Palya Bea, a makói születésű népdalénekesnő 2014-ben megjelent, nagy sikerű „Nő” című lemeze után folytatja az önmaga által teremtett hagyományt. Női dalszerzőként emberi témákról énekel, amelyek tele vannak érzelemmel és mindannyiunkat érintenek.

Az új album címe nem más, mint egy szójáték: Tovább Nő. Ez elsősorban arra utal, hogy a dalok még nőiesebb, még intimebb témákra építkeznek, mit az előzők. És Tovább Nő, mert reméljük, hogy még tovább növekszik majd ez a kör, ahol szeretik és hallgatják ezt a fajta muzsikát.

Sokat gondolkodtam, hogyan is kezdjem beszámolómat, hisz először írok ilyet, és remélhetőleg nem utoljára. :)

Beácska zenéjét körülbelül egy évvel ezelőtt ismertem meg Pál Andóca (zenevilag.net szerkesztője) barátnőm által. A „Megmondók” dal az első, amit hallottam tőle, a 2009-ben megjelent „Egyszálének” c. albumról. Ebben annyira őszintén fejezi ki magát, hogy az ember (de még az ember lánya is) azonnal beleszeret. Úgy értem, a dalba, nem az előadójába...vagy mindkettőbe egyszerre, ki tudja? :) Így történt ez velem is, megkedveltem a stílust, az énekesnőt és zenészként, ami különösen megtetszett, az a zenekar, a hangszeres kíséret (tagjai: Palya Bea - ének, sansula; Bodoczki Ernő - nagybőgő; Czirják Tamás - dob, ütőhangszerek; Gerzson János - oud, buzuki; Szokolay Dongó Balázs - fúvós hangszerek; Ifj. Tóth István - gitár ). Egyszerűen felemelő. Borzasztóan vágytam rá, hogy hallhassam őket élőben. Amikor meghirdették a lemezbemutatót, már akkor éreztem, hogy ott leszek. Nem sokkal később drága párom közölte, hogy megvette a jegyeket a koncertre, ami március 18-án került megrendezésre Budapesten. Vele együtt vettünk részt az eseményen.

Kapunyitásra érkeztünk, majd miután bementünk, izgatottan vártuk, hogy színpadra lépjen a „NŐ”. Néhány perc múlva, ez meg is történt. Az albumon lévő első zeneszámmal, egy Intro-val kezdtek. Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem, amikor meghallottam a hangját, hogy ez a nő maga az őserő! Ami érdekes volt, az az, hogy mezítláb állt a közönség elé. A ruháját is nagyon eltalálták, látványos volt, mégis egyszerű, tökéletesen tükrözte a személyiségét, amit nem csak én gondoltam így, ugyanis többen kiabálták neki, hogy „Gyönyörű vagy Bea” „Csodás választás volt a rucid”...stb. :)

Miután köszöntötte a nagyérdeműt, előző lemezének egyik legnépszerűbb nótájával folytatta: A Nő c. dallal, aminek a végén csak annyit mondott: „Megérkeztünk”! Ezen kívül még két szerzemény szerepelt repertoárjában a régi albumról: a Szabadon és nagy kedvencem a Beszív-kifúj c. nóták. Ez utóbbit tulajdonképpen lazításnak, amolyan feszültségoldásnak szánta, az Apa-Blues után. Ez a dal egészen más, mint a többi. Számomra talán kicsit nyomasztó volt, fájdalommal teli. Sokakat meg is hatott. Persze ehhez is volt hozzáfűznivalója a művésznőnek: „Ez a bennem rejlő apai rész... vagy a franc se tudja, de ilyen lett”. Megmondom őszintén, itt sokkal inkább a hangszeres részre figyeltem, mint a szövegre. A nagybőgő egy és ugyanazt a motívumot játszotta végig… Ez belém égett.

A „Beavatás” c. dalban az egyszerű szövegkörnyezet, és Dongó furulyaszólója az, ami leginkább megragadott. Bea annyit fűzött hozzá, hogy: „Jólesik énekelni a világ legnagyobb tudását: azt, hogy nem tudom, miért vagyok itt, merre is tartok pontosan. De úton vagyok, ez biztos...”

