Kedves barátunk, kollégánk, Georgius (Archangel's Latern online 'zine szerkesztője) egy újabb remek interjúval ajándékozta meg a Zenevilág rendszeres olvasót. Ezennel a Protector zenekar dobosát, Carl-Gustav Karlsson-t kérdeztea múltról és a jelenről.

-Hello Georgius és az Archangel’s Lantern olvasóinak! Nagyon szépen köszönöm a szívélyes invitálást. Nos, másolt kazettával kezdtem a zenehallgatást, melyet az unokatestvérem adott nekem: az egyik oldalán Bruce Springsteen, a másikon pedig a Twisted Sister "Stay Hungry" című alkotása volt hallható. Teljesen a hatalmába kerített a Twisted Sister nyers hangzása és egyenesen vynilen vettem meg ezt az albumot. Utána elkezdtem még jobban gyarapítani a metallal kapcsolatos tudásomat, s megpróbáltam minden hónapban venni egy lemezt: volt itt minden, a W.A.S.P.-on át a Judas Priest-től a Metallica-ig. A Metallica áttörést jelentett számomra a még extrémebb zenék irányába, s nem sokkal később a Kreator-rel, a Possessed-del és a Morbid Angel-lel gazdagítottam magam. Az első koncertélményem a helyi ifjúsági központhoz köthető. Úgy emlékszem, a Nosferatu, a Malicious Decay (Mastema) és néhány helyi kisebb csapat lépett fel.

Mikor kezdtél el dobolni? Mely dobosok/bandák voltak a hatásaid a kezdetekkor? Jelenleg van kedvenc dobosod? Mi volt a neve az első zenekarodnak? Lennél oly szíves röviden elmondani néhány gondolatot az akkori svéd színtérről? (különösképpen érintve azt a környéket, ahonnan származol, Strömstad-ot).

- Az általános iskolában kezdtem el gitározgatni, úgy rémlik, 4.-es lehettem. Gyorsan felfogtam, hogy nem kelhetek versenyre a többi zenésszel a suliban, ezért letettem a gitározásról, és inkább a dobolást választottam. Volt egy bandánk abban az időben, Terror Zone név alatt futott, a Kreator-nóta alapján. A Dissection hatása alatt álltunk, akik a mi városunkban éltek és láthattuk őket zenekari próbán, valamint együtt lóghattunk velük az ifjúsági centrumban, ahol a próbatermek is voltak. Természetesen Ole Öhman és Tobbe Kjellgren nagyban hatottak rám, ám véleményem szerint Pete "Commando" Sandoval a legnagyobb dobos az extrém zenék világában.

A környékünkön rengeteg koncert volt akkoriban, az extrém zenéktől egészen a rock muzsikáig bezárólag. Jon Nödtveidt megszállottként szervezte le a jobbnál jobb környékbeli bulikat. A közösség fantasztikus volt 1989-2004 között. Olyan hordákat láthattunk, mint a Grotesque, az Entombed, a Mega Slaughter, a Carbonized vagy a Dark Tranquillity. Egyébként sok zenei találkozó is megrendezésre került az ifjúsági központ égisze alatt Rock of Bohuslän névvel. Azonban nem sokkal ezután a zene kimúlt Strömstadban. 8 mérfölddel messzebb költöztem, Uddevallába, tulajdonképpen elvesztettem az érdeklődésemet ... végül 9 év után újra visszatértem Strömstadba, de a zenei színtér eléggé halottnak tekinthető. Van pár aktív bandánk, inkább rock stílusban, de közel sem extrém zenék. Van néhány régi barátom, akik váItozatlanul az extrémebb zenék világában mozognak még mindig, s 2012-2013-ban megpróbálták feléleszteni a metal örökségét olyan hordák segítségével, mint a Mayhem, a Nifelheim, a Marduk, a Destruction, s a Belphegor. Ám másodszorra költségvetési gondjaik akadtak, úgyhogy nem tudom, megpróbálják-e még újból a koncertszervezést. A svéd zenei színtér manapság a sok koncertben és a fesztiválokon csúcsosodik ki. A fő problémát abban látom, hogy rengeteg csapat csak játssza a zenéjét, s néha elcsodálkozol, hogy tényleg színpadon kellene-e lennie némelyiküknek. Nincs igazi szenvedély bennük, s gyakran azon kapod magad, hogy valóban úgy gondolják ahogyan, s ki állnak-e a szavaik mellett?

