Újra együtt a Steroid és a Cherokee, ezúttal a Cinema Rock Caféban. Ha lemaradtál a június 15-i Club 202-es buliról, most itt az alkalom, hogy bepótold! :) Ezúttal Budapest belvárosába, a Haris közbe invitálunk Benneteket egy laza bulira, ahol a friss lemezes Cherokee, a továbbra is skizofréniás Steroid és a Nickelback slágerekek hazai mestere a Nickelblack fog nektek muzsikálni. Július 21-én, este 9 órakor kezdődik a mulatság és a belépő 990 forint lesz.
Egyelőre még annyi időnk nem volt, hogy a tegnap esti, Beregszász egyetlen koncertezésre alkalmas klubjában, a Soyuz-ban lezajlott eseményekről összerakjunk egy beszámolónyit, de annyit meg tudunk tenni, hogy az ott készült képeket már most megosszuk veletek.
Cimkék: Aftermath, Black Summer Cloud, Rock Days In Soyuz, Rocktóber, The Smokers olvasd tovább! eddigi hozzászólások: 0
Kellemes meglepetést okozott a brit hard rock zenében utazó angol Jettblack második albuma, a Raining Rock. Nem ismerem az előző, 2010-ben megjelent Get Your Hands Dirty-t, de ez az új CD tele van a 80-as évek végi, 90-es évek eleji hard rock zenével. Skid Row, Mötley Crüe kétség kívül jelen van a hatások közt. Akár nevezhetjük retronak is a Jettblack hangzását, de merem állítani, hogy ugyanúgy élvezhető a zenéjük, mint a hatásként említett bandáké. Bevallom, jól esik ilyen stílusban nyomuló mai bandákat hallgatni, akik így érzik azt a feelinget, ami az akkori zenéket jellemezte.
Már a lemezt nyitó Intro sem egy szokványos kezdés. Tele van energiával, megadja a kezdő lendületet. Ezt követi a címadó Raining Rock, egy nagyszerűen összerakott hard rock nóta. Jó az ének, stabil gitárjáték, kalapáló dobok. Az egyik legjobb nótája a bandának. A következő a Less Torque, More Thrust sem hagy levegővételre időt. A legjobb Skid Row hagyományokat eleveníti fel. A Prison Of Love a következő szerzemény. Fülbemászó dallamok, mintha visszarepülnénk a 80-as évekbe. Ezt nagyon élvezem! Nagyon érzik a srácok az említett korszakot. A Bonfire szellemisége is ott bujkál a dalban. Keményebb, pörgősebb az ezt követő System. Szinte pezseg a levegő a jó kis riffek hatására. Black Gold az ezt követő nóta. Egy csodás dallamokra épült szerzemény. Ízlésesen váltakoznak az akusztikus és elektromos gitárok. Tökéletesen megírt ballada. Felpezsdül a levegő a Something Abaut This Girl alatt. Egy pattogós, dögös dal, ötletes riffekkel. Jó kis közönségmozgató, igényes szólóval. Vidám, a címéből is sejthető, az ezt követő Sunshine. Szinte repül az ember a zenével. Jó esik hallgatni - közérzet javítónak első osztályú. Nem pihenhetünk, nem is szabad a Temptation alatt. Markáns basszus alapra döngöli a földbe az embert a zene. Csak vidámság és rock n’ roll, hogy a jó öreg Nagy Ferót idézzem. Megadallamok a Never Gonna Give It Up-ban. Trappolós zene, remek kórus, fülbemászó, dúdolható refrén. Egy kis hangulatváltás az In Between Lovers-nél. Markánsabb riffek, bluesos beütésekkel, jó kis szólóval - feltéve az i-re a pontot. Persze a Skid Row munkássága itt is érezhető. Azt gondolná az ember, hogy ezek után egy kicsit pihenünk, de jön a Side Of The Road és sodródunk tovább. Süt a zene, röpködnek a jobbnál jobb riffek. A végére még rittyentettek egy remek balladát a The Sweet And The Brave képében. Aki bírja a Mr. Big-et, annak bátran ajánlom.
Bónuszként még megkapjuk a Raining Rock-ot Udo Dirkschneider vendégszereplésével, és a Weapon nótát, amely egy vidám tekerés 80-as évek végi ízekkel fűszerezve.
Tényleg jó ez az album, telepakolva jó riffekkel, fülbemászó dalszövegekkel. Nehéz belekötni, én személy szerint nem találtam üresjáratot, nagyon élveztem a hallottakat.
