endre, ének (Stonedirt) - Director’s Cut
Kemencei Balázs, gitár (Stonedirt) - Director’s Cut

Letöltés:
http://www.adastramusic.hu/?page_id=32

-feca-