Mesélj most kérlek a régebbi bandáidról, mint az Author of Pain, a Mastema, a Sarcastic, a Grief of Emerald, a M Ä B E, és a Third Stone From The Sun.

- Mäbe Mathias Johansson a Dissection egy régebbi session-gitárosa volt. Egyike a legjobb barátaimnak, régóta osztozunk a közös zenei szenvedélyünkön. Az évek során rengeteg különböző zenei projectünk volt: többféle zenei kísérletben utaztunk, mint a Third Stone From The Sun, mely punk-rockot játszott és a Nosferatu, mely death metalt magában foglaló, némi dallamokkal bíró, lassabb tempójú csapatként írható le. A M Ä B E egy svéd rock banda, ahol szerepeltem anno, s két felvételt is készítettünk közösen. A M Ä B E jelenleg is aktív, de akkor a vállfájdalmaim miatt kénytelen voltam kiszállni a csapatból.

Egy thrash metal bandában is játszom, a Sarcastic-ban. Valamikor 2004-2006 táján szálltam be hozzájuk. A zenekar aktív, de nem próbálunk. Mostanában azon ügyködünk, hogy kiadjunk egy anyagot a To the Death Records-on keresztül. A muzsika egyfajta keveréke lesz a régebbi és az újabb szerzeményeknek.

Az Author Of Pain egy death/black metal horda volt, valamikor 1993 környékén működött, és Strömstadhoz volt köthető. Három demo anyagot adtunk ki: 1. 1998/3=666 2. Seven Gates 3.The Christian Doom.

A Dissection és a Marduk inspirált minket. A banda 2002-ben múlt ki, miután Erik Beast Electric csatlakozott a Swordmaster-hez és a Deathstars-hoz.

A Mastema szintén egy régi zenekar, ahol death, thrash, black metal elemeket lehet felfedezni. A banda Strömstadból Uddevallába költözött, 2000-ben csatlakoztam hozzájuk. Erről a csapatról elmondható még, hogy Lord Belial, Grief of Emerald, Soul Reaper és Swordmaster-tagok is megfordultak. A Mastema igazából mindig is egy igazi underground banda volt, csupán 4 demot tudhat magáénak. Igazán szégyen, hogy feloszlott. Nem tudom, lobog-e még a láng, avagy sem náluk mostanság, de a zenéjük egész egyszerűen elképesztő.

A Grief of Emerald egy death/black metal banda Morbid Angel-szerű hatásokkal, s miután a zenekar billentyűket kezdett el alkalmazni, azóta sokan a Dimmu Borgir-hez hasonlítják. Az a baj, hogy sokan esélyt sem adnak ennek a zenekarnak, ami eléggé szégyenteljes. 2001-ben szálltam be hozzájuk egy turnéra, s egészen 2014-ig szerepeltem velük. Írtam néhány szöveget az utóbbi két kiadványukhoz, és úgy vélem, ez egy igazán gyilkos horda. Amint már korábban említettem neked, a váll-problémáim miatt abba kellett hagynom a dobolást egy műtét után. Jelenleg is sokat gyakorlok, hogy visszaszerezzem a gyors tempójú dobolásomat. Szerencsére a megfelelő ütemben halad minden és többé nem okoz túl sok fájdalmat a vállam.

Az Encyclopaedia Metallum-ban (http://www.metal-archives.com/bands/CON/3540314217) azt olvastam, hogy játszottál élőben a CON-nal. ( Nagyon szeretem ezt a hordát, alig várom, hogy meghallgassam a debütáló korongjukat). Világosíts fel minket erről az okkult szövetségről. Milyenek voltak a közös fellépéseitek? Hatalmas dolog lenne egy közös európai Protector/CON turné a közeljövőben.