Dalok:
01 - Intro
02 - Raining Rock
03 - Less Torque, More Thrust
04 - Prison Of Love
05 - System
06 - Black Gold
07 - Something About This Girl
08 - Sunshine
09 - Temptation
10 - Never Gonna Give It Up
11 - In-Between Lovers
12 - Side Of The Road
13 - The Sweet And The Brave
14 - Raining Rock (feat. Udo Dirkschneider) [bonus track]
15 - Weapon [digital exclusive bonus track]
Tagok:
Will Stapleton - ének, gitár
Jon Dow - ének, gitár
Tom Wright - basszusgitár
Matt Oliver - dobok
A Black Sabbath gitárosa Tony Iommi megerősítette azokat a híreszteléseket, melyek szerint míg tartott a tavaly megállapított limfómára adott kemoterápiás kezelés, ő az alatt az idő alatt is írt dalokat a Black Sabbath új albumára.
Tony így kommentálta ezt: "Volt amikor rosszul éreztem magam és végtelenül gyengének. De olyankor, amikor jobban lettem és úgy éreztem, hogy képes vagyok hangszer ragadni, azon nyomban dolgozni kezdtem".
Geezer Butler bőgős a maga részéről még hozzátette: "Tony kórházba készült, és mi eldöntöttük, hogy attól függően vonulunk stúdióba, hogy hogyan halad a kemoterápiás kezelés".
Cimkék: Black Sabbath, doom metal, Tony Iommi olvasd tovább! eddigi hozzászólások: 0
A black metalos Behemoth frontembere, Adam "Nergal" Darski vendégénekel a lengyel contry művész-énekes, Maciej Malenczuk legújabb, Psychocountry című albumán. Nergal a Highwayman című, eredetileg az amerikai Jimmy Webb által írt dal átiratához énekelt fel pár strófát.
Malenczuk szerepelt a legutóbbi Behemoth korong, az Evangelion Lucifer című dalában.Így végül is adott volt a vendégeskedés.
Cimkék: Behemoth, black metal olvasd tovább! eddigi hozzászólások: 0
Kétnaposra sikeredett az egynaposnak meghirdetett MegaRock fesztivál. Az tudvalevő volt, hogy egy magyarországi zenekarnak jónéhány igazolással kell rendelkeznie a határátlépéskor, amennyiben saját szerelést is hoznak magukkal. A Tankcsapda szombat esti, második kárpátaljai fellépése is a zenekar nagy mennyiségű cuccának az áthozatala miatt hiúsult meg, pedig a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Viszont Ukrajna nem EU-s tagállam, így a bejutás sem a legegyszerűbb. A szombat esti határátkelésről így írt a tankcsapda.com:
„Ahogy éjszaka már írtuk: mivel tegnap hat órányi próbálkozás, telefonálás, papírmunka és mindenféle „kínlódás” után sem tudtuk átlépni a magyar-ukrán határt, kénytelenek voltunk visszafordulni Debrecenbe. Nagyon sajnáljuk, mert tudjuk, hogy nagyon sokan vártak minket. Az, hogy a koncert elmaradt a közönségnek és nekünk is óriási csalódás volt, ezért a szervezőkkel és a határátlépést segítőkkel közösen úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel! Hamarosan újra útra kelünk, hogy MA ESTE KILENCTŐL mégis csak legyen TANKCSAPDA KONCERT BEREGSZÁSZON! A határról még jelentkezünk, de hiszünk abban, hogy ma már nem lesz akadálya a bulinak! A helyszínen lesz még jegy, de a már megváltott jegyek természetesen mára is érvényesek! Mi ott leszünk, gyere Te is!”
Végül is minden jó, ha jó a vége – így az egy nappal elodázott buli vasárnap megtartatott és az előző napi kellemetlenségek ellenére is összejött becsülettel a rockhad. Köszönet a szervezőknek a „mindenki hozhat magával egy embert, akit ingyen beengedünk” akciójának!
De nézzük sorjában...
A fesztivál szombati napjának első fellépői két beregszászi banda voltak, akiknek koncertjeit eddig már több alkalommal is volt szerencsém végignézni. Viszont az előző koncertekhez képest egyik zenekar felől a másik felé billent a képzeletbeli mérleg nyelve. A Black Sun új énekessel (sajnos csak átmeneti tag), Csaszival állt színpadra és a jó kiállású és hangú frontembernek, valamint az elhangzó feldolgozásoknak köszönhetően megcsinálták eddigi pályafutásuk legjobb koncertjét. Nem így az Aftermath, akik a rettenetes hangzás mellett még rossz napot is fogtak ki, mert amíg klubokban megdörrennek rendesen a dalok, addig most a legkevésbé sem tudtak bemozgatni (kivéve a Lost Pity The Sadness-ét). Meg aztán az efféle gót-black/melodic death nem tűző napfényre való muzsika.
Visszatérve a Black Sun-ra, az akkor még csak kb. százfős közönség hálásan fogadta a Paranoid, a Kétforintos Dal és más klasszikusok átiratait. Ha ugrálás nem is volt az amfiteátrum színpada előtt kiürített elég tágas területen, de az azért ülve kellemesen bólogattak a nézők.
