Nagy-Nagy fesztivál volt a Gödörben. Rengeteg zenekar adta át egymásnak a színpadot és szórakoztatták a közönséget. Az este sokaságából kettőt  emelek ki.

Zuboly
Sokszor mondják, a hazai könnyű zenei élet nehéz, kevés ember jár koncertekre és csak pár előadó tud az eddig megszokott zenei sémákban (pl. rock, rock&roll...stb.) sikeres lenni. A Zenevilág.net-en mi is többször aggodalmaskodtunk jó együttesek feloszlásakor, hogy jajj most mi lesz. Féltünk, ki tudja majd újra megadni a korábban megszokott,  mára már nem létező zenekarok által biztosított élményeket. A Zubolyt hallgatva rájöttünk, rosszul álltunk a témához. Ha nyitottak vagyunk zenékre, pl. olyan meglepetésekbe futhatunk bele, mint a Zuboly. Eszméletlen mennyire jó amit nyomnak. Mintha egy népzenei paródia lenne, miközbe csak a mai fiatalságnak is érthető és befogadható módon tálalják hazánk kultúráját. A Google-ban keresve csak ennyi jön elő róluk: dorombÉnek. szaxafonok. duda. melodika. brÁcsa. Ének. rap. beatbox. Ének. Ennél jobban nem is lehet jellemezni őket. Csak annyit tennék hozzá, ezeket a hangszereket nagyon élvezhető módon kombinálják és nagyon jó számaik vannak. Aki még nem ismeri őket, és kíváncsi egy modern alapokra felépített, hagyományos dallamokat játszó zenekarra, hajrá, ismerje meg őket. Érdemes.




Sunacos
A Suhancos MR2 Petőfi sztár zenekar. Több számuk is fut nagy sikerrel a rádión. Ez alapján azt gondoltam róluk, hogy sima hülye szövegelős hip-hop zenkarról van szó. Szerencsére hatalmasat tévedtem. A Suhancos - bár tényleg van benne szövegelés - igazi minőségi hangszeres zenekar. Nem is értem, hogy eddig hol bújkáltak. Zseniális showt adnak a színpadon. Miközben hagyományos hangszereken játszanak - pl. akkusztikus gitár, bőgő, brácsa, hegedű - teljesen jó és modern a zenéjük. Ebből a szempontból a Zuboly és a Suhancos hasonlít egymásra, mivel mindketten régi gyökerekhez nyúlnak vissza, ugyanakkor mai felfogásban adják elő magukat. A Suhancos nagyon állat és pörög a színpadon. Ritkán látni, hogy egy zenekar tagjai nagyon élvezik amit csinálnák. Esetükben egyértelmű jelei voltak az örömzenélésnek. A gitáros (akkusztikus) pl. tényleg nem fért a bőrében. Persze ez jótékony hatással volt a közönségre is, alig akarták leengedni őket a színpadról.

Muszáj megjegyeznem, egy fontos dolgot. Le a kalappal a Suhancos előtt. Miközben csinálják a tök jó zenéjüket finoman csempészik bele a magyar népzenét. Ez nagyon fontos, mivel az énekórán belénksúlykolt dallamokhoz hasonlóakat ők úgy formálják át, hogy a közönség nagyon vevő rá és abszolút befogadó. Arról nem is beszélve, hogy a brácsásnak köszönhetően folyamatosan ott a bugi a zenében.

A koncert után a srácok mászkáltak a közönség sorai között és még azt is elmondhatom róluk, nagyon szimpatikusak.