- *Pontus Norman ( az ex-Satanized/Dissection/SoulReaper-es, jelenleg Trident-es Johan öccséről van szó * -Georgius) írt nekem. Kérdezte, hogy nincs-e kedvem beszállni hozzájuk, mindez jópár éve történt. Nem tudom, hogy lesz-e újra élő CON a közeljövőben, de nagyon remélem, hiszen ahogy te is említetted a privát levelezésünk során, mi a Sötétség Esszenciáját osztjuk meg, s közösen gondolkodunk egyes dolgokról. Meglátjuk mit hoz a jövő... A Protector és a CON nem ugyanazon fejezetei a zenei beavatottak számára, s úgy vélem, a CON-nak majdan hasonló spirituális beállítottságú bandákkal kellene fellépnie.

Játszottál a fentebb említetteken kívül egy thrash metal bandában, a Conspiracy-ben (manapság Chtonium néven léteznek) az ”All You Ever Feared” (2006) demojukon. Néhány gondolat ezzel kapcsolatban?

-Yeahh, hatalmas volt! Emlékszem, csupán 5 alkalommal próbáltunk, s azután mentünk is a stúdióba. Mivel kevés dobos van a környéken, szívesen segítek és megteszek mindent, amit csak tudok a bandák számára, továbbá támogatom őket ahogyan csak tudom.

Mikor és hogyan találkoztál Martin Missy-vel? Sajnos nem tudok túl sok mindent a Martin Missy and the Protectors-kezdeteiről. Lennél oly kedves beszélni erről?

- Nos, Martin Missy-nek és nekem van egy közös barátunk, Jonas Svensson, aki Uddevallában élt akkoriban. Egy stockholmi Nifelheim koncert után Martin és Jonas a Protector-ról beszélgettek, és azt mondta Jonas Martinnak, hogy újra kellene élesztenie a Protectort. Martin azt felelte erre, hogy ez bizony nehéz dió lesz, ám Jonas ragaszkodott az ötletéhez, egy feldolgozás-bandához, s azt mondta, szállítja is hozzá a zenészeket... Erre Martin: "yeah, rendben, ha találsz valakiket, meglátjuk..." Nem sokkal ezután meglátogattam Jonast egy uddevallai after-partyn, s a hangfalakban Protector dübörgött...mivel fiatal korom óta hallgatok Protectort, és mondhatni egyike a kedvenc thrash metal ékköveimnek, azzal végződött, hogy egész este erről a bandáról beszélgettünk. Jonas 2-3 hét múlva felhívott, s előadta az ötletét. Természetesen csatlakoztam hozzá, ezután felhívtam Mike-ot (akivel a Mastema-ban is együtt zenéltünk anno), s elkezdtünk próbálni. A legjobb dolog akkor történt, amikor először játszottunk közösen Martin-nal, s láttuk az arcán, hogy tényleg le van nyűgözve. Nem sokkal később néhány kisebb svédországi koncert következett, hogy lássuk, hogyan is szólnak a számok élőben illetve milyen fogadtatásban részesülnek. Ezután körülbelül 6 éven át több helyen is felléptünk, többek között Németországban, Finnországban, Norvégiában. Valamikor a koncertek közötti szünetekben új számok írásáról beszélgettünk, s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy új anyagot készítünk. Mármint az után, hogy kapcsolat létesült a régi Protector-tagok között, s ők is megadták az engedélyt. 2011 augusztusában a Protectors rögzített egy 4-számos próbatermi felvételt, mely ugyanezen évben, október 8-án immár Protector név alatt jelent meg. Ez a dátum tekinthető a Protector újjászületésének, s a Hell Inside elnevezésű fesztiválhoz köthető.

