Kedvemre való a dán St. Prostitute stílusa, hiszen Los Angeles 80-as évek végi, 90-es évek elei zenéje ihlette. Erőteljes, kompromisszumoktól mentes rock n’ roll, amelyen belül nagy hangsúlyt fektetnek a jó dallamoknak.

Elsőre a korai Mötley Crüe ugrott be nekem. Ugyanazt a tűzet érzem a zenéjükben, mint anno a Mötley-nél. 2007-ben, még L.A. Prostitues néven alakította a két Korsholm testvér, Fussy ének, ritmusgitár és Morten szólógitár, a bandát. Majd csatlakozott hozzájuk egy kemény ütős, Jack Andy és Kim Mikkelmann basszusgitáros. A Here Come The Prostitutes a srácok első lemeze, amely újra felvéve tartalmazza az első EP-jük három dalát. Az anyag Koppenhágába került rögzítésre a neves producer, Soren Andersen közreműködésével, aki szerint magasan kiemelkednek a hasonszőrű zenekarok közül.

Már a címadó dallal a lovak közé csapnak. Jó kis party rock, benne meg van mind az, ami erre a stílusra jellemző: nők, buli, pia ezerrel. Fussy Korsholm hangja nagyon passzol a zenéhez, és jól ki is használja az adottságait. Nagyon ott van az I’m Not Falling, ahol Line Krogholm énekesnővel duettben tolja Fussy. Biztos koncertfavorit, pörgős intenzív szerzemény. A következő nóta, a Dreaming Of You elején az Aerosmith ugrott be. Egy fülbemászó, dallamokkal telipakolt dal. Persze, a szintén dán D.A.D. hatása is nyilvánvaló a zenében. Tuti, hogy a bulikon a tini lányok együtt éneklik Fussyval az első sorban. Tekerősebb, pörgős a The Highway Hitcher Murder Blues. Jó felépített dal, nagyszerű a szilárd ritmusszekció, amely elengedhetetlen, hogy feszes, húzós legyen a zene. Ilyen a következő, Hell Yeah!! is. Döngölős, szinte pezseg, vibrál a levegő a zene hallatán. Melankolikusabb az ezt követő Medicine. Szinte lebeg az ember a zene hallatán. Gyönyörű ballada az akusztikus gitárral és a frontember érzelmekkel teli énekével előadott, A Bitter Man’s Lullaby. Hegedűvel színesítve még egy pluszt kap a nóta. Telitalálat! Talán az Extreme jut hirtelen eszembe, ők nyújtották ezt a hatást a hasonszőrű dalaikkal. Ezután felpörögnek az események. A Schizophrenia pattogós, lendületes ritmusra épül. Szintén feszes a záró Crizis. Jó kis szólóval megpakolva, döngölős riffel zárva a lemezt.


Ha a srácok a 80-as években zenélnek, akár egy stadion rock szintű banda is lehetett volna belőlük. A mai mostoha zeneipari körülmények között sokkal nehezebb a dolguk. Ha tudnak fejlődni, előrelépni sokra vihetik. Egy biztos, ezzel a debütáló albummal megmutatták, hogy sokra hivatottak. Aki szereti a jó hard rock zenét, kis punk beütéssel, fogós dallamokkal, az adjon egy esélyt a Here Come The Prostitues albumnak. Garantáltan ad néhány kellemes percet a hallgatónak.

Dalcímek:
01. Here Come The Prostitutes
02. Say When It's Over
03. I'm Not Falling
04. Dreaming Of You
05. The Highway Hitcher Murder Blues
06. Hell Yeah!!
07. Medicine
08. A Bitter Man's Lullaby
09. Schizophrenia
10. Crisis

Zenekar:
Fussy Korsholm – ének és ritmusgitár
Morten Korsholm – szólógitár, háttérének
Kim "Finn" Mikkelmann – basszus és háttérének
Jack Andy – dobok és háttérének

Vendég:
Line Krogholm - ének (I'm Not Falling)