Érdekes volt a hangosítás is aznap (másnap viszont tökéletes), hiszen egyes csapatok elég tűrhetően szólaltak meg, míg mások brutál szarul. A Falka, akik egy magyarországi Akela tribute zenekar saját dalokkal, egész jól belövette magának a cájgot, így az élvezhető szintre kerültek az elhangzó dalok.
Mivel magam is rengeteget hallgattam a korai Akelákat, ezért nagyon élveztem a bulit, ahol természetesen jó pár klasszikus darab elhangzott Főnökék diszkográfiájából: Fáklyával a Pokolba, Megkísértelek (közönség énekeltetéssel), Közeleg, Botocskám. De a legnagyobb ovációt mégis a Rockernek születtem c. első lemezes Akela nóta kapta. A saját dalok is erőteljesen húznak a Katona Laciék által képviselt stílushoz, és azt kell mondjam – jól megírt dalocskák ám ezek, melyeket Cziráki Richárd, énekes felvezetései, kommentjei nagyban megdobnak. Egy állat a fickó. Magas és pont olyan laza a deszkákon, mint maga a Főnök, valamint spontán bohóckodásra is simán ragadtatja magát (mekkora volt már, amikor megköszönte az amfiteátrumon kívül rekedt jegy nélküli csóró, de a hegyoldalból a színpadra rálátó srácoknak a részvételt…).
Ez után sikerült egész remekül bealkoholizálni. Mindennek az oka abban keresendő, hogy a Nickelblack, akik az Alcohol zenekar által visszamondott (Hála és égieknek!!!) fellépését hivatottak helyettesíteni és az Álmok lemezt turnéztató Tűzmadár szintén fennakadt az ukrán vámon.
(a jövőben Kárpátaljára készülő zenekaroknak: érdeklődjetek jól utána a szervezőknél a határátlépésnek még jóval az indulás előtt!!!)
Szóval, olyan két óra szünet után lépett színpadra a Nickelblack, akik nevükhöz méltón a kanadai Nickeback dalait játsszák. Engem nem igazán varázsol el az efféle akusztikus, félakusztikus prüntyögés (már bocsánat!), de a fiatalabb korosztály bizony egész bőszen énekelte az ismertebb Nickelblack dalokat (médiatámogatás rulez!).
Kb. 45-50 percnyi zenélés és némi beállás után léptek színpadra Tűzmadárék. Ha nem is szívem csücske a banda zenéje, azért még kíváncsi voltam, hogy mit produkálnak élőben, hiszen a tavalyi Arena Feszt-en a Rubicon-al pontosan így voltam, és ha nem is szerelmesedtem bele a zenéjükbe, attól még egy nagyon jó kis bulit toltak.
Sajnos ez nem jött össze a Tűzmadárnak. Hiába tettek meg minden tőlük telhetőt a srácok, a fesztivál legratyibb megszólalású zenekara cím sajnos nem segítette őket. Komolyan! A két gitárból csak merő kása jött át a hangfalakból, a bőgő dörgött és túlszólt mindenen, a dobok is püffögtek, míg szegény Schrott Peti kiénekelte a tüdejét is, de a hangjának alig lett leképződése a nézőtéren.
Ami viszont meglepett, hogy elég sokat ismerték a dalok szövegeit, valamint ekkorra már tekintélyes tömeg csődült össze a Tankcsapda miatt (is). Ennek köszönhetően a banda végül is végig örömzenélést mutatott be. Sőt! Az utolsó dal elhangzása után még egy Rock In Rio-s Iron Maiden-es fotóra is bepózoltak (képek a banda Facebook oldalán) az ezerfős tömeg előtt.
Majd jött a várakozás és olyan 11 óra magasságában a szervezők közölték, hogy a Tankcsapda bulija csak másnap lesz megtartva...
Vasárnap este fél hét körül kaptam SMS-t a főszervezőtől, hogy Lukácsék hangcuccostól megérkeztek a beregszászi amfiteátrumba és este 9-től buli van! Hurrá!
Ez majdnem így is történt, annyi különbséggel, hogy a Tankcsapda legénysége megvárta, míg teljesen lebukik a nap, így kb. 20 perc késéssel indítottak a „Senki nem menekül” című dallal.
A felhozatal vegyes volt, így kaptunk Juglert, Magányos Repülőt és Baj van!-t a Punk and Roll-ról, Az enyém vagy-ot a Legjobb méregről, Csak Neked-et a Jönnek a Férgekről, stb. Szívem szerint a kedvenc lemezemről, az Ember Tervezről elhangzó három dalnak örültem leginkább (a Négy, Magzat a méhben és a Rock & Rollnak hívott). De a ráadásban eljátszott Egyszerű dal sima basszuskísérettel és jóformán a közönség énekével is nagyon hangulatosra sikeredett.
