nézd meg ezt

Állítólag Magyaroszágra jön 2010. szeptember-án a U2. Ezt állítja a Blikk, arra hivatkozva, állítja ezt, hogy a Live Nation (ez egy koncert szervező cég) és a U2 management-je lefoglalta erre az időpontra a stadiont.

Jó lenne, csak leugrani a Népstadionba egy koncertre, de azért némileg szkeptikusak vagyunk a hírrel kapcsolatban.

Szerkesztőségünk csak augusztusban nézi meg a show-t, beszámoló majd utána. Addig is...

Itt egy gyors értékelés a U2 új lemezéről, számról számra. Ne várjon senki mélyelemzést, kb kétszer hallgattam meg eddig. Összességében annyi mondható el, hogy egy csomó dalnál visszanyúltak a gyökerekhez. Ezek a jobb számok, de sajnos van pár, ami erőltetett, ötlettelen, funkciótlan. Összességében nem egy rossz lemez, de csináltak már jobbat is. 10-es skálán elsőre: 7.5 pont

No line on the horizon: Ha nem a Get on your boots, akkor ez lesz a koncertek nyitószáma. Énekelhetnek majd a stadionok. Kezdődalnak nagyon jó. Itt még nem lehet tudni, hogy milyen világú ez a lemez, de ígéretes kezdés. Van benne Joshua Tree, Achtung Baby.



Magnificent: Torz gitárokkal indul, ezek adják az alapokat. Aztán jönnek mindenféle Brian Enos betétek, majd rázendítenek az Unforgettable Fire-t és a Joshua Tree-t idéző csilingelő gitárok. A refrén szerintem egy kicsit uncsi, pláne, hogy annyiszor elénekli.

Moment of surrender: Ez egy valahonnan nagyon ismerős basszusalappal indul (ha beugrik, hogy mire emlékeztet, majd update-elek). Bono első szavai szinte üvöltések. Nagyon jó! A refrén olyan, mintha a Passengers albumról szólna, ez picit zavaró, de amúgy egy nagyon jó szám. Nem kellene erőltetni a zúzós, "most megmutatjuk, hogy milyen kemény rockerek vagyunk" számokat. Ezek, mint a Moment of Surrender a lemez erősségei.

Unknown Caller: Back to the roots. Ez is rajta lehetne a Joshua Tree-n vagy az Unforgettable Fire-n. És ez is az erősebb számok közé tartozik, de ezt is az Edge viszi a hátán Az utolsó harmadban csak ő gitározik.

I'll go crazy: Egyszerű kis töltelékszám, a megszokott csilingelő gitárok, engem, a Miracle Drugra emlékeztet. Van benne hegedű, akár a Corrs is játszhatná.

Get on your boots: az album egyik leggyengébb száma. Értem én, hogy valami "zúzós, lendületes" számmal akarják bevezetni az új lemezt, jelezni, hogy halló, we're back, de ez szerintem egy erőltetett dal. Mondjuk az Edge gitárja nagyon jól szól, és abban is biztosak lehetünk, hogy a turnén (ahol ugye sajnos minden este ugyanaz lesz a setlist) ez lesz az első vagy a második szám. Ide a bökőt.

Stand Up Comedy: engem totálisan idegesít, ha ilyen álreppelős stílusban énekelnek egy nem túl izgalmas gitáralapra. Na, ennek a számnak a nagy része ilyen. Ez a szám pont olyan, mint amikor egy magyar zenekar a koncertjén azokat a számokat játssza, amik alatt ki lehet menni vizelni, mert nem maradsz le semmiről. Ez sem lesz a kedvencem.

FEZ - Being Born: Az intróban visszahozzák a Get on your boots refrénjének egy részét (Let me in the sound). Aztán indul egy Unforgettable Fire hangzású kis gitár/basszus. Aztán ezt húzzák végig, kellemes.

White as snow: nyugis, lassú, szép szám, suttogó vokálokkal, fanfárokkal. És a csodálatos, csilingelő gitár.

Breath: végre egy összetettebb darab. Zongorával, Edge gyönyörű vokáljával, pattogós, változatos, eredeti. Érezni, hogy ez nem a kötelező kör kategória, hanem van benne ötlet. Ez egy jó szám.