1988/89 óta régi Protector-rajongó vagyok. Csodálatos érzés számomra, hogy Martin Veled/Veletek újra visszatért a Protector dicsőséges lobogója alatt. Melyik régebbi Protector szerzemények, albumok tartoznak a kedvenceid közé?

- A „Misanthropy” (az egész mini-album), az „Apocalyptic Revelations”, a „Protector Of Death”, a „Nothing Has Changed” é s az „Urm the Mad”.

Sajnos ezidáig nem sikerült meghallgatnom az alábbi Protector-kiadványokat, mint a "The Return of Thrash and Madness" (demo), az "In the Vein of Blackened Steel" (split), a "Merciless Metal Onslaught "(split) címűeket, ám a "Reanimated Homunculus" kétségtelenül az egyik kedvenc 2013-as albumom. Mennyire vagy elégedett ezekkel a munkákkal?

- Nos, old school hangzást akartunk mindenképp, s úgy vélem, sikerült is elérnünk, így mindegyikkel meg vagyok elégedve, még ha eltérő hangzásvilággal is bírnak.

Ahogyan a magyar nyelvű kritikámban is írtam a Kronos Mortus webzine-ben, az új albumotok, a "Cursed and Coronated" egyszerűen brilliáns munka. Melyek a kedvenc dalaid az új kiadványotokról? Milyen elképzeléseitek vannak erre az évre? Elképzelhető, hogy láthatunk majd Benneteket élőben a számunkra közel eső országokban, mondjuk Magyarországon, illetve Szlovákiában?

- Nos, a kedvenceim a „Xenophobia” és a „Selfdestrugtion”. Vérbeli thrash nóták. Természetesen mindenképp megpróbálunk majd játszani Európában, s remélem valaki leszervezi velünk a bulikat. Pazar lenne! Gyakran autóval utazunk, mivel Martin tart a légiközlekedéstől, de bármi előfordulhat ezzel kapcsolatban.

Az Archangel’s Lantern Jon Andreas Nödtveidt emlékének van dedikálva... A magánlevelezéseink során néhányszor szóba került a neve. Fejtsd ki légy szíves a véleményedet róla, mint személyiségről és zenészről, valamint felelevenítenél néhány vele kapcsolatos emléket ....

- Jon Nödtveidt fantasztikus zenész volt, mint énekes, gitáros és szövegíró egyaránt! Nagyon különleges személyiség. Azonban mindenképp alá szeretném húzni, hogy a Dissection esszenciája a többi zenészen is múlott, különösen a „The Somberlain” és a „Storm Of The Lights Bane” esetében. Úgy értem, nem készíthetett volna olyan anyagokat Ole, John, Peter és Johan nélkül. Mindegyik zenész saját stílussal rendelkezik, szóval azt kell mondanom, hogy a fentebb említett nevek nélkül nem ilyen lett volna a végeredmény. Úgy gondolom, az embereknek több hálával kellene illetniük az egész csapatot.

Jon valóban egy nagyon kedves személy volt. Ole és ő inspiráltak engem, hogy kezdjek el zenélni. Egyszer behívott, hogy játsszak a próbatermükben található dobfelszerelésen. Úgy emlékszem, 12 éves lehettem. Elképzelheted, milyen érzés lehetett számomra dobolni az ő riffjeire. 8 órán keresztül gyakoroltam naponta. Szóval, igazából ő indított el engem a zene utján. Nagyon támogató személyiség volt. Ha az emlékezetem nem csal, egyszer vásároltam tőle egy másolt kazettát, melyen néhány Protector-szerzemény volt felvéve.

Tack så mycket/Nagyon szépen köszönöm, Carl-Gustav! Minden szépet és jót kívánok Számodra a Protector-ral! Üzeneted az Archangel’s Lantern olvasói számára.....

- Köszönöm szépen az interjút és lehetőséget, valamint külön köszönet illeti mindazokat, akik majd elolvassák. Hallgassátok meg a Protector-t, s az új nagylemezt a "Cursed and Coronated"-et vagy pedig az egyéb bandáimat, az újabbakat és régebbieket is. Hails!

Georgius