Persze volt még Rock a Nevem, meg Ez az a Ház és a (sajnos) elmaradhatatlan Mennyország Tourist is, de az új dal, a Mi a f… van? nagyon ütős volt élőben. Stúdióváltozatban nekem kicsit sok ez a szóköpködős, középtempós dal, de így rohadt jól esett ez a frankó zakatolás.
Lukács természetesen hozta a formáját és Sidivel együtt (azt kell mondjam, hogy nekem Cserkó nem hiányzott) remek és jó összhangban lévő párost alkottak. Ez a Sidi fiú meg magában is külön élmény. Kinézetre valahol Max Cavalera (raszta fej) és Zakk Wylde (gitártartás, pózok, játékstílus) keresztezésének írnám le. Jobb gityós is, mint Cseresznye. Nem erőlteti a wah-pedálos szólókat, sokkal inkább tisztán, némileg saját stílusára alakítva játssza azokat, de megtartva eredeti hangulatukat.
Egyedül Fejes Tomin éreztem a fáradtságot, pici enerváltságot. Hiába voltak a jól megszokott grimaszai, valahogy nem tapasztaltam az a tüzet benne, mint a másik két zenésztársban.
Persze minderre magasról tojt a közönség és szimplán élvezték a zenét, ezzel plusz erőt adva magának a bandának is.
A buli végét egy óriási tussal (a la Manowar) zárták és megígérték, hogy még egyszer nem kell öt évet várni egy újabb kárpátaljai Tankcsapda fellépésre.
A végére még annyi, hogy egy nagy kalapemelés a zenekarnak, hogy az előző napi kellemetlenségek, idegeskedés után még egyszer vették a fáradtságot és újra nekivágtak a bő 100km-es útnak és egy irgalmatlan showt csaptak Nekünk! KÖSZI!!!
Cimkék: Aftermath, Beregszász, Black Sun, Falka, koncertbeszámoló, Nickelblack, Tankcsapda, Tűzmadár olvasd tovább! eddigi hozzászólások: 6
Kétnaposra sikeredett az egynaposnak meghirdetett MegaRock fesztivál. Az tudvalevő volt, hogy egy magyarországi zenekarnak jónéhány igazolással kell rendelkeznie a határátlépéskor, amennyiben saját szerelést is hoznak magukkal. A Tankcsapda szombat esti, második kárpátaljai fellépése is a zenekar nagy mennyiségű cuccának az áthozatala miatt hiúsult meg, pedig a szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Viszont Ukrajna nem EU-s tagállam, így a bejutás sem a legegyszerűbb. A szombat esti határátkelésről így írt a tankcsapda.com:
„Ahogy éjszaka már írtuk: mivel tegnap hat órányi próbálkozás, telefonálás, papírmunka és mindenféle „kínlódás” után sem tudtuk átlépni a magyar-ukrán határt, kénytelenek voltunk visszafordulni Debrecenbe. Nagyon sajnáljuk, mert tudjuk, hogy nagyon sokan vártak minket. Az, hogy a koncert elmaradt a közönségnek és nekünk is óriási csalódás volt, ezért a szervezőkkel és a határátlépést segítőkkel közösen úgy döntöttünk, hogy nem adjuk fel! Hamarosan újra útra kelünk, hogy MA ESTE KILENCTŐL mégis csak legyen TANKCSAPDA KONCERT BEREGSZÁSZON! A határról még jelentkezünk, de hiszünk abban, hogy ma már nem lesz akadálya a bulinak! A helyszínen lesz még jegy, de a már megváltott jegyek természetesen mára is érvényesek! Mi ott leszünk, gyere Te is!”
Végül is minden jó, ha jó a vége – így az egy nappal elodázott buli vasárnap megtartatott és az előző napi kellemetlenségek ellenére is összejött becsülettel a rockhad. Köszönet a szervezőknek a „mindenki hozhat magával egy embert, akit ingyen beengedünk” akciójának!
De nézzük sorjában...
A fesztivál szombati napjának első fellépői két beregszászi banda voltak, akiknek koncertjeit eddig már több alkalommal is volt szerencsém végignézni. Viszont az előző koncertekhez képest egyik zenekar felől a másik felé billent a képzeletbeli mérleg nyelve. A Black Sun új énekessel (sajnos csak átmeneti tag), Csaszival állt színpadra és a jó kiállású és hangú frontembernek, valamint az elhangzó feldolgozásoknak köszönhetően megcsinálták eddigi pályafutásuk legjobb koncertjét. Nem így az Aftermath, akik a rettenetes hangzás mellett még rossz napot is fogtak ki, mert amíg klubokban megdörrennek rendesen a dalok, addig most a legkevésbé sem tudtak bemozgatni (kivéve a Lost Pity The Sadness-ét). Meg aztán az efféle gót-black/melodic death nem tűző napfényre való muzsika.
Visszatérve a Black Sun-ra, az akkor még csak kb. százfős közönség hálásan fogadta a Paranoid, a Kétforintos Dal és más klasszikusok átiratait. Ha ugrálás nem is volt az amfiteátrum színpada előtt kiürített elég tágas területen, de az azért ülve kellemesen bólogattak a nézők.
