Olyat láttunk, amit már régóta sejtettünk, mégis alig hittünk a szemünknek. Van egy Station nevű zenekar, akik hihetetlen nagy arccal mondják magukról, ők a hazai U2-élet pörgetői. Szerkesztőségünk tagjai többször fórumcsatába keveredtek a Station tagjaival, végül mindig meghúztuk magunkat, mert végtére sose láttuk mit csinálnak.
Egy véletlen folytán a Menta Teraszra keveredtünk, és a nagy sörözés közben feltűnt, hogy Bono-imitátorok rohangálnak a helyen. Gondoltuk, a híres popsztár mély hatást gyakorolt a fiatalokra, és ezért próbálják tökig másolni a ír zenekar frontemberét, mind séróban, mind napszemüvegben. Aztán haladt tovább az este, és valami zenekar elkezdett prüntyögni a színpadon, és mint kiderült, ezek az imitátorok a Station zenekar tagjai. Mituán eljutott a tudatomig, hogy wow, most van lehetőségem belenyalni muzsikájukba, egy gondolat fogalmazódott meg bennem. Ez marha ciki. Ha valaki U2-t játszik, az tökre rendben van. És ahogy játszottak, az olykor jó is volt. (mondjuk végtelenül merev gitárost, és a csapkodó dobost szöktetném). Az egész viszont marha ciki, mert teljesen balfasz módon próbálják a külsőségeket is koppintani, ami nyílvánvalóan nehéz ügy, elvégre Bonoból is csak egy van. És ahogy a U2-t nézem, náluk erős kohézió van a belső, a zene és a külső között. Ezt egy-az-egyben megpróbálni lemásolni nagyon ciki. Csak ismételni tudom magam, balfasz és kész.
A zenekar egyébként jól játszott, a U2-számok hasonlóan szóltak mint az eredetiek. A dinamikai pontokat olykor nehezen élte meg a banda, miközben a basszeros (aki egyébként a legjobban csinálta a dolgát) tombolt a színpadon a többiek csak kisfázis késéssel csatlakoztak a pörgésre.
Saját számaik ákososak, de a világon annyi zene van, hogy nehéz olyat csinálni ami semmi másra nem hasonlít.
Ha ezek a srácok megfogadnának egy jótanácsot, azt mondanám nekik: csak zenéjükben utánozzák a U2-t.