Hihetetlen az a pozitív kisugárzás, ami a Beácskából árad. Az egész koncert alatt úgy éreztem magam, mintha nem is ezen a Világon lennék.:) Van benne valami, amitől egészen különleges lesz. Tele energiával. Azt mondják, túl szabad, trágár... Én inkább szent perverziónak mondanám, ami benne él.

Szinte minden dalra jellemző, hogy a zenekar valamelyik tagja szóló szerepet kap egy-egy helyen (már említettem Dongó furulyajátékát). Így van ez a Hogy hívják? c. dalban is, ahol Gerzson János oud-on (arab lant, pengetős húros hangszer) kíséri végig az éneket, majd a végén pár taktus erejéig ismét Dongó mutathatja be technikáját, ezúttal magyar dudán. A dalról még annyit, hogy nincs híján az erotikának, ugyanis Bea itt a nő legérzékenyebb testrészéről énekel, amit nem nevezünk nevén, ő mégis megtette: „Talán én vagyok az egyetlen itt Magyarországon, aki mer a punciról dalt írni és ezt el is énekelni”.

Szerepel egy régi dal is az új lemezen, ez pedig a Szaladós, aminek premierje 2015. április 15., a Petőfi Rádió Talpra magyar című műsorában volt.

Énekelt még Két Világról, Flörtről, Exekről. Fergeteges volt a hangulat. Csupa jókedv, szeretet és energia. No meg Világbéke... :)

Volt olyan dal, amelyhez magyar népmesét vett alapul ez pedig az Úgyis veled. Hiszen a más társadalmi rétegből való párválasztás evolúciós törvény, a királylány pásztort szeret, nem kell neki a királyfi, így „a szerelemnek mindent lehet...” Hát erről szól ez a nóta.

Nagy kedvencem lett az Olajos csúszda. Némelyekben felháborodást kelt, mert jól csúszik...:) Itt jön képbe az a bizonyos szent perverzió, amit már korábban említettem. Nagyon jó! Hallgassátok meg! :)

Nos, lássuk, mi van még: Cigányos. Szerintem a cím magáért beszél. Ezt a nótát nagyapjának szentelte, a végén elhangzik: „Nagyapám, Sztáncs Lázár emlékére”.

Az énekesnő korábban azt nyilatkozta, hogy mindig arról ír, ami épp foglalkoztatja. Akkoriban azon gondolkodott a legtöbbet, hogy miért dolgozik annyit? Így született a Stop c. dal, ami a koncert végén hangzott el. Ez egy régebbi szerzemény, viszont zárásnak tökéletes lett volna, ha nem tapsolják vissza. :) Ráadásként szintén egy ismert, korábban írt dalocskát énekelt el, ez pedig a Hoppá. Valószínűleg tudta, hogy nem engedik el olyan könnyen, így a lemezen szereplő utolsó költeményt a visszatapsolás utánra hagyta: Csend csend csend. Bea elmondta, hogy 4 éves kislányának, Lilinek szokta ezt énekelni, elalvás előtt. Gyönyörű volt. Itt szólóban énekel, csendben. Azt kell mondjam a zárószám meghitté tette az egész rendezvényt, amolyan családias hangulatot varázsolt. Csodálatos élmény volt!

Bea elárulta, hogy a sok Nő mellé jó lenne egy Férfi is, vagyis már készül az új lemez „A Férfi” címmel. Beácskával legközelebb május 26-án találkozhatunk a Müpában. Addig is Nőljünk Tovább! :)

Ez úton szeretném megköszönni drága Ferencemnek, hogy ott lehettem. Andócának pedig, az ötletet, hogy beszámolót írjak, és a lehetőséget, hogy azt a zenevilag.net oldalon el is olvassák. Puszi nektek! Hallgassatok Palya Beát (is) ! :)  

Szerző: Szimeonov-Pojdák Barbara