Érdekes volt a hangosítás is aznap (másnap viszont tökéletes), hiszen egyes csapatok elég tűrhetően szólaltak meg, míg mások brutál szarul. A Falka, akik egy magyarországi Akela tribute zenekar saját dalokkal, egész jól belövette magának a cájgot, így az élvezhető szintre kerültek az elhangzó dalok.
Mivel magam is rengeteget hallgattam a korai Akelákat, ezért nagyon élveztem a bulit, ahol természetesen jó pár klasszikus darab elhangzott Főnökék diszkográfiájából: Fáklyával a Pokolba, Megkísértelek (közönség énekeltetéssel), Közeleg, Botocskám. De a legnagyobb ovációt mégis a Rockernek születtem c. első lemezes Akela nóta kapta. A saját dalok is erőteljesen húznak a Katona Laciék által képviselt stílushoz, és azt kell mondjam – jól megírt dalocskák ám ezek, melyeket Cziráki Richárd, énekes felvezetései, kommentjei nagyban megdobnak. Egy állat a fickó. Magas és pont olyan laza a deszkákon, mint maga a Főnök, valamint spontán bohóckodásra is simán ragadtatja magát (mekkora volt már, amikor megköszönte az amfiteátrumon kívül rekedt jegy nélküli csóró, de a hegyoldalból a színpadra rálátó srácoknak a részvételt…).
Ez után sikerült egész remekül bealkoholizálni. Mindennek az oka abban keresendő, hogy a Nickelblack, akik az Alcohol zenekar által visszamondott (Hála és égieknek!!!) fellépését hivatottak helyettesíteni és az Álmok lemezt turnéztató Tűzmadár szintén fennakadt az ukrán vámon.
(a jövőben Kárpátaljára készülő zenekaroknak: érdeklődjetek jól utána a szervezőknél a határátlépésnek még jóval az indulás előtt!!!)
Szóval, olyan két óra szünet után lépett színpadra a Nickelblack, akik nevükhöz méltón a kanadai Nickeback dalait játsszák. Engem nem igazán varázsol el az efféle akusztikus, félakusztikus prüntyögés (már bocsánat!), de a fiatalabb korosztály bizony egész bőszen énekelte az ismertebb Nickelblack dalokat (médiatámogatás rulez!).
Kb. 45-50 percnyi zenélés és némi beállás után léptek színpadra Tűzmadárék. Ha nem is szívem csücske a banda zenéje, azért még kíváncsi voltam, hogy mit produkálnak élőben, hiszen a tavalyi Arena Feszt-en a Rubicon-al pontosan így voltam, és ha nem is szerelmesedtem bele a zenéjükbe, attól még egy nagyon jó kis bulit toltak.
Sajnos ez nem jött össze a Tűzmadárnak. Hiába tettek meg minden tőlük telhetőt a srácok, a fesztivál legratyibb megszólalású zenekara cím sajnos nem segítette őket. Komolyan! A két gitárból csak merő kása jött át a hangfalakból, a bőgő dörgött és túlszólt mindenen, a dobok is püffögtek, míg szegény Schrott Peti kiénekelte a tüdejét is, de a hangjának alig lett leképződése a nézőtéren.
Ami viszont meglepett, hogy elég sokat ismerték a dalok szövegeit, valamint ekkorra már tekintélyes tömeg csődült össze a Tankcsapda miatt (is). Ennek köszönhetően a banda végül is végig örömzenélést mutatott be. Sőt! Az utolsó dal elhangzása után még egy Rock In Rio-s Iron Maiden-es fotóra is bepózoltak (képek a banda Facebook oldalán) az ezerfős tömeg előtt.
Majd jött a várakozás és olyan 11 óra magasságában a szervezők közölték, hogy a Tankcsapda bulija csak másnap lesz megtartva...
Vasárnap este fél hét körül kaptam SMS-t a főszervezőtől, hogy Lukácsék hangcuccostól megérkeztek a beregszászi amfiteátrumba és este 9-től buli van! Hurrá!
Ez majdnem így is történt, annyi különbséggel, hogy a Tankcsapda legénysége megvárta, míg teljesen lebukik a nap, így kb. 20 perc késéssel indítottak a „Senki nem menekül” című dallal.
A felhozatal vegyes volt, így kaptunk Juglert, Magányos Repülőt és Baj van!-t a Punk and Roll-ról, Az enyém vagy-ot a Legjobb méregről, Csak Neked-et a Jönnek a Férgekről, stb. Szívem szerint a kedvenc lemezemről, az Ember Tervezről elhangzó három dalnak örültem leginkább (a Négy, Magzat a méhben és a Rock & Rollnak hívott). De a ráadásban eljátszott Egyszerű dal sima basszuskísérettel és jóformán a közönség énekével is nagyon hangulatosra sikeredett.