Cedars of Lebanon: Hasonlóan kezdődik, mint az If You Wear That Velvet Dress. Halk prüntyögés, Bono beszél. Aztán végig ez megy. Utolsó számnak szuper. Ha elalvás előtt az ágyban hallgatnám, erre teljesen ellazulnék, és az alvással nem is lenne gond. Jóéjszakát.

Mint tudjuk 2010-ben Pécs lesz Európa Kultúrális Fővárosa. Jó Magyar szokás szerint, eddig csak a válságot kommunikálták az eseményről. Lehet ezen kíván fordítani a hír: van esély egy U2 koncertre Pécsett. Végre a programról beszélünk és nem a problémákról.

A programról egy művészeti tanács gondoskodik, ők álltak ki a sajtó elé és tájékoztattak. "Már felvettük a kapcsolatot a zenekar képviselőivel, van rá esély, hogy két év múlva vendégül láthatjuk őket" - hangzott el a sajtótájékoztatón. Kérdés, hogy hova férne el a zenekar, és nagyon sok rajongója. Európai koncertjeikre van hogy 150 ezer ember látogat ki, kérdés, hogy ekkora koncertet hol lehet tartani. Mindenesetre a pogányi reptér a szervezők elképzelései szerint megfelelő helyszín lenne. Az biztos, ha tényleg eljön a U2 egész Európa ide fog csődülni, hatalmas szenzáció és remek program lesz.

Nemrég olyat láttam, hogy az állam is leesett. Gyakran járok U2 koncertre, ha Európában elérhető közelségben vannak, biztos megnézem őket. Az utolsó koncert (katowicei) is élményszámba ment még, de már elég nehéz volt viselni a körülményeket. Egy ilyen stadionos koncert legalább fél napot elvisz, mivel korán ki kell menni, ha jó helyet akarsz megcsípni. Hamár bejutottál, akkor utolsó 5 órát 1 helyben, kedves rajongók társaságában kell eltöltened, ha elhagyod a nagy nehezen befoglalt pozíciód, a koncert előtt kevéssel már esélyed sincs visszajutni. Márpedig a koncert úgy teljes, ha mindenféle mást is csinálunk közbe. Ezért nincs más választásod, mint megelégedni a hátsóbb sorokkal, ahol még mindig jól szól a zene, de azért pl. a zenekar tagjait egyáltalán nem látod. Marad a kivetítő. Mondjuk nekem eddig ez is elég volt bőven, akárhány U2 koncerten voltam eddig, mindig nagyon élveztem és nagyon feltöltött.

Ehhez képest most azt kell mondjam, meghajolok a modern világ előtt. A technika ugyanis elérte, hogy egy moziban, széken ülve is nagyon élvezzek egy U2 koncertet, sőt, még az agyondicséréséhez is veszem a bátorságot. Látványban mindenképp jobb mint eddig bármelyik koncert. Na jó, azért voltam már pár karnyújtásnyira is, az azért mégiscsak jobb. A lényeg, hogy a U23D koncertje, ami nemrég került piacra, hihetetlen jó. Beülsz egy kelekótya szemüveggel, felteszed a fejedre, és az addig szellem képes film egyszerre megelevenedik és 2 méterre az orrodtól énekel Bono, dobol Larry, basszusozik Adam és szólózik The Edge. A dél-amerikai turnén felvett koncerteken karnyújtásnyira vagy a zenészektől, de van olyan is amikor a közönséggel "együtt" csápolsz. Mellette meg teljesen jó minőségben szól az élő U2. Látni a tornacipőjüket, az izzadságukat, fogtöméseiket és még sok egyéb színpadi titkot. A koncert végére majdnem oda jutottam, hogy fog a fene legközelebb elmenni bárhova is. Megvárom míg kijön 3D-be és majd megnézem a bársonyszékből, sok órás álldogálás helyett :) Szerencsére azért pár perc után visszanyertem józan ítélőképességemet, és mostmár csak azt gondolom kurva jó kis koncertfilm ez a U23D.

Gondolhatnánk, a U2 is csak egy a sok zenekar közül akik üzleti megfontolásból piacra dobják egy régi lemezüket. A Joshue Tree újboli kiadása kétségtelenül ezt az érzetet kelti. A különbség a hagyományos re-release-ek és a U2 re-release között az, hogy itt van mögötte tartalom. Az csak mellékes része az akciónak, hogy a Joshue Tree-t újrakeverik és felturbózzák a számokat. A már régről ismert számok között lesz kiadatlan is, amit régebben felraktak volna a lemezre, de végülis lemaradt. A Wave of Sorrow-t annak idején nem adták ki, de most mindenki hallhatja. Sőt, mint mögöttes tartalom meg is nézhetitek, ahogy Bono elmeséli a dal történetét és annak értelmezését.

