Pár hónapja váltott a Petőfi Rádió. Tőlünk nyugatabbra lévő országokban (pl. Ausztria, és Anglia) megszokotott dolog az egyik közszolgálati rádiócsatornán szólni az ifjúsághoz. Az osztrákoknál az FM4, míg az angoloknál a BBC Radio1 valósít meg a Petőfihez hasonló műsorstruktúrát és kommunikációt. A Petőfi új irányváltásakor máshol már bevált modellt alkalmazott.

Ennek ellenére a porosodó testület, az ORTT erejét fitogtatja. Közigazgatási eljárás keretein belül próbálják rávenni a Magyar Rádió Zrt-t, hogy a közszolgáltatiságot az ORTT szemponjai szerint valósítsák meg. Kérdés, hogy miért nem tudják a megcélzott fiatalság érdekeit szem előtt tartani. A Petőfi arculatváltásával az itthoni zenei kultúra támadt fel. A magyar zenekarok közül szinte csak olyanokat játszanak, melyek eddig máshol nem kaptak lehetőséget. És bár ez szubjektív véleményünk, ezek a zenék kifejezetten értékesek a magyar kultúra szempontjából.


Hab a tortán, hogy a hallgatottsági adatok is a döntés és váltás helyességét támasztják alá. A Petőfi rádió hallgatóinak száma négyszeresére nőtt. Kiemelt növekedést értek el a célközönség, a 18-39 éves korosztályban. Ezek után mindenki láthatja, és még inkább hallhatja, hogy a MR2 Petőfi Rádió létjogosultságáról felesleges tovább vitázni.

Petőfi Rádió – Nagyon zene

Régóta rágódom azon, miért nincs egy olyan rádióállomás, amit 2 percnél tovább tudnék hallgatni? Miért kell az összes csatornán kétszer végigszörföznöm, hogy olyan számot találjak, amit végig is tudok hallgatni. Velem van a baj, túl speciális igényeim vannak, vagy az hazai állomások tényleg ennyire gagyik. Időnként valahogy egy szlovák rockadót el tudtam csípni, ahol meglepetések meglepetésére csak olyan dalokat játszottak, amiket szeretek, de aztán az autó kitért a rádióhullámok hatósugara alól, így maradt tovább a keresgélés. De leginkább a Bartókon pihentettem a fülemet, ahol nincsenek idegesítő szignók, harsány reklámok, a speakerek karattyolása alatt nem szól idegesítő háttérzaj, és a zenében is állandó a minőség. De ezt inkább kényszermegoldásnak nevezném. Mert a komolyzenéhez nyugalomra és sok időre van szükség. Az autózásnyi időtávok pedig nem mindig telnek hosszú békességben. Aztán máskor inkább be se kapcsoltam a rádiót, vagy a saját cédéimet hallgattam, de azt meg macerás folyton cserélni, vagy mindig már a kocsiba jutott eszembe, hogy a rádiózásból semmi jó nem jön ki úgyse.

Sokan dicsérik a Gazdaság Rádiót, ahol ha a hírek elfogynak, folyamatosan jó muzsikákat tolnak. A baj csak az, hogy ez vagy éjszaka, vagy hajnalban következik be, különben pedig a tőzsde állásáról szóló jelentés , egy gazdasági elemző vagy valami nagyon izgalmas hír között csíphettél el jobb nótákat. Aztán itt van a kicsit sznob Jazzy, az igényes emberek adója. Ami ugyan az eddigi palettához képest valóban tartalmasabb szórakozást kínál, de néha azt érzem, egyedül a stílus megválasztásában jellemzi őket ez a fajta igényesség. A zenei kínálatunk nem túl nagy, és valamiért nem is a szakma legjobbjait választják ki. A slágerrádiókról annyira nem írnék sokat, apám nevében köszönöm az összesnek, hogy vannak. Végülis így utólag nem nehéz megmondani, mik voltak 30-40-50 és lassan 60 éve a legjobb témák. Ezeket rendre meg is találják, csak azt sajnáltam, egy adó sincsen, aki ma is utat tudna mutatni a hallgatóknak.

Erre jön a Petőfi „jó ebédhez szól a nóta” Rádió, a mulatós és gagyi magyarokat játszó, poros állami adó, és valami olyat tesz, aminek már nagyon itt lett volna az ideje. Egy adó, amelyik fittyet hány az egész beporosodott, mellézenélő magyar rádiópalettára. Amelyik nem foglalkozik azzal, hogy a többiek mit és hogyan csinálnak, és olyan zenéket kezd játszani, amilyet sehol máshol nem hallhatunk. A Petőfi megkeresi azokat az előadókat, akik egy mai slágerrádióban szerepelhetnének, mert mint kiderül: vannak ilyenek is. És amit még jobban becsülök, végre teret ad az eddig mellőzött, de őszinte és tökös zenéket játszó magyar együtteseknek. Mert eddig az igazi mondanivalóval rendelkező, nem elsősorban kétnapos slágerekre gyúró együttesek csak akkor kerülhettek be a rádiókba, ha hajlandóak voltak megtagadni magukat. Ha a menedzserük elhitette az állomás vezetőjével, hogy igazából ez a zenekar is beáll a könnyen emészthető hangok sorgyárába, és ezentúl, ha úgy fütyül a szél, előröl hátra fésülik majd a hajukat, és szívesen adnak majd hétvégenként 40 playback fellépést is. És akkor a zenekar eldönthette, hogy a rádióban akar-e szerepelni, vagy inkább megmarad annak, ami. Viszont most ott van a Petőfi, akinek nem kell benyalni, ahova nem kell menedzser, mert a szerkesztőknek fülükben dobog a szívük, és az ízlésük is a helyén van. És végre az igényes magyar könnyűzene oda kerül, ahova való. A Kispál, a HS7, a Tankcsapda, az Amorf, az Emil és a Hiper együtt játszik a U2-vel, Mobyval, az R.E.M.-mel, Jamiroquai-al és a Gorillazzal. Kicsit olyan a helyzet, mintha egy kurva jól sikerült Sziget Fesztiválra mennék ki a Nagy Színpadhoz. A fesztivál azonban olyannyira jól sikerült, hogy a külföldi és a magyar elit aránya teljesen kiegyenlítődött.

Nagyon zene, ez a rádió szlogenje, és céljuk elsősorban a 18 és 39 év közötti korosztály meghódítása. Ezzel szerintem nem lesz gond, és azon se lepődnék meg, ha a diszkó és slágerrádiók hallgatói lassan átszivárognának az állami adóhoz. Ahol végre nem tátong akkora lyuk a valóság és a zenék között, mint máshol. A Zenevilág.net ezennel befogadja családjába a Petőfi Rádiót. Aki teheti, tekerjen a 94.8 MHz-re, és lazítson bátran hosszú perceken keresztül.