Persze volt még Rock a Nevem, meg Ez az a Ház és a (sajnos) elmaradhatatlan Mennyország Tourist is, de az új dal, a Mi a f… van? nagyon ütős volt élőben. Stúdióváltozatban nekem kicsit sok ez a szóköpködős, középtempós dal, de így rohadt jól esett ez a frankó zakatolás.
Lukács természetesen hozta a formáját és Sidivel együtt (azt kell mondjam, hogy nekem Cserkó nem hiányzott) remek és jó összhangban lévő párost alkottak. Ez a Sidi fiú meg magában is külön élmény. Kinézetre valahol Max Cavalera (raszta fej) és Zakk Wylde (gitártartás, pózok, játékstílus) keresztezésének írnám le. Jobb gityós is, mint Cseresznye. Nem erőlteti a wah-pedálos szólókat, sokkal inkább tisztán, némileg saját stílusára alakítva játssza azokat, de megtartva eredeti hangulatukat.
Egyedül Fejes Tomin éreztem a fáradtságot, pici enerváltságot. Hiába voltak a jól megszokott grimaszai, valahogy nem tapasztaltam az a tüzet benne, mint a másik két zenésztársban.
Persze minderre magasról tojt a közönség és szimplán élvezték a zenét, ezzel plusz erőt adva magának a bandának is.
A buli végét egy óriási tussal (a la Manowar) zárták és megígérték, hogy még egyszer nem kell öt évet várni egy újabb kárpátaljai Tankcsapda fellépésre.
A végére még annyi, hogy egy nagy kalapemelés a zenekarnak, hogy az előző napi kellemetlenségek, idegeskedés után még egyszer vették a fáradtságot és újra nekivágtak a bő 100km-es útnak és egy irgalmatlan showt csaptak Nekünk! KÖSZI!!!
Cimkék: Aftermath, Beregszász, Black Sun, Falka, koncertbeszámoló, Nickelblack, Tankcsapda, Tűzmadár olvasd tovább! eddigi hozzászólások: 6
Május 26-án, Kárpátalján, a beregszászi amfiteátrumban kerül megrendezésre az első MegaRock Fesztivál, ahol öt év után, főzenekarként Magyarország legnépszerűbb rockzenekara, a Tankcsapda zúzza majd szét a rockHead-eket.
Kora délutáni időpontokban, azaz pontban 14:00 órától a beregszászi Black Sun csapata fogadja az odaérkezőket, majd az AFTERMATH zenekar kezeskedik a jó hangulatról. 16:00 órától pedig a magyarországi FALKA - AKELA TRIBUTE csapja szét a népet. Őket követi a modern metalban jeleskedő Tűzmadár zenekar, kinek énekesét, Schrott Pétert a tavalyi Aréna fesztiválon ismerhettünk meg a Rubicon zenekar színeiben. Este 19:00 órától az Alcohol zenekar tolja tovább a rock ’n rollt. 21:30-tól pedig a gitáros cserén átesett, Tele a Tankot elnevezésű koncertkörútját járó, új lemezét készítő Tankcsapda veszi uralma alá a színpadot.
Időpont: 2012. május 26. (szombat) - Kapunyitás: 14:00
HELYSZIN: Beregszász - Amfiteátrum
FELLÉPŐ(K):
BLACK SUN, AFTERMATH, FALKA -AKELA TRIBUTE, TŰZMADÁR, ALCOHOL, TANKCSAPDA
Tervezett kezdési időpontok:
14:00 BLACK SUN
15:00 AFTERMATH
16:00 FALKA - AKELA TRIBUTE
17:30 TŰZMADÁR
19:00 ALCOHOL
21:30 TANKCSAPDA
Kb. 2009 nyarán a myspacen sikerült belefülelnem egy fiatal, tehetséges német horda, a Morgon néhány próbatermi felvételébe. Rrögtön kapcsolatba is léptem velük, s azóta nyomon követem a Káosz által sugalmazott munkásságukat. A számomra szimpatikussá vált banda lelkesedése azóta is töretlen… Nos, lássuk a legfrissebb történéseket..Chao Ab Ordo!
Salve Morgon! Néhány szóban meséljetek a horda megalakulásáról, valamint a Morgon név eredetéről…. Haglaz: Csapatunk 2007-ben, a téli hónapok folyamán öltött testet, Nordah és énáltalam. Fő célunkként egy nagyon sötét és intenzív zenét játszó, okkult gyökerekkel rendelkező banda megalkotását tűztük ki. Kezdetben ez csupán egy kéttagú projectre korlátozódott. A horda felállása 2008 folyamán vált teljessé, miután Grym (dob) és Urisaz (basszusgitár) csatlakozott a Mélységekben lévő formációhoz. A Morgon név eredetéről annyit, hogy ez egy fiktív névválasztás volt részünkről, ám némely francia régióban “Sötét Hegyet” jelent…. Számunkra a Morgon névnek különleges jelentése van, mely magában foglalja az individuális sötét szellemet (Fekete Lángot) és az “Én” megvilágosodását a fekete mágia segítségével…
Két anyaggal is megleptetek engem - az Infinitas és a Saint of Death anyaggal - amiért hálás köszönetem. Az elsőt EP-ként aposztrofáltátok, a másodikat demoként, ám számomra mindkét Ep remek alkotás… Hogyan zajlottak a felvételek? Továbbá néhány szóban meséljetek a szövegvilágotokról!