Szenzációs könyv jelent meg a U2-ról. Azért szenzációs, mert úgy enged betekinteni a zenekar életébe, ahogy eddig még egy kiadvány sem tette. Az együtteseket bemutató írásokkal általában az a baj, hogy túl szubjektívek, a bennük leírtak hitelessége pedig gyakran kérdéses. Ezzel szemben a U2 by U2 - ahogy azt a címe is sejteti - a tagok szavaival meséli el saját történetüket. Igazi csemege ez a könyv a rajongóknak, hiszen az első számú forrásból tudhatjuk meg, hogyan alakult a banda élete. Bonoék közvetlensége olykor már-már zavarba ejtő. Mintha egy intim baráti beszélgetés fültanúi lehetnénk.

A könyv rávilágít arra, mitől tud évtizedeken keresztül a világ egyik legsikeresebb együttese lenni a U2. A zenekar tagjainak nem szállt fejébe a dicsőség, nem vakultak el a sikertől. Ugyan olyan hétköznapi emberek tudtak maradni, mint amilyenek voltak; és ilyen szemmel alkotnak véleményt a körülöttük zajló eseményekről, így mesélnek a világról. A szöveg mellett nem elhanyagolható az a rengeteg kép sem, ami a tagok gimnáziumi éveitől kezdve a csapat sztárbandává válásáig megmutatja a fontosabb állomásokat. Az együttes fanatikusainak kötelező olvasmány. Aki pedig egy szimpatikus társaság sikertörténetét szeretné megismerni a pop-iparban, az sem csalódik majd.

http://www.bookline.hu/control/producthome?id=57822&type=22

Olyat láttunk, amit már régóta sejtettünk, mégis alig hittünk a szemünknek. Van egy Station nevű zenekar, akik hihetetlen nagy arccal mondják magukról, ők a hazai U2-élet pörgetői. Szerkesztőségünk tagjai többször fórumcsatába keveredtek a Station tagjaival, végül mindig meghúztuk magunkat, mert végtére sose láttuk mit csinálnak.
Egy véletlen folytán a Menta Teraszra keveredtünk, és a nagy sörözés közben feltűnt, hogy Bono-imitátorok rohangálnak a helyen. Gondoltuk, a híres popsztár mély hatást gyakorolt a fiatalokra, és ezért próbálják tökig másolni a ír zenekar frontemberét, mind séróban, mind napszemüvegben. Aztán haladt tovább az este, és valami zenekar elkezdett prüntyögni a színpadon, és mint kiderült, ezek az imitátorok a Station zenekar tagjai. Mituán eljutott a tudatomig, hogy wow, most van lehetőségem belenyalni muzsikájukba, egy gondolat fogalmazódott meg bennem. Ez marha ciki. Ha valaki U2-t játszik, az tökre rendben van. És ahogy játszottak, az olykor jó is volt. (mondjuk végtelenül merev gitárost, és a csapkodó dobost szöktetném). Az egész viszont marha ciki, mert teljesen balfasz módon próbálják a külsőségeket is koppintani, ami nyílvánvalóan nehéz ügy, elvégre Bonoból is csak egy van. És ahogy a U2-t nézem, náluk erős kohézió van a belső, a zene és a külső között. Ezt egy-az-egyben megpróbálni lemásolni nagyon ciki. Csak ismételni tudom magam, balfasz és kész.
A zenekar egyébként jól játszott, a U2-számok hasonlóan szóltak mint az eredetiek. A dinamikai pontokat olykor nehezen élte meg a banda, miközben a basszeros (aki egyébként a legjobban csinálta a dolgát) tombolt a színpadon a többiek csak kisfázis késéssel csatlakoztak a pörgésre.
Saját számaik ákososak, de a világon annyi zene van, hogy nehéz olyat csinálni ami semmi másra nem hasonlít.
Ha ezek a srácok megfogadnának egy jótanácsot, azt mondanám nekik: csak zenéjükben utánozzák a U2-t.