Haglaz: Legutóbbi anyagunk a “Saint of Death” önerőből készült el a próbatermünkben, a Necrosophic Studiosban, a nyári Napfordulót követően, egy rendkívül termékeny időszakban. Így ennek megfelelően elegendő időt tudtunk áldozni az új anyag rögzítésére. Demonak, vagy EP-nek értelmezheted tetszésed szerint, ám a felvétel időtartama miatt mi inkább egy 5 számos demonak neveznénk. Ez egy concept-anyag, Qayin Mesternek, a Halál Urának ajánlva…A zene és a szövegek hűen tükrözik a qayini tanok rituális szavainak hatását.
Első ízben a myspacen figyeltem fel rátok anno 2009 nyarán, amikor is belefüleltem a próbatermi felvételeitekbe az oldalatokon. Rendkívül lenyűgözött az a nyers és erőteljes energia, mely belőletek áradt. Érdekelne az inspiráció… Grym: Inspirációinkat a Káosz Végtelen, Sötét és Tiszta Lényegéből merítettük, valamint a hozzá kapcsolódó Sötét Istenekéiből… A Morgont nekik ajánljuk, akik a mi Isteneink is egyben! Élő rituáléink sora mintegy a Mágia ezen megtestesülése, tiszteletadásunk Nekik és az egyetlen Törvény, a Káosz hirdetése. Tudásunkat (és egyben természetesen az inspirációinkat) a mágikus kutatásokból, tanulmányokból szerezzük.
Sachsen-Anhalt régióból származtok….Mutassátok be a helyi scene-t! Grym: Nem gondolom, hogy van helyi scene-ünk, ugyanis ez egy kis regió… Rajtunk kívül két csapatot emelnék ki, az Into Obscurity-t és a Trimonium-ot… Haglaz: A 90-es években volt itt a környékünkön egy kis, igaz metalhead-ekből álló csoport, ám mostanában inkább a nagyobb városokban találhatóak meg inkább ezek az arcok vagy pedig kib..ott metalcore-t hallgatnak, tudod… Ha gondoljátok, hallgassátok meg a másik bandámat, az Into Obscurity-t (into-obscurity.de), mely régisulis dallamos Death Metal-t játszik…
Többször megfordult már a fejemben egy érdekes gondolat… Közös inspirációnk, Jon Nödveidt köthetett össze minket anno Veletek és a svéd Jormundgand-dal anno 2009-ben… Legyetek oly kedvesek néhány gondolatot Róla….
Grym: Jon rendkívül érdekes személyiség természetesen, ám én nem tekintem Őt kizárólagos inspirációmnak. Úgy vélem, mindenki maga kell, hogy kutassa és kitapossa azt az ösvényt, melyet választott. Mindazonáltal Ő egy kiváló ember volt, a “fényhozó”, ha úgy tetszik. Haglaz: Erős Akarat, Félelemnélküliség és most Egy a Káosszal, Tűz által fogant Sátánista. Számomra mind zeneileg, mind pedig személyes meggyőződésből fakadóan hatalmas inspiráció mind a mai napig.
Mit gondoltok a svéd Jormundgand anyagairól? Tobias Fongelius egy kiváló ember és véleményem szerint egy Total Chaos Morgon-Jormundgand turné alaposan megzúzná Európát (természetesen Ungvárt is beleértve) a közeljövőben….
Grym: Én csupán 2 számukat hallottam, ám nagyon megtetszett. Jelen pillanatban nem tervezünk egész ennyire előre, de természetesen várjuk, mit hoz a jövő! Haglaz: Nagyon jó dolog mindig, ha az ember hasonló felfogású társakra lel és elképzelhető, hogy csinálunk majd valami ilyesmit, ahogy említetted fentebb… Meglátjuk!
Mely bandákkal léptetek fel a közelmúltban? Milyen elképzelésekkel rendelkeztek a jövőtöket illetően? Haglaz: A múlt hét folyamán a The Devils Blood kultikus bandával léptünk fel egy színpadon Lipcsében.
Jelenleg alkotói periódusban vagyunk, első teljes nagylemezünkön dolgozunk. A lényegi terv és az első dalok már készen vannak és elképzelhető, hogy még ez év folyamán elkezdjük a stúdió-béli munkálatokat. Okkult ünnepek napjait használjuk fel arra, hogy erőt nyerjünk a művészetünk kiteljesítéséhez és sötétséget vigyünk bele a zenénkbe. Éljenek a Sötét Istenek!
Milyen feldolgozásokat játszottatok ezidáig illetve milyeneket terveztek? Haglaz: Régebben a Bathory-tól a “Raise The Dead’-et valamint a Tormentor “Elizabeth’-jét játszottuk el, melyek remekül beleillettek a programunkba.
Úgy gondolom, hogy a jövőben legalább egy vagy netán több feldolgozást fogunk játszani élőben. Majd meglátjátok….
Kedvenc öt lemezetek és könyveitek?!
Grym::
Gates Of Ishtar – The Dawn Of Flames
Emperor – In The Nightside Eclipse
Dissection – Storm Of The Lights Bane
The Devil´s Blood – The Time Of No Time Evermore
Burzum - Filosofem
A legtöbb könyvet a következő szerzőktől olvastam: Vexior, N.A-A.218, Thomas Karlsson, Michael W.Ford and Peter J. Carrol.
Sok érdekes filmet nézek, ám amit igazán ajánlani szeretnék, az Nocturno Culto : “The Misanthrope”-ja, mely inkább művészet, mint szimpla film. Nagyon atmoszférikus és autentikus is egyben.
Milyen magyar és ukrán hordákat ismertek? Grym: Tormentor, Castrum és Domhring. Nyers, old-school cuccok, remek csapatok.
Németország nemcsak a gazdag kulturális, szellemi és történelmi örökségéről ismert. Rengeteg jó bandátok volt és van a mai napig is. Néhány kedvenc? Grym.: Sodom, Assassin és Morgoth. Haglaz: Poison, Abigor, Hidden in the Fog
Mit gondoltok a legutóbbi Gorgoroth-albumokról, úgymint a “Quantos Possunt ad Satanitatem Trahunt” és az újra feljátszott “Under the Sign of Hell címűekről? Haglaz: Sok black metalos úgy véli, túl letisztult hangzással rendelkeznek ezek az anyagok. (Számomra rendben vannak ezek a cuccok, mivel szeretem Tomas Asklund precíz, kidolgozott dobolását minden bandájában) Grym.: Én szeretem az új albumokat, nem gondolom, hogy a tiszta hangzás hátrányos lenne! Ezenfelül Tomas Asklund dobtempói mindig nagyon impresszívek kemények és precízek.
Haglaz: A régi nyers, pusztító Gorgoroth hangzás már a múlté ám a ‘Quantos Possunt’ a kiváló rebirth-album.
Remélem a közeljövőben ellátogatok hozzátok és megnézem a misztikus tájaitokat, példának okáért a Harz-hegységet.. Inspirál-e Benneteket a környező természet?
Grym: Igen, mindenképp meg kell nézned ezt a régiót. Mi hiszünk abban, hogy a Harz-erdővidék Pan királysága, egy sötét hely, ahol sok legenda alakult ki. A Brocken (Blocksberg) hegység ismert a tradicionális Walpurgisnacht-ról, a ‘boszorkányok ünnepéről’.
Egy kissé az eddigiektől elütő kérdés, így a végéhez közeledve…. Milyen ételeket és italokat ajánlanátok a magyaroknak (helyi jellegzetességekre gondolok)? Mi a véleményetek a magyar konyháról? Grym: Magyar konyha? Csupán a lángost ismerem, de az nagyon finom! Az egyetlen dolog amit meg kell kóstolnotok a német sör, imádni fogjátok!
Haglaz A német sör természetesen és abszint a helyi lepárlónkból. És talán némi rulád (tekercs) éteknek.
Köszönöm szépen Morgon! Végig élvezetes volt számomra az interjú. Üzenetetek a magyar olvasók számára? Keep The Black Flame alive! Grym: Számunkra úgyszintén! Hail Magyar metalhead-ek! Nemsokára lángba borítjuk a tájatokat a zenénkkel! Chao Ab Ordo! Haglaz: ahogy már említetted: Őrizzétek a Fekete Lángot! Támogassátok az Undergroundot! Chao Ab Ordo!
Nagyon tetszet?s :)
Megjelent az Ankh zenekar Tükörterem c.kiadványa
nagyon jó azene nekem tecik énis táncolnénkveletek 11 éves vagyokjóó azene távén báktálé romálé sáválé Réka gy?rb?l
Parno Graszt a Gödörben
nagyon jóóóóóó zene én iselmenénkveletek táncolni csak igy tovább,,,,,,,,,,,,,,
,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
,,,
Parno Graszt a Gödörben
Nem akarunk csalodast okozni! :) Szeretunk zenelni, de nelkuletek ez nem lenne az igazi...
Friday - az összes koncertünk lemezbemutató lesz
Figyelünk a bandára! :)
Friday - az összes koncertünk lemezbemutató lesz